"Ezen a f�ld�n minden – t�red�k,
Der�kba t�rnek t�lgyek, jegeny�k,
Viharba pusztul minden sz�p vet�s,
S csak temet�s van, mindig temet�s…"

(Saj� S�ndor: Moh�cs -1926) 

"A b�kedikt�tum vezet�i az al��r�s id�pontj�t j�nius 4-�n d�lel�tt 10 �r�ra t�zt�k ki. 

Az orsz�g hangulata nyomaszt� volt, a sajt� hangja levert, rezign�lt, dr�mai. E sorok �r�ja soha nem fogja elfelejteni a mindenb�l viccet csin�l�, mindent kig�nyol� pesti humor jellemz� produktum�t, a Borsszem Jank� vicclapot, amelynek j�nius 3-i sz�ma az els� oldalon egy eg�sz oldalas rajzot hozott. A rajzon lehajtott emberf�k ezreinek t�mege, az el�t�rben egy asztal, rajta egy pap�rlap s azon egy tollat tart� k�z. A k�p al��r�sa ez volt: "Al��rjuk-e?" Vicclap karton soha m�g patakz� k�nnyekben ilyen sikert nem aratott. 

A korm�ny j�nius 4-�n katonai k�sz�lts�get rendelt el az �sszes csapattestekn�l, csend�r�sszpontos�t�sok t�rt�ntek �s a v�rosokban a rend�r�rszemeket megkett�zt�k.

R�di� akkor m�g nem volt. P�rizzsal �lland� telefon�sszek�ttet�sben �llt Budapest. A nagy lapok kiad�hivatalai el�tt t�megek lest�k a kirakatban id�nk�nt megjelen� h�rk�zlem�nyeket. Az utc�k reggel �ta valami furcsa nyugtalans�ggal voltak tele. Minden arcon szorong�s, a tekintetek f�radtak, �resek, mint a halottash�zakn�l virraszt�s ut�n. M�g a szokott utcazaj is tomp�bb volt, mint m�skor.

T�z �ra ut�n egy-k�t perccel j�tt a v�gzetes h�r, �s akkor megkondultak a harangok, el�bb Pesten, majd ahogy vill�mgyorsan sz�tfutott a h�r, egym�sut�n mindenfel� az orsz�gban. A magyarok k�t �ra hosszat tart� harangoz�ssal temett�k m�ltjukat �s j�v�j�ket.

Budapest percek alatt feket�be �lt�z�tt. Perceken be�l fekete gy�szlobog�k lengtek minden�tt, az ablakokban fekete drap�ri�k. Az utc�k fekete gy�szruh�kkal teltek meg. Emberek, asszonyok, f�rfiak, gyerekek mentek az az utc�n patakz� k�nnyekkel, nem egyszer hangosan zokogva. Emberek r�zt�k az �kl�ket az �g fel�, hangosan �tkoz�dva. Az Oktogon sark�n egy rokkant katona let�pte zubbony�t �s k�ny�kben lev�gott csonka karj�t mutatva, �rj�ngve kiab�lta: "H�t ez�rt?"

Az utc�kon ismeretlen, egym�st soha nem l�tott emberek borultak egym�s nyak�ba, a terek padjain zokog�kat vettek k�r�l vigasztal� emberek �s az �lland� �s szakadatlan harangz�g�sban rohant bele a gy�szba �s k�ts�gbees�sbe ezer pesti rikkancs "Rendk�v�li kiad�s."A lapok gy�szkeretben, mindenki moh�n olvasta, amit �gyis tudott, mindenkiben fell�ngolt a tehetetlen d�h, csoportokban vez�rcikkeket olvastak fel hangosan...A M�zeum-t�ren elkezdt�k a himnuszt �nekelni...�s a harangok kongtak, kongtak szakadatlanul, szinte elviselhetetlen�l.

A templomok gyorsan megteltek s�r� emberekkel, hisz a k�ts�gbees�s m�ly�n mindny�jan Istenbe pr�b�ltunk kapaszkodni, papok mentek fel a sz�sz�kre megk�s�relni a lehetetlent, vigasztalni ott, ahol nem volt vigasztal�s

A vid�ken ugyanez volt a k�p. Harangkong�s, gy�sz �s k�ts�gbees�s minden�tt. N�h�ny �k�lcsap�son, kisebb vereked�sen k�v�l rendzavar�sok nem fordultak el�, hiszen az �sszes italm�r�sek z�rva voltak �s minden k�zbiztons�gi int�zked�s megt�rt�nt. Csak a harangok kongtak 10 �r�t�l kezdve minden�tt, minden v�rosban �s minden faluban k�t �r�n kereszt�l

E sorok �r�ja 14 �ves fi� volt �s negyedikes gimnazista akkoriban. T�z �rakor n�v�nytan �ra kezd�d�tt �s Kov�ch Demj�n tan�r �r magas, szik�r alakja pontosan jelent meg az ajt�ban, mint mindig. Felment a katedr�ra, be�rta az oszt�lyk�nyvet, de nem kezdte el a feleltet�st, mint szokta, hanem lehajtott f�vel meredt maga el� egy hossz� percig....�s akkor megkondultak a harangok. Kov�ch Demj�n tan�r �r fel�llt, odament a t�rk�ptart�hoz, kivette a t�rk�pet, amelynek fels� sark�ban m�g ez a n�v �llt:"A Magyar Szent Korona Orsz�gainak Politikai T�rk�pe", �s felakasztotta a t�rk�p�llv�nyra s mindezt egyetlen sz� n�lk�l, azt�n meg�llt el�tte, kiss� oldalt, hogy ne takarja el el�l�nk, �s n�zte, olyan arccal, olyan le�rhatatlan l�gy kifejez�ssel, amilyet mi m�g soha sem l�ttunk sz�raz �s �r�kk� szil�rd arc�n. Mi hal�los csendben n�zt�k a t�rk�pet �s az el�tte �ll�, sz�rk�l� haj� cisztercita papot, amint feje egyre lejjebb esett a mell�re �s a k�v�lr�l behallatsz� harangz�g�s �ltal m�g ink�bb kim�ly�tett csendben ink�bb mag�nak, mint nek�nk, ennyit mondott: "Consummatum est"

�tvenn�gyen voltunk, �tvenn�gy tizenn�gy �ves magyar fi�. A golgota utols� szavai ut�n nem b�rtuk tov�bb, leborultunk a padokra �s elkezdt�nk s�rni. Odakint kongtak a harangok.

Nagymagyarorsz�g keresztrefeszit�s�nek napja volt: 1920. j�nius 4.

P � n t ek ....."

Forr�s: Dr. Pad�nyi Viktor: Egyetlen menekv�s

"Most m�r megd�rzs�lhetj�k szem�nket: egyel�re nincsen tov�bb.Ez a nap lebukott, ennek v�ge. �s arcunkr�l let�r�lhetj�k a k�nnyeket. M�g a nyomukat is. Valahol al��rtak valamit, valahol megalkudtak valamit, valahol elosztottak valamit; valahol egy nyitott ajt�t becsaptak, hogy legyen az z�rva �r�kre. Ahov� magunk erej�vel, ezer esztend� munk�j�val kapaszkodtunk, �s minden l�pcs�fokot a magunk v�r�vel �nt�z�tt irdatlan szikl�ba: onnan dobtak le minket.
(...) Halljuk, l�tjuk �s tudjuk imm�r, mert val�s�g: a r�gi Magyarorsz�g nincsen t�bb�! Nem akkor halt meg, amikor P�rizsban temet�s�t rendezt�k, de akkor. amikor � maga is bejelentette, hogy igenis: nem vagyok m�r a r�gi.
(...) Napnyugat fel� pedig ne n�zz�nk t�bb�! Att�l csak neh�z a sz�v�nk, �s f�j a szem�nk. Ott lebukott a nap, �s csak az �g veresedik m�g, �s az �gen gomolyg� neh�z sorsfellegek. Att�l csak k�nny�nk csordul ki m�r..." (K�s K�roly: Ki�lt� sz�, 1921)

Kapcsol�d� k�pgal�ri�k