Siska v�ndorleg�ny volt, tal�n minden�tt ismert�k Magyarorsz�gon. Õ maga azt mondta �r�k�s j�r�s-kel�s�rõl, hogy egyszer igen fontos levelet b�ztak r�, amelyet t�z esztendõ �ta nem tud k�zbes�teni, mert nem tal�lja a c�mzettet. N�ha – amint Sisk�nak kedve dikt�lta – egy igen nagy �r b�zta meg a lev�llel a b�csi piacon, amint ott b�m�szkodott volna a Magyarorsz�gr�l j�tt komondorokra, a kuty�k ugattak �s a nagy�r szeme nedvesedett a k�nnyektõl. „Vidd el, fiam ezt a levelet annak az asszonynak, aki a gyermek�nket nevelgeti valahol Magyarorsz�gon. Nem b�nod meg.” M�skor, ha õszi sarat kapart le a csizm�j�r�l, gomolyg� k�rp�ti k�d f�st�lg�tt sz�raz makkal d�sz�tett kalapja al�l, Siska b�san d�rzs�lgette a kez�t a nedves f�n bizonytalankod� tûzn�l. „Sohase adhatom oda a levelet annak, akinek �rt�k. R�gen meghalt az m�r a v�rakoz�st�l” – d�rm�gte. De sohase melegedett meg annyira – m�g akkor sem, ha a major cig�nyok�rt k�ldte �s a nagyerejû Siska nemcsak a cimbalmot, nagybõgõt vette a h�t�ra a der�kig �rõ h�ban, hanem a muzsikusokat is – hogy megmondta volna: kinek kitõl viszi a nagy fontoss�g� levelet. �s ilyenform�n hervatag f�rfiak, tavaszam�lt asszonyok, akiknek valamely titok (persze: szerelem) lappangott r�gen letûnt �let�ben: felrebbentek a s�t�t zugolyban elgondolkoz�sukb�l, ha a kor�n bek�sz�ntõ õszi est�ken Siska kereszt�lhaladt a falun. De megfeledkeztek kialv�ban l�võ pip�jukon szippantani azok a faluv�gi uras�gok, akik s�rga �js�gpapirossal beragasztott ablakaik m�g�tt mindig fantasztikus �r�ks�geket v�rtak – h�tha �ppen errõl van sz� a Siska level�ben? De v�rt�k a v�ndorl�t azok az õszi mezõk�nt fakult le�nyok, akik ritkul�, r�vid�lõ hajukat mind b�natosabban f�s�lgett�k a t�k�r elõtt – h�tha Csillag Anna �zeni meg a hajn�veszt�s titk�t a lev�lben? Tal�n halottak is fel�ltek ravatalukon k�t vagy t�z gyertya k�z�tt, amikor Siska a faluba �rkezett, t�n megj�tt a lev�l, amelyet �let�kben hi�ba v�rtak?

Sz�vet hideg�tõ õsz�k�n, hanc�roz� kedvû tavaszokon, eln�multan kanyarg� orsz�gutakon, katzenjammeros �cska fogad�k k�rny�k�n, behorpadt s�rhalm� temetõk mellett �gy mendeg�lt Siska sok esztendõn �t. Haja �s bajusza megs�rgult, megpirult, mint a nagy f�k levelei, kalapja megfogyatkozott, mint a f�lker�k a ker�kj�rt�k kapuj�n, l�bai a lõcsh�z hasonl�tottak, amelybe annyit kapaszkodott, ha elf�radt, de rongyos k�penyege nem ny�lott sz�jjel a titok felett, amelyet rejtegetett. Hazugs�gokb�l �lõ �regek egy poh�r bor, vagy n�ha m�r csak a temet�s kedv��rt rokonaiknak l�gv�rakat �p�tettek a Siska-f�le lev�lrõl, ajt� mell� �ltetett v�nasszonyok holdas �jjeleken v�ratlanul megpillantgatt�k �lmukban azokat a piros arc�, nagybajusz� levent�ket, akiket fiatalkoruk �ta nem l�ttak, elk�rty�zott �letû, z�ldre kopott uras�gok kisiettek a kapun, h�tha meghalt valaki, kitõl �r�ks�get rem�nylenek? Az �r�k, kiirthatatlan rem�nys�g volt a v�ndorleg�ny, haldokl�k fels�hajtottak: „�ppen itt volna az ideje, hogy Siska megj�jj�n a lev�llel!”

Siska m�g egyszer visszat�rt, amikor m�r azt hittem, hogy t�bb� soha sem l�tom. Egy vas�ti kocsiban tal�ltam meg, amely vagon azelõtt marh�kat sz�ll�tott, fal�ra kr�t�val vasutasok jelz�sei k�z� lelkesen az volt �rva: Magyarorsz�g. Siska igen nyomorult �llapotban fek�dt sok m�s t�rs�val egy�tt a szalm�n. Emberek, akik hegyeikbõl, v�rosaikb�l menek�ltek az ellens�g elõl. Gyermekek, akik t�gra nyitott szemmel b�mult�k a r�kosi p�lyaudvart. Asszonyok, akik hamarosan megtal�lt�k a kutat, ahol vizet mer�thetnek, de gyuf�juk nem volt, amellyel t�zet gy�jthattak volna. A vas�ti kocsi tetej�n h�, amelyet K�rp�t vagy a Kir�lyh�g� r�zott r� szak�ll�b�l eml�k�l. Az arcok s�t�tek, mint a fenyveserdõ. Egy R�k�czi Ferenc fejû �regember, akinek rongyos k�dm�n�t egy j�raval� hajd� sem venn� mag�ra, a haldokl� Siska fej�n�l �lt �s arra biztatta, hogy adn� elõ a levelet, amelyet r�b�ztak.

Sisk�t a hideg r�zta. Ez az utols� l�z, amelynek fagyoss�ga elõl az emberek sz�vesen menek�lnek a s�rdomb h�bund�ja al�. A szeme f�lig kifordult, mintha olyan messzis�gbe n�zne, a m�lt idõbe, hogy bel�t a f�ld al� ismerõseihez.

Az �reg f�ldbirtokos csendesen k�romkodott:

– Mit akarsz a lev�llel a m�svil�gon, Siska? �n tal�n m�g haszn�t vehetn�m az �r�ks�gnek, amit r�db�ztak.

Siska a fej�t csavarta. A k�dm�n�s �reg duzzogva elh�z�dott. Most egy viharvert, kor�n nekiõsz�lt f�rfi fogta meg Siska g�mberedett kez�t.

– Te sok f�ldet bej�rt�l, ahol magyarok laknak. Felrep�lt�l a Felvid�kre, �tkelt�l Erd�lybe, �tsz�kt�l az ellens�g l�nc�n. Tal�n a feles�gemtõl val� az a lev�l, aki nem tudott elmenek�lni az ellens�g elõl?

Siska nemet intett. Fak� asszony b�jt elõ rongyokban, mint a szeg�nys�g k�pm�sa.

– Ember, l�gy magadbasz�ll�. T�n f�rjem, mindenem, keny�rad�m, �letem fele b�zta r�d a levelet, midõn az ellens�g elhurcolta a messzi rabs�gba? K�ny�r�lj rajtam. Csak azt mondd, hogy �l m�g, �s erõm lesz tov�bb v�rni.

Egy kisfi� �s egy kisle�ny t�rdepelt a haldokl� mell�.

– Ap�nkat, any�nkat l�ttad t�n, v�ndor? Mi �let�nk v�g�ig im�dkozunk a lelked �dv�ss�g��rt, ha h�rt mondasz r�luk.

– A võleg�nyem? – s�rt k�zbe egy ifj� szûz. – A fiam? – rebegte egy f�lig vak asszony. – Elveszett vagyonomr�l tudsz tal�n? – rem�nykedett egy t�nkrement kereskedõ. – Hov� lett a v�rmegye c�mere? – dadogta egy õszbeborult fejû, halov�ny f�rfi�.

Siska fel�lt a szalm�n �s mind lejjebb ereszkedett a szempill�ja. A menek�ltek k�r�l�llott�k a v�ndorleg�nyt, akinek rongyos csizm�j�n tapadt minden magyar orsz�gutak sara, ruh�j�n a foltok, mint Magyarorsz�g t�rk�p�n a megy�k, kalapja mellett havasi gyop�r �s ibolya. A haldokl�t k�r�lvevõ embergyûrûn egy fiatal leg�ny tolongott �t.

Siska felnyitotta a szem�t �s �r�mteljesen intett. A kebl�re mutatott:

– Itt van a menyasszonyod levele – rebegte. – Azt �rja, hogy legyen b�r ellens�g �vekig a hegyeken �s s�ks�gokon, hûs�ge meg nem t�rik: �s visszav�r sz�ve minden dobban�s�val. Fel�bred b�rmily s�t�t az �jjel, ha l�pteket hall az ablaka alatt, megismeri a feh�r galamb lehull� toll�n a te �zenetedet, meghallja a s�v�ltõ sz�lben a te messzi s�hajt�sodat. V�r.

Siska �tadv�n az �zenetet, mint aki dolg�t j�l v�gezte, elballagott az �rny�kvil�gb�l.

– A Felsõ-Tisza hull�maiban k�k�l a szeme, a v�lla feh�rs�ge szûz, mint a t�trai cs�csok hava, a kez�nek ujjai a sz�tv�l� magyar foly�k, a Kõr�s�k, a fogainak s�v�nye a Kir�lyh�g� hegyl�nca, arca, haja barna, mint a b�n�ti f�ld, hangj�ban l�gy furulyasz�, amelyet �szakon hallani a Szent J�nos t�zei mellett, �rzelme m�ly, mint a Duna Dr�gely romjai alatt, rem�nys�ge a csillag, amelyet m�l�z� p�sztorok l�tnak hegyeikrõl messzi Magyarorsz�g felett t�nd�k�lni; sz�j�nak m�ze �rmell�k �s Szerednye bor�hoz hasonlatos, j�kedve j�t�kos, mint a pisztr�ng a Popr�dban �s b�ja, b�b�nata halkan j�n, mint az este ereszkedik le a f�nylõ m�ramarosi havasokra. Az orsz�g sz�pe õ, felruh�zva mindazon b�jakkal, amelyekkel a k�ltõk valaha Magyarorsz�got magasztalt�k. Sz�v�nek nemess�ge v�gtelen, mint a b�zaterm�s, lelk�nek �h�tata �gbe emelkedõ, mint Lomnic hegye, j�s�ga oly �ldott, mint a ny�r a Duna v�lgy�ben. Õ �rta neked a levelet, amelyben azt �zeni, hogy szakadatlanul, felejt�s n�lk�l v�r. V�r a Tisza mellett, v�r a K�rp�t alatt, jelen van Erd�ly õsi orsz�gutain, a B�n�tban b�zavir�g k�ks�g�vel vir�t, Pozsonyban a harangok hangj�ban maradt meg a szava, hogy nyomban r�ismerni.

A fiatal leg�ny keresztet vetett. A v�ndorl� elment ugyan az �lõk sor�b�l, de itt maradt utols� �zenete, mint az �r�k�s rem�nys�g, a holtig tart� fogadalom, az �lomban sem elfelejthetõ jegyesi hûs�g, amelytõl elcs�ggedt f�rfiak feje az �gnek emelkedik.

Ez volt utols� szerepl�se Sisk�nak, aki �tj�tt a r�gi Magyarorsz�gb�l, hogy v�gre vallom�st tegyen a lev�lrõl, amelyet eg�sz �let�ben hordozott �szakr�l d�lre, meg�ll�s n�lk�l, de soha sem kellett felbontani a levelet, mert keleten �s nyugaton is szabad magyarok laktak.