-B�d�s�k! Itt �lnek a zs�ros hivatalokban, mi meg mehet�nk koldulni, f�l is �t, le is �t.

Mikor a m�sodik �veg bort rendeltem, kiss� megold�dott a nyelve.

-Hi�ba csak! a j� erd�lyi bor! ... Ennek a bornak legal�bb lelke van, - nem �gy, mint az embereknek - tette hozz� keser�en.

L�tszott rajta, hogy a h�z�ra gondol, sz�p kis csal�di h�z�ra, amit v�nkor�ra �ppen m�r mag��nak nevezhetett volna ... amit ott kellett hagynia, messze Fogarasban. A verand�ra, ahol d�lut�nonk�nt �ld�g�lni szokott ... A meghitt b�torokra ...

-Bizony Isten, �gy f�jt otthagyni �ket, mint a j� bar�tot ... Nem is hiszem, hogy nem f�jt nekik is ... Most valami csontos m�c �l a karossz�kemen ... A nagyapja m�g medve volt, az apja csob�n, m�g az �nge is kil�gott ...  

Elk�pzelte kedves holmijait, mint egy gyermek: milyen megal�zva �rzik most magukat a h�d�t� durva keze alatt.

-B�sulnak ut�nam - mondta, egy kiss� m�r fantasztikusan.

A harmadik �veg bor j�tt az asztalra, s ekkor jutott esz�be a t�rt�net.

-Hallotta m�r?

-Mit?

-A csikt�bori csod�t.

-Nem �n. Mi volt az?

-T�megszuggeszci�? ... No h�t mondjuk, hogy t�megszuggeszci�.

Kih�v�, boros tekintettel n�zett k�r�l, mintha azt mondan�: "L�tj�tok, tudom �n a ti pesti szavaitokat!" De a szeme m�g�tt l�ttam a Fant�zi�t. �reztem forogni a titkos kerekeket, amelyek megnyitj�k a rab Ember el�tt a Lehetetlens�gek kapuj�t ...

-Hogy volt az? - n�gattam.

Ittunk egyet, azut�n �gy besz�lt: 

-�n egy kis fi�t�l hallottam ... akinek az apj�t ismertem ... csikt�bori menek�ltek voltak. A csikt�boriak m�g az els� okkup�ci�kor menek�ltek; �jjel z�rgett�k f�l �ket; a jegyz� telefon�rtes�t�st kapott; eg�sz addig, az utols� pillanatig, azt mondt�k: "Maradjon mindenki hely�n." K�pzelheti, micsoda fejveszett kapkod�s, k�ts�gbeesett sir�nkoz�s volt az: felszedel�zk�dni l�hal�l�ban; csak ami rajtam van, meg egy pakkt�ska legf�ljebb; azt sem tudja az ember, hogy mit rakjon bele; annyi id� sem volt, hogy a legkedvesebb j�sz�gukt�l, az ismer� helyekt�l b�cs�t vehessenek. Gyerek, asszony - bizony f�l kellett cipekedni mindenkinek; �s verekedtek a kocsik�rt. Vas�t, az messze van oda. Uram, ez nem volt valami egyed�li eset, ak�rh�nyat tudok, gyerekes csal�dok 30-40 kilom�ternyi utat tettek meg �jszaka; magam is ...  

Akkor legal�bb sz�p, der�s �jjel volt, holdvil�gban l�tt�k utolj�ra a kis h�zaikat, a templomuk torny�t ... minden sz�p nyugodt volt ... bizony uram: minden sz�p nyugodt a vil�gon, csak a mi fajt�nk nem f�r a b�r�ben, csak mi �zz�k-hajtjuk egym�st �r�kk�. Jaj uram, j�l ismerem �n is ezt a k�pet: f�lvert, k�ts�gbeesett emberek; otthagyva eg�sz �let�k, f�ldjeik, vagyonk�juk; a betegnek �gya, a gyereknek j�t�ka; kiverve a mez�n, jajgatva; - �s k�r�sk�r�l a szabad �g bosszant� nyugalma, a hideg holdvil�g, a k�z�ny�s hegyek, a blazirt t�cs�ksz�; v�szes feh�rs�ggel szalad az orsz�g�t, egy balj�s ny�l fut �t: - ki t�r�dik a szeg�ny Emberrel? Maga baja, maga bolonds�ga! Csup�n a h�zak n�znek ismer�sen, a sz�p z�ld ablakok, amelyek m�g�tt m�r senki sem maradt ... a torony a dombr�l �s a falu f�i, csupa r�gi bar�t, csupa eml�k. Az �tsz�li kereszt int, a hat�rfa a soromp�n�l: Ne menjetek! Magyar h�zak, magyar f�k, mikor fogtok ti megint magyar sz�t hallani? Meg�rtitek-e az idegen nyelv�t? Magyar �letek darabjai maradtak bennetek. M�g a mad�rijeszt� is kedves a kert alatt. Egy l�ny feledte rajt a keszken�j�t, amit jel�l t�z�tt oda a szeret�j�nek. Libeg-lobog a kend�: Isten veled! �llatok hangja b�g �s b�get ki m�g �lb�l, ist�ll�b�l, akiket ott hagytak: ennyi az eg�sz b�cs�ztat�. Kuty�k ugatva szaladnak a szekerek ut�n. Azt�n csak t�cs�kzaj, kocsiz�rg�s �s csecsem�k s�r�sa.

Egy falu maradt �resen a h�d�t� sz�m�ra.  

Az �n ismer�s�m kis fia persze gyerek volt m�g, nem �rezte ezt �gy (csak kaland volt neki) �s k�l�nben akkor m�g mindenki abban volt, hogy "k�t h�t m�lva visszaj�v�nk". M�gis �g volt, azt mondja, az utols� �thajl�sn�l m�g, ahogy a falu visszan�zett re�, mintha minden ablak egy szem volna �s a torony az �r�val egy szemreh�ny� arc volna, ny�jt�zkod� �s keserves nyakon, amely ut�nuk n�z a bujdos�knak. S ahogy m�g egy sz�l j�tt, s emelgette a kerti f�k sz�rny�t: mintha ut�nuk akar�nak sz�llni ... � jaj, szeg�ny f�k! J�nnek a l�gos�ng� ol�h gyerekek a cig�nybicsk�kkal ... 

De nemsok�ra minden elt�nt a lejt� m�g�tt �s megkezd�d�tt a hossz� �ji �t. Erd�s�geken mentek �t, sir�nkoz�sok �s k�l�n�s p�rpatvarok k�z�tt. Ki ezt feledett otthon, ki amazt: kinek az �l�se volt rossz, a h�ta f�jt; ki valamely hozz�tartoz�j�z nem tal�lta. Ennek a poggy�sz�t rakt�k el; az el�l elfoglalt�kj a helyet. Majd  azon vitatkoztak, hogy ki menjen gyalog; mert nem f�rtek mindannyian a szekereken. Az otthonra alig gondoltak m�r a j�v��rt val� nagy aggodalomban. Lesz-e vas�t a legk�zelebbi �llom�sn�l? Kapnak-e majd enni? Csak egy �regasszony �b�gatott az elhagyott h�za ut�n! � ott szeretett volna meghalni ...    

Ki�r�tett falukon haladtak kereszt�l: nem j� jel. Mily cs�nd! M�g egy kutya sem ugatott el�b�k. F�ldek �s h�zak n�m�n ki�ltottak a h�tlen �s bolond emberi faj ut�n. A kis fi� f�radt volt, a r�z�s, a siralom, unalom megt�rte, az �t f�i v�gtelen egyformas�ggal ver�dtek szem�be, sohasem akart megsz�nni a menet. F�zott is, megf�zott; gyenge, beteges fi� volt, egy kart�rsamnak a fia, egy �gyv�d� ...

A menek�lt a bor ut�n ny�lt, ivott egyet �s �gy folytatta elbesz�l�s�t:

-V�gre, v�gk�pp kimer�lve, el�rkeztek az �llom�shoz. Vonatnak h�re sincs m�r napok �ta. A v�ros tele menek�ltekkel. Nem marad m�s h�tra, mint tany�t �tni a szekereken, a szabad �g alatt, a gy�ny�r� holdvil�gos �jben.

J� messze ker�ltek a v�rost�l, ahol szabad t�r volt �s val�s�gos szek�rt�bort csin�ltak az erd�sz�len, ahol m�skor a cig�nytanya volt. Majd egy hetet t�lt�ttek itt, hajl�ktalan �s koplalva - mert a v�roska �lelmezni nem tudta �ket - �s itt t�rt�nt  a csoda, a negyedik �jjel, - hogyan besz�ljem el? Tudnillik a kis fi� �lm�val kezd�d�tt ... azaz h�t .... �n t�le �gy tudom ... 

L�zas �lma volt az �jjelen. �lm�ban ott j�rt megint Csikt�borban.  K�l�n�s nyugtalans�g volt az �jszak�ban, az elhagyott falu, mintha �lne, a h�zak szinte �gaskodtak, a torony idegesen ny�jtotta a nyak�t, a f�k egyre r�zt�k a lombjukat, s a bokrok tipegtek, mint a kis csib�k, akiket az anyjuk elhagyott. N�h�ny ol�h katona ment at utc�n szuronyosan, m�sok a bet�rt ablakok m�g�tt l�tszottak, kutattak a kamr�kban, vigadoztak az elhagyott borokon, kurjongattak olykor, de a kurjant�suk f�lelmetesen visszhangzott az �res szob�kban. A kis fi� reszketett. Egyszerre csak a h�zak emelkedni kezdtek, cs�nya, vakolatlan fagy�ker�ket h�zkodt�k ki a f�ldb�l, t�molyogtak.

-Mi ez? F�ldreng�s? - ki�ltott�k a katon�k �s szaladtak ki a szabadba.

A f�k fenyeget�en cs�v�lt�k fej�ket.

A kis fi� reszketett. A katon�k a r�t fel� futottak, ahol � j�tszani szokott. A f� egyszerre m�szni kezdett, s mintha milli� nagy bog�r szaladna, szaladt, szaladt a katon�k el�l! Egy fa egyszer csak kir�p�lt - kir�ntva gy�ker�t a f�ldb�l - mint egy mad�r. K�l�n�s sz�lcsend volt �s m�gis mozgott minden. A k�krisztus m�lt�s�gosan jobbra-balra ingva t�g�totta talapzata �gy�t. A torony nyaka megg�rb�lt, s el�re ny�jt�zkodott...

Ide-oda j�rtak a holdas visszf�nyek; minden ablak mozgott. A h�zak �ltek m�r. Az idegen l�togat�t ablakaikon r�zt�k ki. Ijedt f�rgekk�nt menek�ltek a fosztogat�k. Egy kis h�z eg�szen elmozdult hely�r�l; szinte f�l-f�lsz�k�tt a leveg�be, mint egy nyugtalan csik�. T�redez� m�szkarajak pattogtak le a holdas falakr�l. K�l�n�s mozgalom volt a kertek vir�gai k�z�tt; egy r�zsat� a ker�t�s alatt b�jt ki az utc�ra. A hat�rfa m�r a leveg�ben lengett, t�tov�zott; a falunak nem volt hat�ra t�bb�.

Sem s�v�ny, sem hat�r, a s�v�nyek elm�asztak, utat csin�ltak a h�zaknak, s a kerti dolgok ki�radtak az utc�ra, mint k�l�n�s k�s�ret, s�t�t �s v�rakoz�steljes ny�zsg�sben ... Hogyan lehet ez? Egy-egy h�z m�r a messze mez�n lengett: �lai, ak�cai k�r�tte sereglettek; k�vett�k, mint a k�v�r gazd�t a kis kuty�k. Egy l�bon ugr�lt a malomk�ves kerti asztal, neh�zkesen kapkodva t�mzsi tusk�l�b�t; a h�z el�tti padk�k elny�lva futottak, mint az agarak. A mad�rijeszt� a leveg�ben r�p�lt; lobogott a keszken� a v�ll�n.   

Szertelen suhog�sok hallatszottak �s a fi� a szel�t �rezte. Fekete alapg�drei t�togtak az elhagyott falunak, t�rmel�kek, vakolatdarabok hevertek a f�ld�n, a szemet bet�mte a sz�tm�llott m�szpor. Csak sejteni lehetett, amint a k�zs�gh�za emelkedik, a legnehezebb, a jog, az igazs�g. Odalenn, itt-ott bukd�csoltak a lehagyott katon�k - mint egy ki�sott temet�ben - j�kkent, �hes hi�n�k m�dj�ra. S�t�t volt; s�lyos lebeg� k�t�megek, furcsa forgatag, elfedt�k a holdat. Az eg�sz falu r�p�lt! K�pzelje: egy val�di nagy l�gi karav�n! �s egyre jobban er�s�d�tt a hideg sz�l. Ez a hideg sz�l, �gy mondja  a fi�, az utols�, amire �lm�b�l eml�kszik. Akkor m�r nagyon nyugtalanul foroghatott a szek�ren. F�zott, f�zott szeg�ny �s mikor f�l�bredt, mindig �rezte a hideg szelet. 

Szerte, k�r�sk�r�l, minden szek�ren vacog�, nyugtalan alv�k ny�jt�zkodtak, a hold hideg f�ny�ben, j�l bebugyol�lva, ahogy lehetett. Halk �s t�rt mozg�sok hallatszottak mindenhonnan, egy-egy k�h�csel�s, diderg�s. A f�ld�n mintha ideges eg�rk�k szaladg�ltak volna.  A f�k borzongtak. H�ny �ra lehet m�r? A sz�l egyre z�gott, gyors, k�l�n�s felh� k�zelgett messzir�l.    

Mondom, vil�gos volt; a hold hideg �s j�zan.

-�desap�m, - pr�b�lgatta halkan a fi�, hogy apja �bren van-e - h�ny �ra lehet m�r?

Nem felelt senki, egy p�r mozg�s ut�n cs�nd lett a szekereken �jra, csak az �regasszony, aki a h�z�t sajn�lta, ny�gte hangosan m�g az �lm�ban is:

-�n ott akarok meghalni ... ott akarok ...

A fi� �sszerezzent ... egy �j sz�lroham j�tt ... a! ... nem volt ez t�voli harangsz�? Hol sz�lhat most a harang? ... mintha nem a falu ir�ny�b�l j�nne ... H�t tudja uram, honnan j�tt az a harangsz�? Fel�lr�l. Igen, abb�l a furcsa form�j� felh�b�l; �s a felh� olyan iszony� gyorsas�ggal k�zeledett, hogy a fi�nak el�llt a sz�vdobog�sa. A harangsz� vele k�zeledett ... mindig, mindig tiszt�bban hangzott m�r ... �s k�zte valami k�l�n�s z�g�s, suhog�s. Nem volt ez anyagtalan felh�, n�ma leng�s. Bim! bam! - kongtak bel�le a hangok. �s mindig alacsonyabbra sz�llt.  

S egyszerre csak egy feh�r t�meg v�lott ki bel�le, egy holdas feh�rs�g, mint egy holdas mad�r, �ri�s, �ri�s, s el�reny�jtott hajl� cs�r�ben ingett-lengett  a harang. Ennek a mad�rnak hangja volt a bim-bam! Nem is mad�r volt, hanem a templom volt, �rt�zatos gyorsas�ggal zuhant a l�gen �t, �s a t�bbi h�zak k�r�l�tte, �s az apr�bb dolgok, a f�kl, a k�kereszt, ki amily neh�z volt ... A fi� f�lk�ny�kre t�maszkodva, meredt, meredt szemekkel n�zte azt.

-�gy mondja el - sz�ltam mosolyogva - mintha maga is elhinn� ... mintha l�tta volna ... Kit�n� fant�zi�ja van.

El�gedetten b�lintott �s folytatta, mint egy sz�letett mesemond�. L�ttam rajta, hogy a k�pzelet nagy nark�zis neki.

-Ekkor m�r mindenfel� �bredeztek a szekereken. A kuty�k sz�k�ltek, von�tottak. Holdas r�m�let k�pr�zott a szemekben. Az emberek fej�k f�l� tartott�k kez�ket. Nagy gyereks�r�s volt. Egy-egy alak izgatottan szaladg�lt a szekerek k�r�l. M�sok legy�kereztek a b�mulatt�l. A templom irt�zatos  s�llyal lezuhant, egy kiss� messzebb a tiszt�son, m�lyen a f�ldbe v�j�dva  alapzat�val, tompa robaj k�z�tt �s meg�llt meredten, mintha oda�p�tett�k volna sz�z �vvel ezel�tt. A harang leng�se lassan elcsendes�lt.   

�s - egy, kett� - �j meg �j zuhan�s, amint �j meg �j h�zak csap�dtak a f�ldre. (A k�zeli v�ros lakosai k�zel �gy�z�s nesz�t hallott�k az �jben.) Kilenc, t�z - �s m�r �j kis falu sereglett az �gb�l hullott templom k�r�l, eg�sz olyan rendben, mint a r�gi; jobbra a t�rv�nyh�z, balra a pl�b�nia; od�bb az �gyv�d h�za, a kis fi� apj��; �s �gy sorban a t�bb mind ... Minden h�z el� lehullottak a f�k, amik �ppen odaval�k voltak, a k�t ak�c vagy egy-egy eperfa ... �s azonm�d gy�keret vertek ott. F�nn m�g egyre zuhogtak a nagy n�gysz�g� t�megek, lebegtek sz�rnyas f�k, itt-ott felh� gomolygott f�b�l, vir�gokb�l, �gy ment minden, mint a karikacsap�s. A felh� lez�porzott a h�z m�g�, a f� kis ny�zsg�ssel elhelyezkedett, a vir�gok gl�d�ba �llottak. Legyg�r�ztek a s�v�nyek is; minden egy kicsit t�pett volt a hossz� utaz�st�l, a h�zak is foltosak, ahogy lehullt r�luk a vakolat; de v�gre is ott �llott a falu, az eg�sz Csikt�bor, a nagy holdvil�gban �gy, ahogy szerett�k, ahogyan �lmodtak fel�le. Lehullt a hat�rfa is, a k�kereszt, a mad�rijeszt�, minden, pontos helyre. Utolj�ra m�r a k�lv�ria potyogott, st�ci�nk�nt, egy k�zeli dombra. Egysz�val ...

-Egysz�val a falu ut�nuk ment a menek�lteknek.

-�gy van: a legels� �llom�sig, ami nem volt ol�h k�zen.

-�s ezt mind a fiucska k�pzelte?

-Dehogy, uram; ezt mindannyian l�tt�k, �t�lt�k; r�gt�n bementek az �gb�l leesett faluba, ki-ki a maga h�z�ba, a kedves holmik k�z�, bolyongtak a j�l imsert utc�kban �s tal�n azt hitt�k volna, hogy el se v�ltak soha onnan s �lom volt az eg�sz menek�l�s: ha nem lelik pusztul�s, fosztogat�s nyom�t a h�zakban, s ha nem l�tj�k k�r�sk�r�l az idegen t�jt, idegen form�j� hegyeket.

-De h�t - ki�ltottam - Csikt�bornak eszerint ma m�s helyen lenni a mapp�n, mint azel�tt? Sz�rul-sz�ra �rtsem ezt a mes�t? Egy eg�sz falu egyszer�en otthagyta az ol�hokat, �tj�tt a demark�ci�s vonalon? H�zastul, mindenest�l - ezt hogyjem el, uram? - �s v�rakozva n�ztem bort�l csillog� szemibe.

-T�megszuggeszci�! Mondtam m�r, hogy t�megszuggeszci� -felelt f�l�nyesen, f�lcsig�zott lelk�nek magas�b�l tekintve le re�m. - L�tt�k azt, uram, mindannyian, ahogy �n l�tom �nt. Az�ta m�r t�bbt�l is hallottam - tette hozz� - most az egyszer csak a nagyobb hiteless�g v�gett �s minden meggy�z�d�s n�lk�l.

-De uram, - mondtam �n, mert szerettem volna tiszt�n l�tni, mennyit hisz � maga - t�megszuggeszci� nem tarthat hetekig, h�napokig. Az m�gis lehetetlen, hogy ilyfajta k�pzel�d�st meg ne c�foljon a val�s�g ennyi id� alatt. Csak nem akarja �ll�tani, hogy a csikt�boriak ott laknak az�ta a k�pzelt faluban, �lnek tal�n a k�pzelt kamr�k k�pzelt tartal�kj�n, m�morosan a k�pzelt pinc�k k�pzelt borait�l!

-L�tja ezt a bort, uram? - felelte - j� bor ez, megvan az ereje, �s ez is erd�lyi bor; de higyje el, uram, hogyha most m�morosnak gondol, nem ett�l vagyok m�moros, nem ett�l - azt hiszi, csak a val�s�gos bor m�moros�that meg? Volt nekem egy sz�l�m ott Galason, K�k�l��ben; csak r�gondolok a bor�ra, m�r boros a fejem - sohsem iszom t�bbet! 

Felkapta a pohar�t �s ivott legal�bb a vend�gl�s bor�b�l. �n �jra hozattam �s koccintottam vele. �sszetegz�dt�nk.

-De pajt�s - t�rtem vissza kisv�rtatva a k�nyes t�m�ra - m�gis csak furcsa nekem ez a csikt�bori dolog.

-Hogy-hogy furcsa? - k�rdezte.

-Hiszen a csikt�boriaknak idegenekkel is kellett �rintkezni; a hat�s�goknak is k�z�k volt a dologhoz - kezdtem kifejteni e hosszas t�megv�zi� k�ptelens�g�nek k�zzelfoghat� bizony�t�kait.

Mintha kiss� gondolkod�ba esett volna.

-�gy l�tszik -sz�lalt meg v�gre - elfelejtettem mondani, hogy a csoda csak egy �jjel tartott.

-Csak egy �jjel?

-�gy van. Reggelre minden elt�nt.

-A h�zak?

-Visszar�p�ltek, ahonnan j�ttek.

-Vissza?

-Bizony: kakassz�ra... Az emberek f�lriadtak arra, hogy reng a h�z ... Szaladtak �jra ki ... a szekerek fel� ...

-Akkor legal�bb vihettek volna egyetsm�st magukkal ... egy-egy kedves t�rgyat ... amit a menek�l�s zavar�ban ottfeledtek ... egy-egy eml�k�t az �jjeli csod�nak ... Maradhatott volna valami bizonys�g ...

-Maradt is! - ki�ltott. - Azaz, hogy nem ami maradt, hanem ami elt�nt...

K�zel hajolt hozz�m �s �gy mondta ezt, mint valami titkot: 

-Egy ember elt�nt a h�zakkal egy�tt.

-Hogyan? - ki�lottam.

-Egy ember bennmaradt a faluban.

-Micsoda? A faluban, amikor elrep�lt?

-Igen, a h�z�ban ... Egy �regasszony ...

Nagyot ivott �s azt�n folytatta:

-Az az �regasszony, aki minden�ron ott akart meghalni ... Ott akart meghalni, a maga h�z�ban ... �s ... el�rte a v�gy�t...

-El�rte?

-El�rte! Ott halt meg a kedves h�z�ban. A h�z ... visszar�p�lt vele ...

-Csak nem �ll�tod, hogy nem tal�lt�k meg?

-Vagy igen: elt�nt nyomtalanul. Tal�n megtal�lt�k az ol�hok ... az �res faluban.

-De hisz azt mondtad, hogy t�megszuggeszci� volt az eg�sz!

-�n azt nem mondtam - felelte. - �gy g�rb�ljek meg, ha �n ilyet mondtam!

Kih�v�, boros tekintete villant megint. Megint k�zelebb vonkodta a sz�k�t.

-Volt�l m�r spiritiszta sze�nszokon?

-Voltam.

-L�ttad, amint az asztal a leveg�be emelkedik?

-Levit�ci�?

-Az asztal a leveg�be emelkedik! Mi emeli f�l? A l�lek, a gondolat. H�t ha m�r egy k�z�mb�s asztal f�lemelhet: ne emelhesse f�l a h�zat, a falut, amellyel gyereks�g�t�l �sszen�tt, ahol otthagyta egy r�sz�t? Hidd el, hogyha te menek�lt�l volna �jes �jjel, mint �n, tany�zt�l volna szekereken hideg holdvil�gban, idegen form�j� hegyek k�zt az �des otthonra gondolva, �hen �s szomjan, �lmodv�n �s �bren, �s mindig csak az otthoni h�zra, az otthoni f�kra, a mindennapi t�rgyakra, hogy tegnap m�g ott �lt�l k�z�tt�k, r� se gondolva, hogy valaha elv�lj;�s egyszerre csak j�tt az ostoba Er�szak �s kivetett erre az ismeretlen t�jra: biz Isten azon csod�lkozn�l ink�bb, hogy nem emeli f�l a gondolatod azt a kedves h�zat, azokat a f�kat ... hogy sokkal nagyobb csod�k nem t�rt�nnek ...

A poh�rhoz ny�lt. Lassan ivott �s nedves szemekkel n�zett maga el�.

-Hogy nem a gondolatnak fogad sz�t az az eg�sz vil�g - tette hozz�. 

Elt�n�dve vizsg�ltam az arc�t.

-H�t te is �jjel menek�lt�l?

-�jjel.

-�s a szabadban kellett t�borozni?

-Egy eg�sz h�ten �t. A b�d�s�k nem adtak vonatot ... lak�s sem volt ... a gyerek is ott aludt a hidegben ... 

-Csal�dos ember vagy?

-Hiszen csak lett volna valaki, aki takargassa ... de f�rfiember nem �rthet �gy ahhoz, igaz-e? ... azt�n ki voltam magam is mer�lve ... nem tehetek szemreh�ny�st magamnak, igaz-e? ... Az asszony m�r r�g meghalt.

-�s nem volt senki, valami n�rokon, seg�ts�g?

-Az any�m szeg�ny ... az ott maradt Fogarasban. El akartam hozni, m�g ha er�vel is; ugyan nem akart j�nni semmi �ron; egyre azt hajtotta: � m�r �regasszony, ott akar meghalni ... ott akar meghalni a maga h�z�ban ... �s siker�lt neki elt�nni az utols� pillanatban ... egyszerre csak ... a nagy zavarban ... nem tal�ltuk sehol ... visszamenni m�r lehetetlen volt ... a hidat felrobbantott�k ... az any�m szeg�ny ... k�ts�gbeesett, makacs �regasszony ... ott maradt az �res h�z�ban meghalni ... T�n sohse tudjuk meg, hogy mi lett vele. 

-�s a kis gyerek? Fiucska volt?

F�lemelte a pohar�t, s azt�n megint visszatette �s szomr�an a szemembe n�zett.

-Micsoda sz�rny� �jszak�im voltak! Ott a kem�ny szek�ren fek�dt a szeg�nyke ... L�z�lmokat l�tott, f�lrebesz�lt ... 

-Meghalt?

-A negyedik �jjel.

�s �jra csak a pohar�hoz ny�lt.

-Ennek a bornak legal�bb lelke van...  nem �gy, mint az embereknek ...

Haza�rve eszembe jutott megkeresni a mapp�n Csikt�bort. Egy gondolatt�l megkapatva a Helys�gn�vt�rt vettem el�.

Csikt�bor nev� k�zs�g nem l�tezik.