Dvorcsák Győző: A tót kérdés
2009.08.22. 22:38
A tót kérdés - bátran mondhatjuk - Európa nyugalmának a kérdése. Magyarországra nézve s így az egész Európára nézve eddig nem volt tót kérdés s hogy kérdéssé lett, a csehek minden képzeletet felülmúló propagandája s ennek folyományaképpen a Cseh-Szlovákia államnak megteremtése az oka.
A csehek hihetetlen invencióval, akadályt nem ismerő propagandával a háború négy és feledik évében elhitették a művelt nyugattal, hogy ők nem csehek, hanem cseh-szlovákok s a tótok sem tótok, hanem szintén cseh-szlovákok, s egykor, ezer esztendővel annakelőtte, virágzó Cseh-Szlovákiában együtt és boldogan éltek. S hogy írásos dokumentumuk is legyen a cseh-szlovák egységről, átmentek az Egyesült Államokba s Pittsburgban 1918. évi május 30-án néhányan (összesen hatan: 3 cseh, 3 tót) kodifikálták az új csehszlovák ideológiát s kimondották a szlovák és a cseh nép egységét. Majd ezen írásos szerződéssel átjöttek Európába. Masaryk, Beneą és ©tefánik Párizsban megalakították a cseh-szlovák "csonka kormányt" s elismertették magukat a francia kormánnyal a cseh-szlovák nemzet kormányának. Masarykék tovább folytatták az indukciót. 1918. évi augusztus hó 14-én Versaillesban a francia kormánnyal mint hadviselő fél szerződést kötöttek. Masarykék a "cseh-szlovák nemzet" fegyveres segítségét ajánlották fel a franciáknak, a franciák viszont arra kötelezték magukat, hogy a háború befejezése után "visszaállítják" Cseho-Szlovákiát "régi történelmi határai közé".
Nekünk szlovákoknak egy szavunk sem lehetne ezen versaillesi szerződés ellen, ha Cseho-Szlovákiát tényleg régi történelmi határai közé állították volna fel a franciák, mert Cseho-Szlovákiát a világtörténelem nem ismer, csak Csehországot s annak történelmi határait.
A honfoglalás előtt volt Morva Birodalom, de ez már a kilencedik században a lengyelekkel karöltve viselt hadat éppen Csehország ellen, amely már akkor a németekkel haladt és küzdött.
Ilyen hazugságokon épült fel az egész Cseh-Szlovák állam.
Nekünk, akik népünket s hazánkat egyformán szeretjük s akik még 1918. évi oktüber hó 30-án szervezkedtünk a csehek ellen, az volt az első kötelességünk, hogy a csehek hazugságait ott, ahol azokat elhitették, megdöntsük s ezáltal megingassuk az egész álom-államnak a pilléreit.
Amíg lehetett, a tót nép felvilágosításával és szervezésével küzdöttünk a csehek ellen, majd a cseh szuronyok elől menekülve, Budapestre tettük át székhelyünket s innen irányítottuk, szerveztük népünket, bár a cseh-barát Jászinál s Károlyinál nem sok megértést találtunk. A vörös uralom menekülésre késztetett bennünket s azóta Svédország, Norvégia, Lengyelország, Olaszország, Franciaország, Svájc, az Egyesült Államok és Anglia diplomáciai köreiben és sajtójában hirdettük a magára maradt, megcsalt és leigázott kis nép igazát. Nyomon követtük Beneąt s mindenütt leromboltuk az ő hazugságait. Az egész világ figyelmét rátereltük a tót-kérdésre, amelyet a csehek el akarták sikkasztani.
Rámutattunk arra a diabolikus tervre, amelyet Kramarzék s Masarykék kieszeltek s a Cseh-Szlovák állam megteremtésével megvalósítani akarnak.
Prága tulajdonképpen a pánorosz eszméknek nyugatra kitolt előcsatára, s e fölf megszerzésére éppen azért volt szükség, hogy Moszkva és Prága Kelet-Galícián át közvetlen szárazföldi összeköttetésbe jussanak. Miután ez a tervük sikerült, Pozsonyból Nyugat-Magyarországon át egy korridort akartak, illetve akarnak létesíteni Horvátországba. E sorok írójának biztos tudomása van arról, hogy Nyugat-Magyarország képviseletében egyesek cseh pénzen, cseh útlevéllel 1919 tavaszán csehek kalauzolása mellett a békekonferencia elnökénél, Clemenceaunál járták s követelték Nyugat-Magyarországnak Ausztriához való csatolását. ISmétlem, cseh szolgálatban jártak ezek az urak Párizsban. A csehek Magyarországtól soha nem remélhették azt, hogy az valaha is beleegyezik a Pozsony-zágrábi korridor megteremtésébe, de Ausztriától annál könnyebben. Nyugat-Magyarországnak Ausztriához való csatolása tisztán cseh mű.
Ha a pánoroszoknak ez a tervük sikerül, összeroppan a teljesen körülzárt Lengyelország, Románia és Magyarország, de megsínyli Olaszország is, mert orosz kérdéssé válik az adriai kérdés is, ha nem is máról holnapra.
A kérdésnek igazságos, a mép érzésének, a históriának és a geográfiai helyzetnek megfelelő megoldása legelsőrangú érdeke az imént említett négy államnak, mint legközvetlenebbül érdekelteknek.
(...) Így vált a tót-kérdés Európa nyugalmának kérdésévé és a bizánci kultúrának a latin kultúrával való mérkőzésének forgópontjává.
Nem is lesz Európának addig nyugalma, amíg a tót-kérdés a tót nép kívánsága szerint meg nem lesz oldva, vagyis míg a Felvidék újból nem integráns része az ezeréves Magyarországnak. (...)
A bűnös fogamzású (Cseh)-Szlovák államnak konszolidálása azonban úgyszólván lehetetlen.
Lehetetlen pedig azért, mert megszületése első percétől kezdve halálra van ítélve. Nagy, történelmi múltú nemzetek egzisztenciális érdekeit sérti. (...)
Ilyen megvilágításban kell látnia minden magyarnak és tótnak, egyszóval felvidékinek a kérdést s akkor közülünk senki sem fog kétségbeesni jövőnk, reméljük, közeli jövőnk felett. Olyan hatalmas erők segítik nekünk a kérdésnek javunkra való megoldását, hogy mi magunknak igazén nem szabad tétleneknek maradnunk. A játszmát biztosan nyerjük, ha értünk kissé a játékhoz - ahhoz pedig értünk. A tényeket ismerve, erőnkben sietünk célunk felé a Magas Tátrára szegezett tekintettel.
|