"És ne gondold, hogy kihalnak
Sujtott népek hirtelen,
Amíg össze-zeng a dalnok
S a nemzeti érzelem."

(Arany János: Kozmopolita költészet)

Az autonómiának még csak a gondolatától is úgy rettegnek a szlovák, román és szerb döntéshozók, mint ördög a tömjénfüsttől. Az autonómia azonban az európai kontinens egyik bevett formulája. Az autonómia a görög "auto-nomosz" (ön-kormányzás) szóból ered.

Az önkormányzatiság már a középkorban megjelent azokban az európai városokban, amelyek az uralkodótól nyert privilégiumaik, kiváltságaik révén függetlenedtek a földesúri hatalomtól. Az önkormányzati jog ekkor széles skálán mozgott: a belső szabályozás joga mellett az igazgatás, adóztatás és igazságszolgáltatás jogát is magában foglalta. A városi önkormányzatokhoz képest kevesebb jogosítvánnyal rendelkeztek a jobbágyközségek és a nemesi községek önkormányzata.

A középkor feudális berendezkedéséhez kötődik a területi önkormányzat létrejötte. A nemesség rendi önkormányzata a bíráskodásra épült. A Magyar Királyságban a kehidai oklevél (1232) az első dokumentuma a nemesség vármegyei önkormányzatának.  Az európai államok többségében a nemesi területi önkormányzat azonos szinten valósult meg (grófság, tartomány), amelynek kisebb egységei (járás, kerület) is alakultak. A polgári forradalmak révén a politikai állam az önkormányzatokra is kiterjesztette az állami főhatalmat (impérium).

Az autonómia mai szóhasználatunkban elsősorban az önmagukat kormányzó államokat vagy állami intézményeket és csoportokat jelöli.  Az autonómia olyan kisebbségvédelmi intézmény, amely az egyes államokban az autonómiához tartozó embercsoport (faji, etnikai), nyelvcsoport, vallási csoport, kulturális csoport vagy terület érdekeit hivatott védeni. Az autonómia fajtái szempontjából megkülönböztetünk területi és személyi, terjedelmét tekintve  pedig kulturális és politikai autonómiát.

A trianoni békediktátum következtében a Kárpát-medence magyarságának jelentős része sajnálatos módon Európa legnagyobb lélekszámú kisebbségévé vált. A brutális román, szerb és (cseh)szlovák asszimilációs törekvéseknek és jogfosztási kísérleteknek köszönhetően azonban több mint nyolc évtizede nem sikerült kivívniuk autonómiájukat, amely pedig  a nemzeti identitásuk megmaradásának egyik záloga.  Mi elsősorban a határon kívül rekedt magyarság területi autonómiája mellett tesszük le a garast, de egyes - főleg balliberális és kisantant szellemiségű szlovák, román és szerb -  vélemények szerint a kulturális autonómia is bőven elegendő. A kisebbségi jogok a szerencsésebb sorsú nyugat-európai kisebbségek számára általában biztosítottak.

A nemzetközi jog és az autonómia

A nemzetközi jog kisebbségvédelme a legszínesebb jogterületek terrénumába tartozik. Európa legtöbb államában élnek kisebbségek, amint azonban a bevezetőben is utaltunk rá, a politikai klientúra nem szívesen támogatja az autonómiát, főleg igaz ez a kisantant utódállamokra.  

#A nemzetközi jog nem foglal állást kifejezetten az autonómia jogintézménye mellett, de támogatja a kisebbségi lét kérdéseit ekként rendezni kívánó törekvéseket. A további összefüggésekről Gerencsér Balázs és Juhász Albin munkájában olvashatnak az érdeklődők.

Az autonómia a nemzetközi dokumentumokban

A nemzetközi jog nem tartalmaz kógens, azaz kötelező erejű normákat az autonómia megalkotására, ezért a nemzetközi dokumentumoknak kiemelt jelentősége van témánk szempontjából. Kardos Gábor tipizálása alapján négy jelentős kisebbségvédelmi passzust is tartalmazó dokumentumot emelhetünk ki: 

1. Genocídium Egyezmény.  Az 1948. december 9-én kelt nemzetközi egyezményben a szerződő felek rögzítik, hogy a népirtás háborúban és békében egyaránt a nemzetközi jogba ütköző olyan bűncselekmény, ami miatt az elkövetőket meg kell büntetni.

2. Római Egyezmény. Az 1950. november 4-én kelt egyezmény tartalmazza a diszkriminációmentes bánásmód, a megkülönböztetés tilalmának követelményét is. (14. cikk)

3. Egyes kisebbségi jogokat tartalmazó dokumentumok. Az ENSZ által elfogadott Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányának 27. cikke biztosítja a saját kultúrához, saját valláshoz és saját nyelvhasználathoz való jogot. Az Európa Tanács által megalkotott Keretegyezmény a nemzeti kisebbségek védelméről (1995) nevesíti a nyelvhasználat jogát, a személy-és helységnevek használatát, valamint az oktatáshoz való jogot.

4. Kifejezett állami kötelezettségek. A Regionális vagy Kisebbségi Nyelvek Európai Chartája  állami kötelezettségeket sorol fel, melyből az egyes államok étlapszerűen szelektálhatnak.

Az Európai Unió kisebbségvédelmi kérdésekkel nem foglalkozik, sokkal fontosabbnak tartja saját gazdasági érdekeinek érvényesítését és a kontinensből egyfajta népek olvasztótégelyének létrehozását.

Jogelvek

Az első világháborút követően Wilson fogalmazta meg a népek önrendelkezésének jogát, amelyre a magyarság egy falat kenyérként tekintett, később azonban ezt az elvet maximálisan sikerült megcsúfolni. A nemzeti önrendelkezés szerint az a legideálisabb megoldás, ha az emberek maguk nyilváníthatják ki, hogy mely nemzet tagjai és mely államhoz kívánnak tartozni.

A nemzeti determinizmus elve értelmében az új államok létrejöttekor, vagy a régi határok módosításakor az emberek megkérdezése helyett jellemzőik alapján kell kategorizálni őket az egyes nemzetekhez.  A trianoni békediktátum még ennek az elvnek sem tett eleget.

Működő autonómiák Európában

D É L - T I R O L 

A dél-tiroli autonómia gyökereit a középkorban kereshetjük. Dél-Tirol mai, olaszországi keretek közötti autonómiája a XX. században nyerte el mai formáját.. Az első világháború Dél-Tirol Ausztriától történő elszakítását eredményezte, melynek eredményeképpen a német többségű terület Olaszország része lett, a saint-germaini döntés nem az etnikai viszonyokat, hanem az Alpok hegygerincét vette alapul. Mussolini itáliai országlása alatt a helyi önkormányzatiság nem érvényesült, a Duce az Új Római Birodalom megalapításán fáradozott; a német nyelvet betiltották és olasz családokat telepítettek a területre. A háborút követően Dél-Tirol az önrendelkezési jogok gyakorlását tűzte ki célul, au Ausztriához való csatlakozásról szóló népszavazást azonban a szövetségesek ellehetetlenítették.1946-ban viszont megkötötték a Gruber-De Gasperi egyezmény néven ismertté vált szerződést, amely a dél-tiroli német kisebbség helyzetének rendezésére irányuló törekvések kiindulópontját jelentette. A teljes autonómia azonban csak az 1960-as évek végére valósulhatott meg. Az egyre agresszívabb demonstrációk a dél-tiroli autonómiatörekvésekre irányították a nemzetközi figyelmet. 1972. január 20-án életbe lépett a Trentino – Dél-Tirol autonómiáját biztosító statútum, mely kimondja: „Trentino-Dél-Tirol, amely Trient és Bozen provinciák területét foglalja magába, az egy és oszthatatlan Olasz Köztársaság politikai egységén belül, az Alkotmány alapelveinek és a jelen Statútumnak megfelelően, jogi személyiséggel rendelkező autonóm régióként létesül.” (1. cikk). A 2. cikk értelmében „A régióban minden nyelvcsoport tagjai jogegyenlőséget élveznek; mindegyikük etnikai és kulturális sajátossága védelemben részesül.”

A dél-tiroli autonómia sikere három momentumnak köszönhető: a saját identitás megőrzésének akarata, a politikai egység és az anyaország tetterős támogatása.

A tiroli autonómiamodell magyar szempontból különösen figyelemre méltó, hiszen az olasz államhatalom előbb az elszakadás veszélyét látta az autonómiában, majd később belátta, hogy az önrendelkezés erősítette a tiroliak lojalitását az államhoz, s egyben a terület békés fejlődését szolgálta és szolgálja.

Å L A N D - S Z I G E T E K 

Åland (ejtsd: [óland])  Finnország és Svédország között, a Botteni-öbölben elhelyezkedő, Finnországhoz tartozó több mint 6500 szigetből álló szigetcsoport, melynek lakossága túlnyomórészt svéd anyanyelvű. A finnországi svéd és lapp kisebbséget külön autonómia illeti meg, amiket még a XX. század kezdetén kaptak. A svéd nyelvű lakosságot aszerint kell különválasztani, hogy a szárazföldön élnek-e, vagy az Åland-szigeteken.

A lappok kulturális autonómiáját a finn alkotmány biztosítja. A lapp kulturális autonómia tényleges letéteményese a számi parlament, mely fenntarthatja és fejlesztheti saját kultúrájukat és a hatóságok előtt saját nyelvét használhatja.

A "szárazföldi svédek" képezik Finnország legjelentősebb kisebbségét. Az 1919-ces finn alkotmány kiindulópontja, hogy a svéd nyelv a finnel azonos értékű. Ennek biztosítéka, hogy a kormányjavaslatokat, ajánlásokat, válaszokat és petíciókat mindkét nyelven megfogalmazzák. A nyelvvizsgatörvény értelmében a közhivatalnokoknak kötelező svéd nyelvből nyelvvizsgát tenniük. 1922 óta a bíróság és más hatóságok előtt mindkét nyelv használatos. A helységnévtáblák minden esetben kétnyelvűek. A honvédelmi kkiképzést anyanelvükön kapják a polgárok, a parancsokat azonban finnül. Érdekképviseletük a Finnországi Svéd Parlament.

Az Åland-szigetekről született 1921-es döntés értelmében a terület feletti szuverenitás Finnországot illeti meg, de kikötötték az ålandi lakosságnak járó garanciákat. 1921 októberében demilitarizálták a területet. 

Az ålandi autonómia öt alapja Kovács Gábor felosztásában: az ålandi oktatás nyelve svéd; ha ålandi az ålandi ingatlantulajdont nem ålandinak idegeníti el, bármely lakos, község vagy tartományi tanács jogosult azt visszavásárolni; tartományi választójoggal csak ålandiak rendelkeznek; a szigetek kormányzóját a finn köztársasági elnök nevezi ki, az ålandi lakosság jóváhagyásával; a központi szerveknek kötelességük anyagi támogatásban részesíteni a Szigeteket.

1951-ben fogadta el a Riksdag, a finn parlament azt a törvényt, amely 1970-ben és 1991-ben módosításokon esett át, így rendezve az  Åland-szigete autonómiáját.

B E L G I U M 

Nem nagyon létezik még egy olyan állam, amely annyira függene a területén lévő autonómiáktól, mint Belgium. A belga rendszer kiaklakulása a területén élő nép-és nyelvcsoportok sajátos helyzetéből fakad. Két nagy nyelvcsoport él itt több száz esztendeje: a holland nyelvű, protestáns flamand északon és a francia nyelvű, katolikus vallon délen. A több évszázados flamand-vallon konfliktust Belgiumban békés, törvényes eszközökkel sikerült rendezni. 

1962-ben Belgiumot négy nyelvi kerületre osztották: holland, francia, német és Brüsszel kétnyelvű területére.  E határok Flandria-Vallónia, valamint Vallónia és a német kisebbség között húzódtak.

Az 1980-as évektől létezik Belgiumban a regionális autonómia, ezzel a tartományok szinte az összes döntéshozatali feladatkört megkapták,  beleértve a közigazgatást és a külkereskedelmet is. Az 1993-as alkotmánymódosítás hozta létre a Belga Szövetségi Államot.

K A T A L Ó N I A 

Hosszas és bonyolult történelmi fordulatok után a XX. század elején a szervezett politikai mozgalmaknak köszönhetően a katalánok képviseletet nyertek a madridi Cortesben. Az I. világháború végén hangos utcai tiltakozásokkal és demonstrációkkal adtak hangot autonómiatörekvéseiknek. Az 1931-es köztársasági alkotmány elismerte a régiók autonómiájának lehetőségét, majd az 1931-es népszavazáson   99% támogatta a katalán autonómiát majd megalakult a katalán parlament és kormány. 1934-ben kikiáltották a Katalán Államot, melynek következtében a spanyol kormányzat felfüggesztette a katalán alkotmányos statútumot. Az 1936-os választások népfrontos győzelme helyreállította a katalán autonómiát, Franco tábornok rezsimje (1939-75) alatt azonban a katalán autonómiatörekvéseket elnyomták. 

A Suárez-kormány az "ideiglenes önkormányzat intézményét 1978-ban minden régiónak biztosította. A mai spanyol alkotmányt a kisebbségekkel kapcsolatos pozitív jogalkotás jelzőjével szokták illetni. A preambulum leszögezi, hogy Spanyolország támogatja az ország minden népét jogai gyakorlásában, kultúrájának, nyelvének, hagyományainak és intézményeinek fejlesztésében. Az alkotmány garantálja a nemzetiségiek és régiók önkormányzáshoz való jogát, minden spanyolországi nyelv  hivatalos a megfelelő autonóm közösségben, elismerik az autonóm közösségek  zászlóit és címerjelvényeit. Az autonóm közösségek hatáskörébe tartoznak: az önkormányzati intézmények megszervezése, területrendezés, városfejlesztés, lakásügy, mezőgazdaság és állattenyésztés, erdőgazdálkodás, belvízi halászat, idegenforgalom, egészségügy, szociális ellátás, helyi vásárok, helyi érdekű vízgazdálkodás, környezetvédelmi igazgatás, kultúra, kutatómunka támogatása. Emellett a Törvényhozó Gyűlés törvényerővel bíró normatív aktusokat fogadhat el, önállóan működik a végrehajtási és igazgatási feladatokat ellátó Kormányzó Tanács, az Elnök, mint a végrehajtó hatalom feje, valamint az autonóm területen az igazságügyi szervezet csúcsszerveként Főtörvényszék működik.

A   B A S Z K   A U T O N Ó M I A 

A baszkok a spanyol alkotmány kidolgozásába csak részlegesen tudtak beleszólni. Baszkföld Önkormányzatának Alapszabálya 1979 decemberében született meg. A törvény első szakasza Baszkföld autonóm közösségének létrehozását deklarálja. A kizárólagos hatáskörbe tartozó feladatok, illetve az egyéb szabályozások egyeznek a fentebb ismertetett szempontokkal.

A baszk autonómia kivívása a mérsékelt Baszk Nacionalista Párt érdeme.

K O R Z I K A 

 A XIX. századra kiéleződtek Korzika ellentétei Franciaországgal, Korzika a terror elharapózásáról és a közbiztonság katasztrofális helyzetéről lett híres.

Az első világháború után hozták létre A Murva című folyóiratot, mely a korzikai nacionalizmus szócsöve lett és az irodalomra is nagy hatást gyakorolt. Az 1970-es években egyre több autonomista szervezet született, melyek nagy része illegálisan működött, és különböző terrorcselekmények végrehajtásával (robbantások,. merényletek) fókuszált rájuk a közvélemény figyelme.

Pompidou francia köztársasági elnök 1969-ben jelentette ki először, hogy Korzikának autonómiára van szüksége. Az 1976-ban megalakult Korzikai Nemzeti Felszabadítási Front további terrorcselekményeket hajtott végre. A francia kormányzat 1982-ben speciális jogosítványokkal rendelkező régióvá nevezte ki Korzikát. A regionális tanács a Területi Gyűlés lett, amelyet általános és közvetlen módon választottak, de a Gyűlést 1984-ben fel kellett oszlatni, ami további szeparatista mozgalmakat hívott életre.

1990-ben a francia kormány belügyminisztere olyan törvénytervezetet nyújtott be, amely kivételes státuszt és intézményrendszert biztosított a sziget számára. 1991-ben az Alkotmánybíróság néhány szakaszt törölt a tervezetből, de biztosította a széles körű önkormányzatot.

Források: 

• Gerencsér Balázs-Juhász Albin: A kisebbségi autonómia (működő modellek, magyar elképzelések) - Budapest, 2001
• Magyar Virtuális Enciklopédia
• Takács Imre: A települési és területi önkormányzat eszméje és főbb modelljei- In: Kukorelli István: Alkotmánytan I., Osiris kiadó, Budapest, 2007 
• wikipédia