Vitéz nagybányai Horthy Miklós, korábbi tengernagy, a Habsburg Birodalom házi politikájának magas szintű részese, tengerész hős, az osztrák-magyar flotta utolsó parancsnoka 1920. március 1-je és 1944. október 16-a között töltötte be a megcsonkított ország kormányzói posztját, amit többek között Bethlen István gróf miniszterelnökkel kooperálva viszonylagos jólétbe sikerült vezetnie. Deák István, a Columbia Egyetem történész professzora szerint : Magyarország (Horthy Miklós regnálása alatt "a barbarizmus tengerében, Európa szívében egy sziget volt, ahol megőrizték a törvény szabályait és egy sokszínű társadalmat." 

Tengerész korában bejárta a világot, hat nyelven beszélt (magyar, horvát, olasz, német, francia, angol), Ferenc József császár és király mellett szárnysegédként szolgált. A Ferenc József mellett töltött szolgálat különös elismeréseképpen négyéves megbízatását meghosszabbították, ráadásul ismét előrébb léphetett a ranglétrán: 1914 januárjában sorhajókapitány lett, ami a szárazföldi hadseregben az ezredesi rangnak felel meg. Az első világháború kitörése után Polába utazott és átvette a Habsburg IV. csatahajó osztály zászlóshajójának parancsnokságát. Már 1914 decemberében kinevezték az új, 1915 januárjában szolgálatba állított Novara gyorscirkáló parancsnokává. 1917 őszén egy újabb hajó, a Prinz Eugen parancsnokságát vehette át. A háború végén IV. Károly uralkodó Horthyra bízta a legkeserűbb feladatot, amit flottaparancsnok kaphat: neki kellett átadnia a hajóhadat 1918. október 31-én az alakulóban lévő délszláv állam képviselőinek. 

Horthy nem volt szűk látókörű nacionalista, de hazafi, és mindezen felül igazi és hamisítatlan gentleman volt a szó legszorosabb értelmében. Horthy Miklós számos korabeli visszaemlékezés szerint megnyerő személyiségnek bizonyult: remekül értett ahhoz, hogy miként nyerje el mások szimpátiáját, akár egyetlen, futó találkozás alkalmával is. Horthyval találkozva számos korabeli politikus került a hatása alá, elsősorban közvetlen őszintesége, kedvessége, nyelvi virtuozitása (hat nyelven beszélt: magyarul, horvátul, olaszul, németül, franciául és angolul) és az őt körüllengő autoritás okán. A Kormányzó különböző politikai nézeteket valló politikusokat vont bűvkörébe, köztük George Lansbury brit pacifistát, Joseph Davis amerikai követet és egy rövid időre Adolf Hitlert is. Még a másokról rigorózus ítéletet alkotó Sztálin is relatív jóindulattal tekintett rá (anélkül, hogy találkozott volna vele).

Az 1918. és 1919. évi liberális és kommunista fordulat eseményei és a megalázó trianoni békediktátum után a magyar társadalom tekintélyt parancsoló, határozott vezetőt kívánt, aki őrködik az államszervezet és a jogrend helyreállítását, valamint a nemzetközi közvélemény irányában képviseli a porba tiport magyar jogokat. Horthy amolyan apolitikus háborús hősnek számított, aki mögé minden hazafi felsorakozhatott. Nem volt tapasztalt szónok, ám 1919-20 során kialakított magában bizonyos beszédsémákat, amelyeket aztán egész kormányzósága alatt sikerrel alkalmazott. Az 1919 júliusában Szegeden elmondott szentimentális, improvizált beszédével ellentétben ezek a szónoklatok inkább hazafias prédikációk voltak, amelyeket visszafogott komolysággal, őszintén adott elő. Beszédeinek visszatérő motívumai voltak a kemény munka, a nemzeti büszkeség, illetve a család és az egyház iránti elkötelezettség. Az 1938 áprilisában elmondott rádióbeszéde igen kedvező visszhangot váltott ki a társadalomban, igazán prosperáló kapcsolatot alakíthatott volna ki a tömegekkel, ha kihasználja a modern tömegkommunikáció nyújtotta lehetőségeket.

Igazi stratégának számított: az első világháború során tengerésztisztként tanúbizonyságát adta, hogy ért a komplex hadműveletek irányításához és könnyen megszerzi alárendeltjei bizalmát. E képességeit a szegedi ellenforradalmi hadsereg szervezése idején, majd kormányzóként is sikerrel kamatoztatta. A legjobb politikai teljesítményt a Bethlen-kormány alatt nyújtotta, amikor azt is megengedhette magának, hogy a napi politika eseményeit negligálva feladatait bizalmasaira testálja és mindenekelőtt a stabilitás és a legitimitás szimbóluma maradjon. Elsőként Horthy fedezte fel a rendszert konszolidáló Bethlen képességeit és ő vette rá a grófot a miniszterelnöki tisztség elfogadására is.

Európa egyik első és legkitartóbb antikommunista politikusa volt, de a két világégés között egy kommunista életét még Sztálin Szovjetuniójában is nagyobb veszély fenyegette, mint Horthy Magyarországán. A vörösterror utáni markánsabb átmenet tragédiái után az országban alig került sor politikai indíttatású kivégzésekre és a kivégzett kommunista mozgalmárok is bizonyítottan veszélyt jelentettek a fennálló állami berendezkedésre nézve. A rendőrség természetesen üldözte az aktív kommunistákat, akik közül néhányan (így Rákosi Mátyás) börtönbe is kerültek. Mint még később szó lesz róla, nem mért kettős mércével: a szélsőjobboldali és a bolsevista felforgatók tevékenységét egyaránt megengedhetetlennek tartotta.

Hosszú hivatali ideje vége felé Horthy foglalkozott a gondolattal, hogy fia, István számára biztosítsa a kormányzói tisztség öröklését. Elképzelését elsősorban családja iránt érzett csodálata motiválta, ám a terv egybevágott a szélsőjobboldal radikálisai ellen kidolgozott stratégiájával is, mivel az európai hatalmi viszonyok következtében más módon nem lett volna lehetséges egy Horthy Istvánhoz hasonlóan nyugati orientáltságú és németellenes érzelmekkel bíró személy kormányzóhelyettesi vagy miniszterelnöki kinevezése. A Kormányzó azonban soha nem kívánt megkoronázott uralkodó lenni. A gyakorlatban azonban tudatos tervezés és ambíció nélkül is quasi alkotmányos uralkodóvá vált. Noha Horthy mindvégig jogköre bővítésén fáradozott, e téren elért sikereit nem aknázta  ki a közéletben és mindig tiszteletben tartotta az alkotmányos formákat. Kötelességeit elhivatottan és büszkén teljesítette, tehetségét és erejét feltétel nélkül Magyarország rendelkezésére bocsátva. Amikor a harmincas évek végén Európa válsága kritikus pontra ért, nem volt hajlandó száműzetésbe vonulni és emigráns kormányt alakítani. Mindvégig konzekvensen tartotta magát elveihez és nem hagyta el a süllyedő hajót az 1944. március 19-i német megszállás után sem, noha azzal nem értett egyet.

Magyarország kormányzójaként Horthynak olyan problémákkal kellett szembenéznie, amilyenekkel a Magyar Királyság ezeréves históriája során csak kevés monarchának. A két világháború között Magyarország a két sötét totalitárius rendszer, a bolsevizmus és a nemzetiszocializmus rezsimje között volt kénytelen lavírozni. A magyar függetlenség megőrzésének eleve bukásra ítélt feladata és a gyűlölt trianoni diktátum revíziója érdekében kifejtett szüntelen  munkálkodás mellett és következtében Horthy időnként veszélyesen közel kényszerült sodródni a hitleri Harmadik Birodalomhoz, de mindig visszariadt a totalitárius módszerek alkalmazásától. 

A közhivatalokban, a hadseregben és az Országgyűlésben sajnálatos módon olyan erős németbarát és antiszemita érzelmek domináltak, hogy ha Horthy már 1942 vagy 1943 során meghajolt volna a zsidók deportálását követelő németek akarata előtt, a magyar zsidóságra a biztos pusztulás várt volna. Ám Horthy nem hajolt meg, mivel meg volt győződve róla, hogy az "embertelenség idegen a magyar alkattól." A kormányzó teljes tekintélyét latba vetette a pápánál és Hitlernél, megakadályozva 250.000 zsidó  honfitársunk gázkamrákba hurcolását azzal, hogy 1944 júliusában leállíttatta a deportálásokat. Egy biccentéssel jóváhagyhatta volna a szociáldemokrata vagy a kisgazdapárt szétverését, ám ehhez sem járult hozzá, mindvégig tiszteletben tartotta a magyar politikai hagyományokat.

Egy igen jellemző mozzanat: az 1944/45-ben bekövetkezett nagy nemzeti tragédia után a bolsevik típusú népbíróságok futószalagon gyártották a halálos ítéleteket a Horthy-rendszer miniszterei, miniszterelnökei ellen, és további ezreket végezték ki, vagy küldték börtönökbe, de a kommunista diktatúra és megtorlások időszakában sem volt egyetlen hazai, vagy nemzetközi bíróság, amely bármiféle vádat emelt volna Kormányzónk ellen. Ehhez valószínűleg hozzájárult az is, hogy sem a nyugati nagyhatalmak, sem a Szovjetunió vezetője nem tartotta őt háborús bűnösnek és nem kívánta bíróság elé állítani. Ennek ellenére a gátlástalan hazugságairól ismert kommunista rendszer ideológusai érthetetlen dühvel, vulgármarxista frázisokat puffogtatva támadtak Horthy Miklós ellen. Hozzájuk társult még a velünk szomszédos kisantant országok sovinisztáinak és szélsőségesen magyarellenes kórusa.

Ellenezte a szélsőségeket, akár balról, akár jobbról is jöttek. Politikai credóját az alábbiakban foglalta össze:

Ebben az országban végre rendnek kell lennie, és én rendet is fogok tartani. A rendetlenkedőkbe belelövetek, és ha az jobbról történik, a különbség csak annyi, hogy azokba fájó szívvel fogok lövetni, míg egy baloldali rendetlenkedésbe passzióval. (Vitéz nagybányai Horthy Miklós, kormányzó)||

A nyilasok vezérét, Szálasi Ferencet bírói úton börtönbe záratta, híveit pedig eltávolította a hadseregből. Amikor 1944. március 19-én a német csapatok elözönlötték az országot, azokat szószegőknek és megszállóknak minősítette, és nem engedte be őket a budai várba, elaknásítva az oda vezető utat. Augusztusig öt levélben kérte Hitlert, hogy vonja ki csapatait Magyarország területéről. A fegyverszünet megkötésére Moszkvába küldte delegátusait, akik magukkal vitték Sztálinhoz intézett egyetlen levelét, melyben Horthy kegyelmet kért a magyar nemzet számára.

Kastélyát az I. világháború után a románok rabolták ki, összezúzták a bútorait, elhajtották a ménesét. A II. világháború után a szovjetek tették ugyanezt. A kommunista rezsim minden vagyonát elkobozta.

Nagy tekintélyre tett szert: az 1938 és 1941 közötti országgyarapításokat követően amerre csak ment legendás fehér lován, egyenruhájában a csapatok élén, az iránta megnyilvánuló tisztelet és szeretet ezer meg ezer jelével találkozott. Hódoló küldöttségek, hálaadó istentiszteletek, zászlószentelések jelezték útját. Az iránta megnyilvánuló tisztelet jelei voltak a Kormányzóra tett eskü, a róla elnevezett utcák, utak, kórházak, a róla elnevezett körtér, a Duna-híd, a Nemzeti Repülőalap és a nevét viselő tudományegyetem... Százezrek énekelték dagadó szívvel, hogy "Horthy Miklós katonája vagyok..." Születésnapja (június 18-a) és névnapja (december 6-a) katonai ünnep és iskolai szünnap volt.  A kormányzó általában családi körben ünnepelte születésnapját, de az istentiszteletek, misék, a fegyveres erők díszszemléi, fáklyásmenetek, díszelőadások is az ünnep programjaihoz tartoztak.  Képmásával találkozhattak állami hivatalokban, plakátokon, újságok címlapján, bélyegeken, ezüstpénzeken, levelezőlapokon. A konzervatív rendszer epitheton ornansának számító Kormányzó országépítő imázsát az 1920-as években különböző közszereplések (városlátogatások, középületek, hősi emlékművek, országzászlók avatása, a nemzet-és országgyűlések megnyitása és bezárása) sugározták. A sajtóra, majd az 1920-as évek közepétől a rádióra, illetve a filmhíradókra is támaszkodva a propaganda sikerrel közvetítette Horthy tevékenységét. A hódolat legmagasabb szintjei a törvényhozás két házának ünnepi ülései voltak. 1930-ban, a kormányzóválasztás tízedik évfordulóján fogadták el az 1930. évi XI. törvénycikket, az ún. "hála törvényét". 

Horthy Miklós, a Magyar Nemzeti Hadsereg fővezére a Nemzetgyűlés által 1920. március 1-jén 93%-os szavazattöbbséggel Magyarország kormányzójává választva lépett be a magyar történelem porondjára.  1944-re Magyarország a hitleri Európában furcsa anomáliává: a barbárság tengeréből kiemelkedő szigetté vált, ahol egyedül sikerült a politikai pluralizmusnak és a törvényes rendnek legalább egyes komponenseit megőrizni. Ez a siker a forrása Horthy legfontosabb örökségének a magyar történelem számára: noha ellenezte a demokratizálódást, ellensége volt a liberalizmusnak és a radikális reformoknak, ő tette elkerülhetővé, hogy mindezen irányzatok képviselői kiszoruljanak a magyar társadalomból. 

A kényszerű emigrációban írt Emlékiratai a következő sorokkal zárultak: "Gondolataim az Atlanti-óceán partjáról szüntelenül hazaszállnak a Duna-Tisza partjaira, édes hazámba, melyet számunkra a világ legszebb országa sem pótolhat. Itt naponta látom a tengert, eredeti élethivatásom annyira kedvelt életelemét, és gyönyörködhetem benne. Mély a tenger és végtelen.. De mélyebb a szeretetem, mely szülőhazámhoz fűz, és végtelenebb a vágyódásom, mely a magyar földre és a magyar nép körébe hazavonz!"

Források:

• Bencsik Gábor: Horthy Miklós - Magyar Mercurius, Budapest, 2001
• Csonkaréti Károly: Egy lovagias tengerész -  In: Ki volt Horthy Miklós? - Rubicon 2001/1. szám
• Horthy Miklós - Singer és Wolfner Irodalmi Intézet Rt. kiadása, Budapest, 1939
• Thomas Sakmyster: Ki volt Horthy Miklós? - Admirális lóháton és kormányzói székben - In: Ki volt Horthy Miklós? - Rubicon 2001/1. szám
• Turbucz Dávid: A Horthy-kultusz - In: Magyar jobboldali hagyomány 1900-1945 - Rubicon 2009/1-2. szám