"Bús magyarok imádkoznak, hallod atyánk, hallod
Se testünkkel, se lelkünkkel nem kívántuk a harcot
Megbocsátunk mindazoknak akik reánk törtek,
Csak még egyszer add vissza a drága magyar földet. 

(Magyarok imája)

Szlovák Anyácska (Matica slovenská)

Robert Fico szlovák kormányfő 2009. augusztusában részt vett a "Szlovák Anyácska" turócszentmártoni ünnepségén, megköszönve, amit a Matica Slovenská közel másfél évszázados fennállása alatt "Szlovákiáért és a szlovák nemzetért" tett, egyben felszólította a Matica tagjait, hogy tevékenységükkel főleg a Dél-Felvidéket  célozzák meg, nyilván a magyarság ellehetetlenítése miatt.

Ferenc József 1862. augusztus 21-én hagyta jóvá a szlovák kulturális egyesület alapszabályát, valamint ezer forinttal támogatta létrehozását. Az egyesület alapító közgyűlését ötezer résztvevő jelenlétében 1863. augusztus 4-én, Turócszentmártonban tartották meg, elnökévé ¦tefan Moyses besztercebányai katolikus püspököt választották.

A szervezet hamar magyarellenes húrokba csapott: az általuk kiadott tankönyv autochton, ősidőktől honos népként állította be a szlovákságot és kétségbe vonta a magyar honfoglalás jelentőségét. Hamar kapcsolatba kerültek nemzetközi pánszláv szervezetekkel is, amiért Grünwald Béla, Zólyom vármegyei alispán egyre gyakrabban sürgette a Matica törvényen kívül helyezését. Az egyesületet végül Tisza Kálmán miniszterelnök-belügyminiszter oszlatta fel 1875. november 12-én, a rendeletében akként fogalmazva, hogy az egyesület irodalmi tevékenység helyett "hazaellenes szláv propaganda érdekében, mint politikai izgató párt működött".

Az új impérium alatt, immáron Csehszlovákiában 1919. augusztus 5-én újjáalakult a Matica, azóta is soviniszta, magyarellenes, illetve a magyarországi szlovák kisebbséget patronáló tevékenységet fejt ki.

Hlinka-gárda (Hlinkova Garda) 

Andrej Hlinka tevékenységéről mindent elmond, hogy a soviniszta, véresszájú magyarellenes szlovák politikus, Ján Slota a "szlovákok Mózesének" titulálta, amiért "az ezeréves magyar rabságból népét a szlovák ígéret földjére kivezette". A Szlovák Nemzeti Párt kezdeményezésére sajnálatos módon a  törvényhozás 2007-ben megalkotta a Hlinka emlékét őrző törvényt, nem mellesleg az euro szlovák bevezetését megelőzően az 1000 koronáson is az ő képmása éktelenkedett. Már az 1919-es párizsi békekonferencián az önálló Szlovákia létrehozása mellett ágált, ám elképzelésével nem alkotott osztatlan sikert. Nem meglepő, de érdekes, hogy már 1927. július 23-án, lord Rothermere Daily Mailben megjelent nevezetes magyarbarát cikkének apropóján  Hlinka élesen ostorozta az angol lordot, mely a lázító szlovák propaganda része volt. Nem sokkal később, augusztus 17-én a Hlinka által vezetett soviniszta Szlovák Néppárt képviselői és szenátorai hivatalosan is elítélték a "Csehszlovákia területi egysége ellen irányuló" tevékenységet.  Hlinka egy 1936-os gyűlésen deklarálta, hogy politikai példaképének a német diktátort tekintette: "Én vagyok a szlovák Hitler. Olyan rendet csinálok itt, mint Hitler Németországban."

A "rendcsinálás" során agresszív, soviniszta és nemzetiszocializmussal szimpatizáló gárdistái rendszeresen vegzálták az első bécsi döntéssel nem érintett, rabigába görbedt felvidéki magyarságot.  

A második világégés idején a hitleri bábáskodással létrejött gúnytákolmányban, az "első Szlovák Köztársaságban" az időközben elhunyt Hlinka Szlovák Néppártjának (Hlinkova slovenská l'udová strana, HSLS) pártállami diktatúrája alakult ki. Az alkotmány 58. §-a kimondta, hogy a "szlovák nemzet az állam irányításában Hlinka Szlovák Néppártja közvetítésével vesz részt", a 95. §-a pedig így fogalmazott: "A nemzetiségi csoport alkotmányban foglalt jogai csak annyiban érvényesek, amennyiben ugyanazokat a jogokat élvezi az illető nemzetiségi csoport anyaországának területén lakó  szlovák kisebbség is."

1939 áprilisában, a kárpátaljai magyar hadmozdulatok miatt a szlovák bábállam magyarellenes hadjáratba kezdett. A szlovák sajtó a magyarokat gyilkosoknak, a csendőröket pedig vérszomjas bestiáknak titulálta. Hamarosan elszabadult a pokol: a Hlinka-gárda tagjai 1939. április 17-én letépték a pozsonyi utcán békésen sétáló magyarok pártjelvényeit, majd több magyart véresre vertek. A Gárda előállított tagjai azt nyilatkozták, hogy "felsőbb parancsuk szerint kötelességük bántalmazni a magyarokat".  Az év folyamán a magyarság a szlovák kormány asszisztálása mellett a gárdisták folyamatos atrocitásainak volt kitéve, a szlovák sajtó pedig a magyarság ellen uszított.

1940. áprilisában Pozsonyban magyarellenes tüntetést szerveztek, nagy számban telített röplapokon a felvidéki magyarság kiirtására buzdítottak. Április 24-én Nyitrán fejszével feszítették le a magyar feliratokat és folyamatosan inzultálták a magyarokat. Április 27-én Késmárkon magyargyalázó gúnyrajzokat terjesztettek. Május 1-jén Lőcsén és Nyitrán csaptak le a magyarokra a  Hlinka-gárda haramiái  A gárdisták plakátokat ragasztottak ki a következő szöveggel: „Váctól Miskolcig, Poprádig minden a mienk! Ázsia a tietek, ez a föld a mienk! Fogjatok puskát és sisakot a hazug magyarok ellen! Szlovenszkó a szlovákoknak, Ázsia a magyaroknak! Szedjétek össze a felhalmozott rongyaitokat, és menjetek Ázsiába!" Az éjszaka folyamán a vérengző gárdisták köveket dobáltak be a alvó magyarok ablakain.

A felvidéki magyar lapoknak megtiltották a magyar helységnevek használatát, a magyarság nem gyülekezhettek, nem vonulhattak fel, nem viselhettek jelvényeket és nem használhatták a nemzeti trikolórt, a szlovák püspökök akciót indítottak a magyar szenteket ábrázoló szobrok eltávolítására.  

1941 júliusában a csőcselék szétverte az eperjesi Magyar Kaszinót, majd az erőszakhullám az egész Felvidéken végigsöpört, a hatóságok pedig semmit sem tettek a huligánok megfékezése érdekében. 1941 novemberében a késmárki és iglói kultúrházat dúlták fel, a hatóságok államellenes, irredenta propagandának  minősítették és erre hivatkozva betiltották a Himnuszt, a Szózatot és a Nemzeti Dalt, valamint a klasszikus magyar írók műveit.

A Hlinka Gárdát 1945-ben feloszlatták, ám a Fico-Slota-Meciar kormány idején ismét elburjánzott a gaz: a magukat Szlovák Testvériségnek (Slovenská Pospolitost) nevező tömörülés nyíltan ápolhatja Tiso és Hlinka emlékét.

 Vasgárda (Garde de Fier)

A soviniszta román félkatonai szervezet magját képező politikai mozgalmat Corneliu Zelea Codreanu alapította 1927. június 24-én, első számú napiparancsával, létrehozva ezzel a Mihály Arkangyal Légiót (Legiunea Arhanghelului Mihail).  A rosszul tanuló román egyetemisták huligán bandájából Légióvá szervezett xenofób mozgalom 1930-ban lépett a politika göröngyös útjára, Vasgárda néven kínálva választási programot, a választáson azonban egy meghiúsult gyilkossági kísérlet miatti feloszlatás okán "Corneliu Codreanu Csoportja" néven indultak - 1931-ben mindössze egy mandátumhoz jutottak a törvényhozásban.  1932-ben már öt mandátumot nyertek el, azonban hamar a terror eszközéhez folyamodtak: an Duca liberális román miniszterelnök feloszlatta a Gárdát, erre válaszul gárdisták egy csoportja meggyilkolta a miniszterelnököt.  1935 júniusában vette fel a Légió a Partidul Totul pentru Ţară (MIndent a Hazáért Párt) nevet.

Codreanu az SS mintájára halálosztagokat szervezett, majd egy marosvásárhelyi diákkongresszuson leszögezte, hogy szerinte "az emberölés a politikai harc egyik eszköze", majd hamar össze is állította a meggyilkolandók listáját. Az egyik brutális gyilkosság "házon belül" történt: 1936-ban a Gárda Codreanuval szemben álló kapitány-helyettesét, Stelescut 120 golyóval végezték ki, majd baltával apró darabokra hasították holttestét. 1937-re a gárdista párt már 66 képviselőt könyvelhetett el magának, 1938-ra azonban II. Mihály román uralkodó egyszemélyi diktatúrát vezetett be, feloszlatva a pártokat. Valóságos hanyatlás végi Rómává, a káosz és anarchia országává változott Románia, ahol a félelem légköre uralkodott el.

Codreanut bebörtönözték, a Vasgárda új terrorkapitánya, Horia Sima azonban korábban nem látott vandalizmust honosított meg Romániában. 1939-ben a király kegyeibe férkőzve a véres kezű Sima miniszteri tárcát kapott. A második bécsi döntés után lemondott a monarcha, Sima keretlegényei pedig szabad kezet kaptak... A szégyenteljes kompánia végigrabolta az országot, majd a  gárdista osztagok „szégyenoszlopot” állítanak fel, ellenségeiket nyilvánosan botozták, nem ritkán agyonverték. A terror Antonescu marsall 1941-es hatalomátvételéig tartott.

Maniu-gárda

1944. szeptember 12. és november 14. között a román és szovjet csapatok által megszállt Észak-Erdély területén élő magyarság a Maniu-gárdisták és a román csendőrök barbár kegyetlenkedéseinek prédájává vált. Terrorkülönítmények járták a magyarlakta falvakat, ahol a rablás és értelmetlen vérfürdők tömeges méretet öltöttek. Az ártatlan magyar lakosság a soviniszta román bosszúállás áldozatául esett.

A leghírhedtebb alakulat a Szászrégenből Romániába menekült vasgárdista ügyvéd, Gavril Olteanu vezette Iuliu Maniu Önkéntes Ezred volt, mely jórészt egykori vasgárdista banditákból tevődött össze.  A Maniu-gárda székelyföldi büntetőexpedíciója a történelem legvéresebb tetteinek egyike volt, a legbrutálisabb kivégzések ott történtek, ahol Olteanu személyesen is megjelent.

1944. szeptember 26-án egy 30-35 főnyi különítmány Olteanu vezetése alatt Szárazajtán lőfegyverrel és baltával lemészárolt 13 székely lakost, majd mintegy hetven férfit hurcoltak el haláltáborba. Gyergyószentmiklós környékén a lakosság folyamatos vegzálása mellett további nyolc székelyt gyilkoltak meg. Szentmihály községben egy birtokost és három magyar gazdát végeztek ki. Csíkszentdomonkoson 11 embert, Gyergyószentmiklóson a téglagyárban három székelyt lőttek agyon. Magyarzsomboron három, Egeresen 13, Bánffyhunyadon 11 magyart mészároltak le a pribékek. Egyedül Maros-Torda vármegyéből 4000 magyart hurcoltak haláltáborokba.  

Romániában 36 internálótábor működött, amelyekben ezrek lelték halálukat és sokakat Szibériába deportáltak innen. A leghírhedtebb internálótábor a Brassó melletti Földváron védőőrizet céljából létrehozott tábor volt, de meg kell említeni a focsani tranzittábort és a Tirgu Jiu-i tábort. 1944 őszén a román hatóságok 40 000 magyart fogtak össze Erdélyben és deportáltak koncentrációs táborokba. Azóta sem szól értük a harang ...

Szics-gárda (Karpatszka Szics, ONOKSZ)

1938. november 9-én, a kárpátaljai Huszton alakult meg a Szics-gárda nevű ukrán félkatonai szervezet. Az alakulatot Podkarpatszka Rusz (Kárpát-Ukrajnai Köztársaság) kormányának védelme és az "államellenes propaganda" felszámolása érdekében hozták létre Dritko Klimpus vezetésével. Mityo Pop ukrán történész szerint a Szics-gárdának hivatalos vezetői mellett volt egy rejtett csapata is. amely az ukárn földről származó ukránokból állt, többnyire az egykori galíciai terrorista akciók emigrációba vonult vezetőiből rekrutálódott a tagság. A különítmány tagjai ártatlan állampolgárokat inzultáltak a nyílt utcán, Kárpátalja Magyar Honvédség általi visszafoglalása előtt pedig a postát is kirabolták. 1939 márciusának első felében a felfegyverzett gárdisták a magyar és a ruszin lakosság ellen több ízben is atrocitásokat követtek el, amelyek ellen a hatóságok nem léptek fel.

Román Tűzhely (Vatra Românească)

Ma is működő magyar-és zsidóellenes, soviniszta román szervezet. 1990. február 7-én alakult meg Marosvásárhelyen, számos egykori kommunista és Securitatés gyűjtőhelye. Ez a terrorszervezet szervezte meg 1990-ben a marosvásárhelyi zavargást ("fekete március"), amely három magyar és két román halálával végződött. A magyar és román lakosság napokon keresztül nézett egymással farkasszemet Marosvásárhely főterén, majd a városba irányított, környékbeli román csőcselék fejszékkel, husángokkal, fémdorongokkal és vasvillákkal felszerelkezve rontott rá a fegyvertelen magyar tüntetőkre. Öregembereket vertek meg az utcán, földön heverő magyarokat rugdostak, az RMDSZ székházának ajtaját fejszével beszakították, a békésen közeledő erdélyi magyar író, Sütő András szemét pedig kiverték. A románoknak volt bőr a képükön: filmes propagandakiadványaikban azt hazudták a külföldieknek, hogy a felvételeken a magyarok ütlegelik a románokat.   

Források: 

• "A Karpatszka Szicsről-másképpen" - karpataljaturizmus.info
• "A szlovák Mózes mellé kerül a prágai tavasz atyja", Múlt-kor.hu történelmi magazin
• bumm.sk
• Drucza Attila: Honnét jött a "Gárda"? - In: Nagy Magyarország történelmi magazin, I. évfolyam, 2. szám
• Gál Mária: A halál önkéntesei - A Maniu-gárdisták rémtettei - In: Rubicon, 2005/6
• Gyurgyák János: Ezzé lett magyar hazátok - A magyar nemzeteszme és nacionalizmus története, Osiris Kiadó, Budapest, 2007
• Jaj, hol a múltunk? - A Trianon-jelenség, Helikon kiadó, Budapest, 2005
• Janek István: Magyar-szlovák kapcsolatok 1939-1941 között a két állam diplomáciai irataiban, In: Aetas, 2007/4  
• "Létrejön a Matica Slovenská", Múlt-kor.hu történelmi magazin
• Miroslav Michela:  Lord Rothermere kampányának szlovákiai visszhangja -  http://www.szazadok.hu/archiv/pdf/0506mm.pdf
• "Nem magyarok végezték ki a visszavonuló ukrán fegyvereseket", Múlt-kor.hu történelmi magazin
• Ormos Mária: A Vasgárda - A román fasiszta mozgalom kifejlődése - In: História, 1982/02
• Szarka László: A szlovák Matica - In: História, 1993/02
• wikipédia