A fenti címen indított pár héttel ezelőtt egy plakáttörténeti cikksorozatot a hg.hu címen elérhető művészeti portál. Érdeklődéssel vártuk a szebbnél szebb plakátokat és a hozzájuk tartozó háttérinformációkat, a mai napon azonban csalódnunk kellett, hiszen az említett portál rendre egyoldalúan, a baloldali kötődésű művészek irányába érezhető nosztalgiával és elfogultsággal számol be a magyar plakát históriájáról, ezért a mai napon a következő észrevételt voltam kénytelen a részükre megtenni. 

A Tanácsköztársaság bukása utáni időszak valóban a magyar plakát fénykora, de véleményem szerint nem azért, mert a baloldali múltjuk miatt diszkreditálódott művészek hazatértek. A trianoni békediktátum miatt érzett fájdalom számos grafikust ösztökélt arra, hogy plakátban fejezze ki a fájdalmát. Örülök neki, hogy megemlékeznek a fentebb említett három szerző (tudniillik Kassák Lajos, Berény Róbert és Bortnyik Sándor) baloldaliságáról, de ha a húszas-harmincas évek plakátművészetét vizsgáljuk, elég méltatlan dolog megfeledkezni például Manno Miltiádészról. Önök szerfelett érdekes szempontok szerint szelektálnak a plakátok kiválasztásakor. A szecessziót a 133 napos baloldali diktatúra plakátjai követik, mintha az első világháború alatt nem gyártottak volna szép plakátokat (még Bíró Mihály, a későbbi baloldali grafikus is!), aztán a Tanácsköztársaság bukása után megfeledkeznek az irredenta plakátokról, sőt, még a kereskedelmi plakátok vonatkozásában is csak a baloldali múlttal rendelkező művészek alkotásairól hajlandók megemlékezni. Hogy pótoljam némiképp ezt a torzót, íme egy link, ahol több száz irredenta és világháborús plakátot fedezhet fel a nagyérdemű://nemnemsoha.gportal.hu/gindex.php?pg=31108748 Bízom az objektivitásukban, mert a jó plakát nem politikai hovatartozás kérdése.

A fenti sorokhoz csak annyit kívánok hozzátenni: rossz ómen, ha az "elfelejtett plakátok" kategória a portál üzemeltetői számára az irredenta plakátok negligálását és indexre tételét jelenti...