"Könyörgünk már az életér' ,
Hadúr öszvérként mendegél?
Ó nem, ilyet ne higgyetek -
Hadúr itt van közöttetek,
Hadúr a roppant Őspogány
Üget sötétpej vadlován.

(József Attila: Pogányos hitvallás magyarul)

Portálunk  szimbólumkeresésekor számos jelképet választhattunk volna, a teljesség igénye nélkül például a turulmadarat, a csodaszarvast, az esztergomi oroszlánt, az életfát, Toldi Miklóst stb. Portálunk azonban úgy döntött, hogy egy kevésbé ismert szimbólumot használ fejlécében. A Hadúr magyar mitológiai alak, amely igazán Vörösmarty Mihály nemzeti eposza, a Zalán futása után vált ismertté, de a trianoni katasztrófa után is előkelő helyet foglalt el a nemzeti feltámadás szimbolikájában.  

Első irodalmi megjelenése 1822-re datálható:  Aranyrákosi Székely Sándor "A székelyek Erdélyben"  című hőskölteményében említi  a Hadurat.  Nagy mesélőnk, Jókai Mór a "Magyar nemzet története" című munkájában perzsa eredetűnek vallja Hadurat, aki az ősi magyar hitvilágban a Nap, a tűz és a háború isteni megtestesülése.

A hun-magyar mondavilág fontos attribútuma, Isten kardja is fontos kapcsolatban áll egy antik hadistennel, tudniillik Mars hadisten kardja előbb Atilla hun királyhoz, majd Árpád nemzetségéhez került. Ki kell még említeni a szkíták kard-és Mars-kultuszát - márpedig a szkíták köztudottan a hunok elődei voltak. Arany János Atilláról írt eposza, a "Buda halála" is bőségesen említi meg a Hadurat.

A "Hadak Istene" elnevezés Csokonai Vitéz Mihály Árpádiász-töredékében is említésre kerül:  "Rettentő hadakat, vért és egy nemzeti szörnyű / Bajnokot énekelek s a bús Hadak Istene bátor / Hét fő hadnagyait."

A Hadúr mellett Vörösmarty említett eposza több elnevezést is használ a bosszúállás ősi magyar istenére: "Kardja Hadistennek, mellyet bámulva emelt föl"; "...ott fenn / Lát, 's igazán vet sort a' nagy hadak' istene."  Vörösmarty interpretálásában egyébként a Hadúr a magyarságot segítő nemzeti Istenként jelenik meg. Ellenfele Ármány, a perzsa vallás gonosz istenségének, Ahrimánnak a magyar "kollégája". 

Ady Endre "A szétszóródás előtt" című versében Jahvéhoz hasonló, népe vétkeit büntetéssel megtorló istenségként említi: "Hát népét Hadur is szétszórja: / Szigorúbb istenek ezt így szokták."  

A két világháború között a nagy magyar költőgéniusz, József Attila több irredenta szellemiségű versében is megjelenik a Hadúr, mint a trianoni nemzetgyilkolás miatt bosszút esküvő Isten. A témánkat érintő legismertebb verse a "Pogányos hitvallás magyarul." A költőt élénken foglalkoztatta a Hadúr alakja, 1922-ben a fent említett versén kívül megjelenik  "A Szent Jobb ünnepén" illetve az "Ősapám" című verseiben is.  

A vörösterror bukása után a Nemzeti Hadsereg fővezérét, Horthy Miklóst is a Legfőbb Hadúr elnevezéssel illették. A Kormányzó 1920-ban alapította meg a Vitézi Rendet. A lovaggá ütés és nemesítés középkori szertartását felelevenítő vitézi avatáson elhangzó szavak („Tisztelet adassék az igaz Istennek, akit a mi őseink Hadúrnak neveztek”) alapján kezdték Horthyt a Legfelsőbb Hadúrnak titulálni. A vitézek, a turáni vadászok a, frontharcosok is deklarálták: „Egy a vezérünk, vitéz nagybányai Horthy Miklós, kinek szolgálatára mindenkor készen állunk." Horthy a Magyar Királyi Honvédség első számú vezetője is volt.

Mint említettük, a trianoni sokk után talpra álló magyarság az irredenta propagandában is fontos szerepet szánt a Hadúrnak. A nemzetcsonkítás ellen tiltakozva avatták fel 1921. január 16-án a budapesti Szabadság téren az 1945-ben a kommunisták által lerombolt irredenta szoborcsoportot. Egy kortárs beszámoló így írja le Nyugat szobrát: "A »Nyugat« című szoborcsoporton az ifjú az elszakított nyugati vármegyéket jelképezi. Térdre hullva borul a magyar szent Koronára, s míg jobbjával a nyugati vármegyék címerpajzsát öleli magához, addig baljával görcsösen tartja a nagy magyar kettőskeresztes pajzsot. Fölötte áll Hadúr alakja, kezét nyugtatva az ifjú címert szorító karján – jobbjában védően tartva a nemzet pallosát. Arcán kemény dac, hit és önbizalom. Lábainál szárnyait repülésre tárva a Turul. Sidló Ferenc-alkotása.”

Források:

• Dömötörfi Tibor: A Horthy-kultusz elemei, In: História, 1990/5-6 
• Pál József - Újvári Edit : Szimbólumtár
• Pótó János: Revíziós emlékművek, In: História, 1988/2-3