"A nagy szavak nem érnek semmit,
Elszállnak, mint az őszi szél
De a szeretet, ha tiszta szívből fakad,
Elkíséri az embert, amíg él."

(József Attila)

1938. májusában a kormányra kerülő Imrédy Béla és belügyminisztere, Keresztes-Fischer Ferenc radikális szociálpolitikai reformra szánta el magát: a vármegyékhez, az alispánok mellé ún. szociálpolitikai tanácsadókat neveztek ki. A tanácsadók feladata az volt, hogy felmérjék a népesség életviszonyait. A magyar lakosság szükségleteinek felmérése ekkoriban egyébként több fronton is zajlott: Magyary Zoltán közigazgatási tudós és Közigazgatás-tudományi Intézete az ún. ténymegállapító tanulmányokban (fact finding survey) vizsgálták a közigazgatás és az emberek viszonyát, elsősorban a tatai járásra fókuszálva.

Imrédy gondolkodásában egyébként is korán megjelent a modernizáció követelményének felismerése: az atavisztikus, régi magyar társadalmi szerkezet átalakítását, az egyes társadalmi osztályok között tátongó szociális szakadék legalább részleges felszámolását, és a gazdasági források redisztribúcióját, azaz újraelosztását tűzte ki célul. Az 1938-as esztendő több fronton is változást hozott. Egyrészt sikerült egy ún. közegészségügyi zöldkeresztes tej-és cukoakciót indítani, amelynek köszönhetően terhes és szoptató anyáknak, valamint a mezőgazdasági munkások gyermekeinek juttattak ingyenesen tejet és cukrot. Imrédy miniszterelnöksége alatt az újraelosztás soha nem látott méreteket öltött, az ország gazdasága pedig ebben a rövid időszakban a későbbi, szocialista tervgazdaság felé kezdett konvergálni. Másrészt az 1938. szeptember 4-i gazdagyűlésen Imrédy bejelentette a gazdavédelem reformját és más földbirtokpolitikai rendelkezéseket, az agrárnépesség életszínvonalának emelését, valamint egy országos szociális hálózat bevezetését.    

1938. november 2-án valóra vált a felvidéki magyarság egy részének húsz éves álma: az első bécsi döntés eredményeképpen a Felvidék déli sávja hazatért az anyaországhoz. A felvidéki magyarság szociális támogatását elérendő, a "produktív szociálpolitika" megkezdésére Budapest egy pénzalapot különített el, melynek fedezetéül a magyar társadalom gyűjtése szolgált. A visszacsatolt Felvidék megsegítésére indított mozgalom neve a Magyar a Magyarért Mozgalom lett. Élére formálisan Imrédy Béla felesége került, a gyűjtést azonban de facto Imrédy bizalmasa, Kovrig Béla végezte. A "magyar a magyarért" gyűjtőmozgalom igyekezett a magyar társadalom egészét megszólítani, ezért az országos érhálózattal rendelkező Hangya Szövetkezetet, a Magyar Vöröskeresztet, az egyházakat és a cserkészetet is felkérték, hogy segédkezzenek az adományok gyűjtésében. Emellett a köztisztviselők illetményük egy részének önkéntes felajánlásával járulhattak hozzá a nemes akcióhoz. A gyűjtés egyben a további revíziós célok hatékonyabbá tételét is szolgálta, főleg Kárpátalja, Erdély és Délvidék vonatkozásában. A hatékony propaganda és a nemzet áldozatvállalása végül meghozta a remélt sikert: 1938. december 31-ig 6.880.750  pengőt sikerült összegyűjteni felvidéki nemzettestvérek megsegítésére.  

A magyar Képviselőházban Király József képviselő 1941 decemberében az alábbiakban összegezte a mozgalom tevékenységét: "megindult a munkánk, megindult a hazatérés, a bekapcsolódás. (...) Csodálatos nagy szeretetnek voltunk akkor a tanúi. Azokban a hónapokban a magyar kormányzat és a magyar társadalom megmutatta nagy szeretetét, és a magyar igazság győzött. (...) Mintha Szent Ágostonnak az ősi keresztény időkből származó szavait láttuk volna megvalósulni: Nihil vincit, nisi veritas - nihil salvat, nisi caritas; Semmi sem győzhet, csak az igazság, semmi sem boldogíthat, csak a szeretet. (...) Jött a Magyar a Magyarért akció, amely elláttott bennünket annyi jóval, amelyre szinte nem is szolgáltunk rá. (...) Az ország (...) minden erejét megfeszítette, és láttuk azt, hogy falvainkat, városainkat minden anyagi jóval elhalmozta az ország."

Források: 

• Hámori Péter: A magyar kormány szociálpolitilája a visszacsatolt Felvidéken és Észak-Erdélyben, in Magyar Szemle, 2006/1. szám  
• Képviselőházi naplók, 1927-1944
• Saád József: Magyary Zoltán. Új Mandátum Könyvkiadó, Budapest, 2000
• Sipos Péter: Imrédy Béla. Elektra Kiadóház, Budapest, 2001
• Ungváry Krisztián: Szociálpolitika, modernitás és antiszemitizmus Imrédy Béla politikájában, in Rubicon, 2009/1-2. szám