"A hazugság a gyöngék fegyvere"

(Jókai Mór) 

Az egykori kisantantnak nevezett magyarellenes stratégiai szövetség részét képező országok hamis propagandájának, káros sztereotípiáinak és mítoszainak kategorikus cáfolata előtt tisztáznunk kell, hogy egyáltalán mit is jelent a mítosz fogalma. Victor Turner etnológus és kultúrantropológus klasszikusnak tekinthető definíciója szerint a mítoszok "megszemélyesített kollektív vágyak", amelyek a modern politikai klímában az irracionális meggyőződések igazolására kifinomult elméleti megoldásokká nőnek. E mítoszok fenntartását "varázsszavak" és újra meg újra ismétlődő rítusok is segítik.

Jovan N. Striković szerb pszichiáter neurológiai és pszichoanalitikus magyarázatokkal támasztotta alá és fejlesztette tovább a kérdés vizsgálata során Jung archetípus elméletét, amikoris úgy vélte, hogy az biológiailag is alátámasztható. Az archetípus fizikailag és biológiailag rögzülő, kulcsszerű történelmi esemény. Az úgynevezett filogenetikus törvény értelmében  egy nemzet lelki fejlődése során a korszakalkotó történelmi személyiségek lényegében beivódnak a nemzet egyéneinek központi idegrendszerébe. A "mitológiai genetika" szerint amióta ugyanaz a vér csörgedezik egy nemzet tagjaiban, azóta e halhatatlan vér egy nép etnikai identitását és egységét gerjeszti az adott náció történelmi sorsának jelenében - erről értekezhetett József Attila is a Dunánál című versében. ("Megszólítanak, mert ők én vagyok már; / gyenge létemre így vagyok erős, / ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál, / mert az őssejtig vagyok minden ős") 

A tér-idő kontinuum a mitikus térben és időben jelentőségét veszti, a szimbolikus helyszínek hálója (tornyok, csatamezők, szent folyók, erdők, hegyek, épületek etc.) mellett misztikus jelentőséggel bírnak a sírok. a "nemzeti megújhodás csírái", melyek "az ősök földjéhez láncolják a nemzetet", ennek jegyében hirdette Radovan Karadžić szerb háborús bűnös, hogy az a terület, amelyen  szerb sírok találhatók,  az élők és a holtak közös etnikai tereként a szerb nemzet "jogos jussát" képezik. Érdekes kérdés, hogy ha a kis számú szerb történelmi figura feltámadna, vajon nem a Szabó Dezső által megálmodott kaotikus állapotok uralkodnának-e el. (Feltámadás Makucskán). A háborús bűnös szerb vezetés persze Mostar, Vukovár és Szarajevó városainak lerombolására is megtalálta a kellő -traszcendens és irreális- magyarázatot: a "romlott városok" az Új Babilon kazamatáiba taszították szerb honfitársaikat, így "jogos isteni büntetés", poena Divina e városok porig rombolása.

A mítoszok mindenkor a társadalmi megrázkódtatásokra, a belső konfliktusokra adnak választ. Képzeljük csak el, mekkora sokk lehetett a nemzetiségi létből hirtelen államalkotó tényezőkké váló szlovákok, románok és szerbek számára az első világháború után, az igazságtalan trianoni rendezés következtében nyakukba szakadt új területek feletti kontroll megteremtése. A románok, hiába fordultak elő korábban is Erdély területén, idegenként mozogtak Tündérországban, és ez igaz lehet a felvidéki és délvidéki nemzetrészekre is. A területrablók ("Adj a tótnak szállást, kiver a házadból") ezért nyomban hozzáláttak a történelem meghamisításához, hamis eredetmítoszok és történelmi fordulatok kreálásához, ezzel kívánván legitimálni jogosultságukat a kárpát-medencei magyar nemzetrészekre.

Szlovák azonosságtudat: Szvatopluk, Cirill, Metód

A Szlovák Nemzeti Párt soviniszta vezére, Ján Slota előszeretettel hivatkozik olyan történelmi előzményekre, melyek meglehetősen fals megvilágításba helyezik a múltat. A kettőskeresztet szlovák szimbólumként kezelő soviniszta politikus legújabban Szvatopluk morva fejedelem szobraival árasztaná el a Felvidéket. A szlovák közéleti személyiségek körében olyannyira közkedvelt Szvatopluk, hogy Robert Fico szociáldemokrata szlovák kormányfő egyenesen a "szlovákok István királyának" titulálta. „Amikor a jelenlegi európai országok területén még csak állatok rohangáltak, akkor a szlovákok már államalakulatban éltek”-summázta sajátos történelemképét Fico.

 A "fehér lovon vett ország" mendemondája szerint Szvatopluk  a fenyegető bolgár-frank koalíció miatt 894-ben követeket küldött  Árpádhoz és Kurszán kendéhez azzal, hogy indítsanak hadat a Kárpát-medencébe és támadják meg ellenfeleit. Ennek  emléke a fehérló monda, mely szerint a morva Szvatopluk szerződést kötött Árpáddal. A monda szerint Árpád Arábia aranyával aranyozott fehér lovat, aranyozott nyerget és arany féket (zablát), egy csomó perjefüvet, egy korsó Duna-vizet és egy marék fekete fövenyt küldött a morva nagyúrnak országa fejében.

A Szvatopluk-talány megoldásán sokan dolgoztak már. Nagyjából a cseh hamisított eposzokkal egyidejűleg kezdett érdeklődni a szlovák szeparatista értelmiség a Nagymorva Birodalom és Szvatopluk iránt. Egy szlovák katolikus pap, bizonyos Ján Holl 12 énekes eposzt ír Szvatoplukról 1833-ban. Pár évvel Vörösmarty eposza, a Zalán futása után - és nem függetlenül tőle. Az egyik legtekintélyesebb történész, a Szlovák Tudományos Akadémia titkára, Dušan Kováč szerint "a szlovákokról, mint önálló etnikumról csak a 10. századtól lehet szólni". Ezzel megdőlni látszik Slota és Fico meséje, miszerint már a kilencedik században organikus állam szerveződött a későbbi Felvidék területén. Dušan Kováč szerint "ha manapság olyan hangok is hallatszanak, hogy a Szlovák Köztársaság 1993-as kikiáltása után át kell dolgozni a történelmet, s arra gondolnak, hogy a szlovák államiság kezdeteit már valahol a neandervölgyi emberek között kell keresni - ez az ideológusok, és nem a történészek hangja...".  (Bár az ideológusok helyett jobban hangzana a soviniszta propagandisták titulus ...) A Pravda című szlovák lap éles meglátása szerint a Fico-Slota tandem  "néptribunnak, Caesarnak érzi magát, aki történelmet ír".

Gyakran példálóznak a magukat államférfiúnak képzelő szlovák soviniszta politikusok Cirillel és Metóddal is. A szlovákok szerint  Cirill (Konstantín) és Metód  863-ban lépett "Szlovákia" területére, ezzel hozva el őseiknek az írásbeliséget - cirillika - és a kereszténységet is. Cirill és Metód személyét a szlovákok elképzelései ellenére magáénak vallja több más nemzet is: a csehek, a bolgárok, az oroszok is megemlékeznek a két bizánci szerzetesről.

Hűen illusztrálja a szlovákok paradox történelmi szemléletét egyébként az a tény, hogy egy XVII. századi  haramiavezérből, bizonyos  Juraj Jánošíkból nemzeti héroszt kreáltak, quasi Robin Hoodként bemutatva őt. (Maga Fico miniszterelnök nevezte őt egy Tony Blairnél tett látogatása során az első szlovák baloldalinak. Lelke rajta.)

A tót atyafiak azonban magyar történelmi személyiségeket is előszeretettel szlovakizálnak. Szelepcsényi György XVII. századi kalocsai, később esztergomi érsekből így lett Slepcianksy, Selepceni vagy éppenséggel Slepciansky-Pohronec, Mossóczy Zakariás jogtudós püspökből Mosovksy-Rohoznik,  II. Rákóczi Ferencből "Frantisek Druhy Rákoci" és így tovább.

Dákoromán kontinuitás

A dákoromán tézis szerint a rómaiak Dacia provincia Kr. u. 106-ban történt gyarmatosítását követően megkezdték az őslakosok romanizálását, azaz bevezették a latin nyelvet, a római ünnepeket és népszerűsítették a római kulturális tradíciókat. A Római Birodalom több provinciából hozott ide hospeseket, aminek következtében kialakult a dákoromán népcsoport.

A román történetírás két "prominense", Gheorghe Şincai és Petru Maior a XIX. század első felében Budán kiadott könyvükben a dákoromán kontinuitás elméletét így írták le:

„Miután Traianus római császár Kr. u. 101 és 106 között meghódította a vitéz dákok birodalmának szívét, elrendelte a megmaradt dákok lemészárlását, illetve deportálását, majd latin nyelvű gyarmatosokat és katonákat telepített az újonnan létesült Dacia nevű gyarmatra. Következésképpen ezek ivadékai, a későbbi románok tisztán római eredetűek, keveretlen fajták. Amikor pedig Aurelianus császár 271-ben elrendelte Dacia kiürítését, az emberek nagy része ott maradt, és ivadékaik földművesekként ugyanazon a területen folytatták életüket.”

Az elmélet szerint a római uralom időszaka után helyben maradt dákoromán népre a későbbiekben a térségen átvonuló népek (különösen a szlávok) jelentős befolyást gyakoroltak. A középkor folyamán további romanizált népek telepedtek a területre. Ezek a népek főként dél felől jöttek. A történelem vlachok néven ismeri őket.

Trákoromán elmélet

A dákoromán elmélet mellett létezett egy "trákoromán" is, melynek atyja a nemrégiben elhunyt dúsgazdag román üzletember, Iosif Constantin Dragant volt.  A római La Sapienzia egyetem közgazdaságtan szakának elvégzése után román kőolajat szállított a fasiszta Olaszországnak. Az üzlet olyannyira jól ment neki, hogy már 1948-ban megalapíthatta a Nyugat-Európában palackozott propánbutángázt forgalmazó Butan Gas társaságot. Szülőhazájába nem térhetett vissza 1948 után, mert már huszonéves korában megfertőzték a legionárius-vasgárdista eszmék, ezért a  román kommunista hatalom számára nemkívánatos személlyé vált. A milliárdos végül mégis "rehabilitálta" magát a kommunista hatalom szemében, ugyanis Nicolae Ceausescu diktátornak a román nemzeti ideológia és gyakorlat dolgában valóságos belső titkos tanácsadója volt.

A román lapok szerint Dragan a sokak által amatőrnek tekintett történészi munkásságával nyerte el Ceausescu bizalmát. Ő alkotta meg ugyanis azt a tézist, miszerint a trákok nem csak a dákoknak, hanem a rómaiaknak is az őseik voltak, és ebből következtetett a román nemzet meglehetősen vitatott "több évezredes" múltjára.

Dragan üzlete a rendszerváltás után töretlenül ívelt fölfelé. Három évig Románia leggazdagabb embereként tartották számon 1,6 milliárd dollárra becsült vagyonával.

Schütz István a dákoromán elméletről, a sovinizmus narkotikumáról és az eredetmítoszok békáiról

Schütz István Balkán-kutató, a "Fehér foltok a Balkánon" című mű szerzőjének véleménye szerint a Román Kommunista Pártban eszelték ki, hogy Erdély volt a harmadik román fejedelemség, amelyet a XVII. században Vitéz Mihály egyesített – néhány napra – Moldvával és Havaselvével. Tudni való, hogy nem Ceausescu kezdte a román kommunista nacionalizmust, hanem Gheorghiu-Dej. A dákoromán elmélettel kapcsolatban végzett kutatásait az alábbiakban összegezte: "A dákoromán kontinuitáselmélet ókortudományi probléma, nem a nagyközönségre tartozik. Ennek ellenére nemzedékek hosszú sora nőtt föl Romániában a római eredet tudatában. Meg voltak, vannak győződve arról, hogy az első román akkor született, amikor egy nagytermészetű római légiós elcsábított egy dák fruskát.  (...) A kultúrfölény elmélete – hogy a másik nemzet ilyen bocskoros, meg olyan hazátlan – csak akkor szűnik meg, ha megismerjük a másik nép alkotta értékeket is. Nicolae Iorga kevéssé ismert húszas évekbeli írásában azt ecseteli, hogy a nacionalizmus nem az emberrel születik – a pópa meg a tanító neveli bele. Természetesen külön kell választani az egészséges hazaszeretetet a soviniszta narkotikumtól. Most nyomorgunk huszonöt wattos villanykörte fényében, tíz fok van a lakásban, de nagy géniusz a vezérünk, aki hatalmasabb birodalmat hoz létre, mint annak idején a dicső Róma-verő Burebista dák király. "

Pedofil volt a dákoromán elmélet népszerűsítője?

Akár el is sikkadhatott volna a 2002. decemberében Romániában pedofíliáért elítélt amerikai történész, Kurt Treptow ügye, ha a hírszerző szolgálat egykori igazgatója és az elnöki szolgálat mostani vezetője nem veszi hevesen védelmébe – adta hírül az Evenimentul Zilei. A férfit, aki a dákoromán elméletet erősítő könyvet írt Erdélyről, hírbe hozták azzal is, hogy a SIE, a CIA és a KGB ügynöke.

Kisajátított történelmi nagyságok és Kossuth, a terrorista, Iancu, a nemzeti hős

Mint láttuk, a románoknak sem kell egy kis történelemhamisításért a szomszédba menniük. Az 1990-es években több román történelmi magazin is tényként tálalta, higy "Alexandru Ciamu dun Chiurus román tudós" állította össze az első tibeti-angol szótárat és nyelvkönyvet -  a dolog szépséghibája mindössze annyi, hogy a fent említett urat Kőrösi Csoma Sándorként ismerhetjük.  Nem ő az egyetlen kisajátított "nagyságuk": Hunyadi Jánost csak "Iancu de Hunedoaraként" emlegetik, Hunyadi Mátyás pedig egy 2006. júliusában publikált román felmérés tanúsága szerint a száz legnépszerűbb román közé tartozik. (A 61. helyen végzett).  Dr. M. Dogaru szerint pedig Árpád seregében, akit "román csapatok is segítettek" harcaiban, az "ungurok" kisebbségben voltak, a Balaton "román" eredetű elnevezés, Szent Istvánt eredetileg "Voicu-nak" nevezték,  amit a magyarok később Vajkra "ferdítettek" és a "valóságban" egy román pásztorcsaládban nőtt fel, majd a család nyájait terelgetve jutott el a Balaton környékére. Romantikus, akár egy bukolikus ének, még ha hazugság is.

Nem minden történelmi szereplővel bánnak azonban ilyen "kesztyűs kézzel": a marosvásárhelyi bíróságon az Avram Iancu Hazafias Egyesület, a Nagy-Románia Párt és a Vatra Romanesca (!) keresetére indított perben Ioan Sabau megállapította, hogy Kossuth Lajos "terrorista volt", aki "1848/49-ben 220 román falu 40.000  lakosát mészároltatta le és semmiben sem különbözik Szaddam Husszein egykori iraki diktátortól".

Ha már a tényeknél tartunk, Avram Iancu móc vezér a szabadságharc idején a Kárpátok bérceire visszavonulva kezdett szabályos gerillaháborúba Bem József csapatai ellen. Még 1848 októberében csapatai rendezték meg a zalatnai mészárlást. A román csapatok 700 fegyvertelen nemzetőrt, asszonyt és gyereket, miközben aludtak, a preszákai mezőn lemészároltak. Október közepétől november közepéig tucatnyi magyar település lakosságát mészárolták le a felkelő románok. Ennek fényében Kossuthot terroristának titulálni nem több, mint ócska történelemhamisítás.

Források: 

• Ivan Čolović: Politikai mítoszok - Tér és idő, In: Tiszatáj, 2003. január
• Kiszely István: A magyarok honfoglalása
• Várkonyi Balázs: Nyelvtör(l)ők, In: Magyar Hírlap, 2009. június 30.
• Zeidler Miklós: A magyar irredenta kultusz a két világháború között - Teleki László Alapítvány, Budapest, 2002
• index.hu, wikipédia, Magyar Nemzet, Felvidék ma, , 168 óra, múlt-kor.hu, hunhír.hu, Népszabadság Online