Pozsony, 1919. február 12.

A pozsonyi Munkástanács vezetői 1919. február 12-ére népgyűlést hirdettek a Vásárcsarnok épülete elé a várost megszálló csehszlovák katoanság és a hatóságok tevékenysége, illetve a munkásság szociális követeléseinek elutasítása miatti tiltakozásul. A kora délutáni órákra 10-12 ezres tömeg gyűlt össze. A gyűlés még kezdetét sem vette, amikor a magyar zászlókkal felvonuló, "Éljen Magyarország"-ot skandáló tömeget több oldalról  megtámadták a csehszlovák katonák. A város olasz katonai parancsnoka, Riccardo Barreca ezredes  korábban engedélyezte a gyűlés megtartását. A hírekről értesülve a helyszínre érkezett, hogy visszaparancsolja a kaszárnyába a csehszlovák katonákat, de egy Sadloň nevű közkatona puskatussal leütötte. Az ezredes bántalmazását a fegyvertelen tömegre próbálták hárítani, a hivatalos jelentés szerint a katonák azért nyúltak fegyvereikhez, mert a tömeg hógolyóval dobálta meg őket ...

Az agresszív támadást követően hét halott, 23 súlyos és száznál több könnyebben sérült ember feküdt a téren. Az áldozatok temetésének napján lőtte fejbe egy csehszlovák katona Hubert Károly 14 éves iskolai tanulót, amikor megkötötte a cipőjét. A katona azt hitte, hogy a hátsó fertályát mutatja neki ...

Manapság a pozsonyi véres eseményekre már senki sem emlékszik. A halottakat Pozsonyban, a csalogányvölgyi temetőben temették el. Egy elhanyagolt, mohával benőtt kőlap simul a földbe, felette egy zuhanó férfi domborművével, a kőlapon pedig csak ennyi felirat áll: "12. február 1919."

Az áldozatok  névsora : Luntzer Gusztáv, 19 éves munkás; Albrecht Károly, 21 éves leszerelt tengerész; Kubesch Vilmos, 17 éves fémipari szakmunkás tanuló; Kováts György, 28 éves rokkant katona; Heringes (vagy Haringás) Ferenc, 37 éves szabómester; Soós Ferencné, 37 éves városi alkalmazott neje; Záborszky Gyula, 37 éves hivatalnok; Skoda János pár nappal később halt bele a sérüléseibe.

Köröstárkány, 1919. április 19.

A Fekete-Körös völgyének két jómódú magyar faluját, Köröstárkányt és Kisnyégerfalvát román félkatonai alakulatok rabolták ki, miután a magyar lakosok egy részét legyilkolták. Április 19-én, húsvét szombatján a visszavonuló magyar haderő nyomán román egységek érkeztek és közérdekű hidetmény felolvasására hívták össze a falu népét a községháza elé. Eközben a románok géppuskákat rejtettek el a térrel szomszédos telkeken, és mire a lakosság együtt volt, halomra lőtték a fegyvertelen civil lakosokat. A tömegmészárlásnak 91 halálos áldozata volt. Ezzel párhuzamosan a szomszédos Nyégerfalván 17 embert öltek meg. A templom előtt az egyik sortűz a másikat érte. A fal mellett, a sárban egymás hegyén-hátán feküdtek a holttestek, miközben a katonazubbonyos és civil ruhás románok egyre csak újabb és újabb embereket vonszoltak ide.  

A románok számos internálótábort is felállítottak. A leghírhedtebb a sipoti tábor volt, ahol sok ezer ártatlan magyart kínoztak halálra. A tábor drótkerítéssel körülzárt puszta térségen épült. A megkorbácsolások, kikötözések naponta fordultak elő. Sokszor éjjel kísérleték meg az őrök a foglyok meglincselését. 

Források: 

• Commora Aula honlapja
• dr. Horváth-Lugossy Gábor: A pozsonyi sortűz, In: Nagy Magyarország történelmi magazin, I. évfolyam 3. szám
• Jaj, hol a múltunk? A Trianon-jelenség, Helikon Kiadó, Budapest, 2005