� maga nem v�gyakozott t�bbre. Eg�szs�ges arca pirosan vir�tott. Azt se lehetett l�tni rajta, h�ny �ves. Akadtak, akik negyven�tnek n�zt�k, akadtak, akik huszon�tnek. Olyan id�telen volt, mint a f�ld.

H�bor�ban katon�nak �llt. K�tszer megsebes�lt, egyszer idegsokkot kapott egy gr�n�tt�l. Sok�ig remegett ett�l a hideg cs�kt�l, mellyel a hal�l meg�rintette cs�ndes parasztfej�t.

De mikor leszerelt �s visszat�rt faluj�ba, arca kiny�lott, k�k szeme ny�jasan mosolygott. Ak�r az alf�ldi �g, zivatar ut�n.

J�nos talicsk�zott, mint annakel�tte. V�sott, z�ldsz�rke katonanadr�got hordott, gy�r�tt civilkalapot. Agyar�r�l pipa l�gott �s ked�lyesen f�st�lt.

-Merre j�rt? - k�rdezt�k t�le.

-H�t a merre a t�bbiek - mondotta.

Ac�los, kem�ny f�rfitest�n nyoma se l�tszott a f�radalmaknak. Csak �ppen hogy nem h�zott meg, soha. Szik�r maradt a folytonos testi munk�ban, t�bb sz�z �v alatt - nemzed�keken �t - se tudott mag�ra szedni egy latnyi zs�rt. Sz�ghaja d�san koron�zta fej�t. De bajusza m�r nem volt t�m�tt, mintha hus�nak szikes, kavicsos talaj�ban nem lenne el�g �leter�, hogy ilyen �ri d�szt is nagyran�vesszen.

-M�gis - er�sk�dtek - mit csin�tak ott, J�nos b�csi? Hiszen ott v�t, vit�zs�gije is van.

-L�v�ld�zt�nk - sz�lt �s mosolygott.

Nem szerette a sok sz�t. Dolga-v�gezt�n hazament, visk�j�ba, feles�g�hez, meg k�t kisfi�hoz.

K�zben a falu h�zaira v�r�s z�szl�t aggattak, rossz pap�rsz�vetb�l.

Egy augusztusi d�lut�n, hogy k�nn hajladozott a f�ldeken, porfelh�ben lovasokat l�tott felt�nedezni, kik vassisakokat �s hossz�, z�szl�s pik�kat viseltek. M�s oldalr�l m�r hallatszott is a recseg�, kietlen trombitasz�, mely valahogy az idegens�g �s t�boly l�z�t sz�rta sz�t az alf�ldi porba, az ak�cf�k k�z�.

-A rom�nok - suttogt�k.

H�sz-harminc ember j�hetett mind�ssze, egy tiszt vezet�s�vel, meg k�t szek�r, l�d�kkal, holmikkal.

B�m�sz emberek, asszonyok, pendelyes gyerekek �lldog�ltak a k�zs�gh�za el�tt �s n�zt�k, amint a cig�nyos, fekete katon�k elhelyezkedtek a faluban.   N�h�ny katona szuronyt szegezve megtiszt�totta a teret. 

J�nos pip�zgatott, a t�r oldal�n, talicsk�j�ra telepedve. Onnan szeml�lte nagyb�lcsen a n�p sz�tsz�led�s�t.

Akkor vette �szre, hogy fel�je is k�t szuronyos k�zeledik. Egyik valamit kiab�lt, rom�nul, nem �rtette, mit. Azt�n mind a kett� hadon�szni kezdett, d��h�sen. J�nos erre lassan, de tisztess�gtud�an f�lkelt, m�r ny�lt talicsk�ja ut�n, hogy tov�bb k�sz�l�djon.

De k�vetkez� pillanatban arculcsapta, teljes erej�b�l, a rom�n katona.

Kalapja leesett el�je, a porba.

�ri�si riadalom t�madt. A falu n�pe hanyatt-homlok szaladni kezdett, ki merre l�tott. Az asszonyok s�rtak.

-Kasz�s-Kis J�nost meg�t�tt�k - mondt�k.

-�jnye - cs�v�lta a fej�t egy �reg paraszt -, pedig katona v�t, katonaemb�r...

-Az - mondta a m�sik -, n�gy �vig. Sz�g�ny.

J�nost egy perc alatt �t katona vette k�r�l s m�r is k�s�rt�k befel�, a k�zs�gh�z�ba.

V�rt az udvaron, cs�ndesen, katon�k �rizete alatt. Estefel� vezett�k a tiszt fel�.

A tiszt - nagyon fiatal, �polt hadnagyocska, aki a forr� d�lut�non se vette le vastag, feh�r keszty�j�t - egy asztalka el�tt �lt, egym�sra vetett l�bakkal �s cigarett�zott. Tolm�cs �tj�n hallgatta ki.

-Volt n�la fegyver? - sz�lt a tiszt.

-Nincs k�r�m n�lam semmi - �s m�r ny�lni akart zseb�be, hogy mutassa.

Most hirtelen lefogt�k.

-Motozz�k meg - mondta a tiszt katon�inak.

Kivettek zseb�b�l egy pip�t, egy piros �s szennyes parasztzsebkend�t, egy �sszegy�rt szovjethuszon�tkoron�st.

-Othon sincs fegyvere?

-Nincs.

A tiszt k�t vassisakost k�ld�tt lak�s�ra, hogy tartsanak n�la h�zkutat�st, majd a tolm�cs fel� fordult �s hadarva adta ki utas�t�s�t:

-Mondja meg neki, ha fegyvert rejteget, azonnal agyonl�vik. A t�lt�nyeket is ki kell szolg�ltatni. Ha pusk�t, revolvert, kardot tud valaki m�sn�l, �rulja el, k�l�nben ... Ijesszen r�.

K�nn a falu m�r eltemetkezett a ny�ri �jszak�ba, katon�k j�rtak szertesz�t. Senki se tudta, mi lesz.

A j�r�r visszaj�vet jelentette, hogy nem lelt n�la fegyvert. Erre a tiszt mondott valamit a tolm�csnak s J�nost hazanegedt�k.

Fej�re nyomta kalapj�t �s sz�d�lve, lesunyt fejjel bakal�zott a s�t�t utc�n, hazafel�. Nem volt italos ember, de most �gy �rezte, hogy r�szeg �s l�ba t�ntorog. MIndenki aludt m�r. Fekete ablakok meredeznek r�. Csak f�nn az augusztusi csillagok szikr�ztak, villamos f�nnyel.

S�padtan �lt meg a k�sz�b�n. Az asszony s�rva borult r�.

-H�t m�ggy�tt?

-M�g.

J�nos le�lt az asztalhoz. Az asszony el�je tette a vacsor�t.

-�gy�n.

De nem tudott enni. F�lretolta a t�lat, leborult az asztalra.

-�nni se tud - mondta az asszony.

-Vil�gi sz�gy�n ez - sz�lt J�nos.

Akkor f�lnyitotta ing�t. Mell�re mutatott.

Sz�r�s parasztmell�n egy forrad�s r�zsasz�n nyoma l�tszott.

-Itt m�nt be a goly� - mutatta.

�jra az asztalra d�lt �s sz�raz, k�nnytelen s�r�s r�zta hatalmas mell�t. De nem tudott s�rni. Csak fog�t csikor�totta �s valami ugat�sf�le hallatszott g�g�j�b�l.

- Ne v�gye annyira sz�v�re - vigasztalta az asszony. �r�jj�n, hogy nem vitt�k el, rabnak.

-A nyavaly�s - z�gta J�nos.

-�ccsa el m�n a vil�got - k�rlelte az asszonyt, aki k�zben vetk�zk�d�tt - m�g megl�tj�k �s begy�nnek.

Hallgat�ztak: a cs�ndes �jszak�ban j�r�r�k  cirk�ltak.

J�nos sok�ig nem tudott elaludni, vony�tani szeretett volna a f�jdalomt�l. Ide-oda h�nyk�dott nyoszoly�j�n, arc�t p�rn�j�hoz szor�totta. Soha �let�ben nem �t�tt�k meg, katon��kn�l sem. P�rleked�sn�l pedig mindig a m�sik h�zta a r�videbbet. Egyszer, hogy vit�ja akadt egy leg�nnyel �s m�r majdnem �lre mentek, �gy n�zett r�, hogy az ink�bb elsomford�lt. Rettenetes szeme volt.

Most l�t �rdes tenyer�t, mely a f�ldmunk�t�l kicserepesedett, arc�ra bor�totta, megal�zva. Jaj, milyen j�, hogy �jszaka hullt r�, s�t�t, takar� �jszaka. Ez h�t�tte sz�gyen�t, mint a hidegborogat�s. K�r�ltekintett �s boldogan l�tta, hogy k�r�sk�r�l minden fekete, az asztal is, a sz�k is. Csak n�ha s�v�tett t�volb�l egy puskagoly�.  

Reggel kiment a k�thoz. Sok�ig mosakodott egy v�d�r v�zben. M�g fej�t is belem�rtotta.

-A bal orc�mat �t�tte m�g - mondta az asszonynak - itt - �s hozz�ny�lt, mint egy sebhez.

-M�g se l�tszik.

-Nem?

-Nem a - er�s�tette az asszony �s �sszevont szem�lddel vizsg�lgatta a bal arc�t, k�zelr�l. Csak m�nj�n a d�g�ra.

�jra s�rt-r�tt a talicska. A falu tudta, hogy rendbe j�tt minden.

Er�s nap t�z�tt a f�ldre, �les, agyvel�thasogat� f�ny. Ezek azok a reggelek, mikor a puszt�nak m�r hajnalban l�za van. A meddig a szem ell�t, por �s fak�s�g, csak itt-ott ki�llt v�reset egy-egy pipacs. Mezizl�basok kapkodj�k l�bukat a t�zes buck�kon, ak�r par�zson t�ncoln�nak. Messzir�l rekedt l�rma hallatszik, egy parasztszek�r cs�r�mp�l, egy v�d�r l�nca z�r�g, mely sok�ig �r a szomjas k�tba. Mintha a homoknak is deliriuma lenne, f�lrebesz�lnek a zajok. Sehol egy foltnyi �rny�k a v�gel�thatatlan s�rgas�gon. A komondorok m�r d�lel�tt nyelvelnek, lehengerednek a f�ldre, m�rgesen r�gj�k a s�v�nyt, vagy v�res szemmel, beh�zott, lompos farokkal sompolyognak, mint az �r�ltek. �k is betegek a f�nyt�l. 

J�nos egykedv�en ballagd�lt. Szem�re h�zta kalapja karim�j�t, a f�ldre n�zett.  

-Aggyon Isten - k�sz�nt�tte egy ember.

� azonban f�lretekintett, pironkodva. Rejtegette gyal�zat�t.

-Mer nem v�t igazs�ga - magyar�zta az asszonynak, ha � rom�n, �n magyar, az�r nem szabad meg�tnie. N�la fegyver, �n m�g puszta k�zzel. De az�r sz�m�be n�ztem. Meg is mondtam neki, nem b�nom, vezess�n a fejedelme el�, akar az tegyen igass�got ...

-Minek em�szti mag�t. Ami v�t, az v�t.

Kasz�s-Kis J�nos nem mutatkozott emberek el�tt. H�re futamodott, hogy mindenkire haragszik.

-Olyan b�szke l�tt - mondogatt�k a falujab�liek s�rt�d�tten -, tal�n bizom arra olyan nagyon b�szke - �s nevettek.

-Min �pekedik mindig? - k�rdezte este az asszony.

-Csak �gy gond�kozom.

Sok�ig hallgattak, mind a ketten. J�nos sz�lalt meg.

-Te anyja, h�ny magyar leh�t a vil�gon? Azt mongy�k', van tizenk�tmilli� is.

-Nem kendre tartozik az.

-Rom�n, az nincs annyi - mondta J�nos.

-L�het.

-De francia az sok van. Nagyon sok. Az l�het h�sz milli�.

J�nos megint elgondolkozott.

-M�g az angol - tette hozz�. Az is sok van. Nagyon sok. Abb� van legt�bb.

-L�tott kend angolt?

-Nem l�ttam egyet se. Csak talj�nt. A fronton. Annyit v�t, mint a neh�ss�g. Azok a nagy hegyek tele v�tak vel�k. Hej, ha ecc�r ...

-Mit b�nja kend a m�s d�g�t. Maj' eligaz�tj�k az urak.

K�s�bb nem bolygatta ezeket. De azon gondolkozott, mit tegyen, hogy valamik�pp elint�zze az �gy�t, a sz�gyent, mely r�g�dott rajta, ak�rhogy is besz�lt�k a t�bbiek. Az�ta t�bbsz�r tal�lkozott a katon�val. K�z�ny�sen s�tafik�lt, hossz� szurony�val, a k�zs�gh�za el�tt, vagy �lt a f�ld�n �s feh�r fog�val z�ld alm�t r�gott. �rtelmetlen�l tekintett r� a rom�n, a havasi p�sztorok nagy nyugalm�val. Tal�n azt se tudta, ki ez a magyar talicsk�s. J�nos elk�pzelte, hogy neki rohan �s arcul �ti ... k�tszer ... jobb oldalt is ... bal oldal is ... hossz�, gyapjas fekete haj�ba csimpaszkodik �s r�ngatja ... ord�t ... �v�lt ... vagy k�st sz�r g�g�j�be ... s a piros v�r magasra buggyan ... mint a sz�k�k�t ... Azt�n - mit b�nja -, mell�je b�kheti � is a szurony�t. Vagy f�lk�theti arra az eperf�ra, mely mellett �ll.

�julatos gy�ny�r�s�g k�rny�kezte meg a bossz� gondolat�ra, �gy, hogy sz�d�lni kezdett s a f�hoz t�maszkodott.

Deh�t elt�nteti-e ezzel az � vil�gi sz�gyen�t!

V�llat vont �s k�p�tt a porba.

Nem �rdemes ez se.

Hanem nagyon szeretett egyed�l lenni, t�vol az emberekt�l, akiket gy�l�lt �s ha tehette, elker�lte �ket, hogy ne vallass�k, mint is volt az. Legjobabn �rezte mag�t k�nn a tarl�n, a d�l�utakon, hol csak a fagyal ny�lt, c�ltalanul, meg a lila szam�rt�vis.

Amint csorgott arc�r�l a verejt�k �s leheveredett - pilledten -, egy kazal �rny�k�ba, egyszer-m�sszor az is megfordult fej�ben, hogy elutazik innen. Vil�gg� megy, Amerik�ba, vagy m�g messzebb. A vil�g v�g�re, t�l az �perenci�s tengeren, hol m�r nincs semmi sem �s le lehet l�gatni l�b�t ebbe a semmibe. Milyen nagyszer� is lenne az. Csakhogy ehhez p�nz kell, azt�n a rom�nok miatt senki sem mozdulhatott.

-Haj, haj -s�hajtozott J�nos, amint talicsk�ja �temesen nyikorgott.

Azt�n hozz�tette mag�ban: -M�gesett a baj.

Egyszer P�ter is vele talicsk�zott, a f�lszem� rokkant.

Mendeg�ltek egym�s mellett.

J�nos egyszerre felki�ltott boldogan:

-Haj, haj, haj, m�ges�tt a baj, baj, baj - �s mjandem kiel�g�lten nevetett.

P�ter r�n�zett. Azt�n megk�rdezte:

-Hogy van az, J�nos?

-H�t csak �gy, ahogy mondom.

-Hogy te?

-H�t csak �gy. Haj, haj, m�ges�tt a baj, baj.

-Micsoda baj, te?

-H�t csak az. Mint a mes�be.

P�ter elvicsor�totta sz�j�t. L�tni lehetett csempe fogait, meg v�rtelen �ny�t. Ez n�la a nevet�st jelentette.

-R�m�gy, - mondta �s ism�telte - haj, haj, baj, baj, baj,

-Az �m - intett J�nos is - r�m�gy az.

-Azt�n tucc m�sat is?

J�nos megvakarintotta a fej�t: 

-Tudok biz �n.

-Hol tan�ttad?

-Nem tan�ttam sehol. Csak �gy esz�mbe jutott.

-No ez j� - sz�lt P�ter - olyan, mint a k�nyvbe - s vigyorgott �s b�lintott reszket�s fej�vel, mert � is hideg cs�kot kapott a harct�ren.

Ennek is h�re terjedt. A gazd�k k�r�lvett�k J�nost:

-Hogy is van az, te?

J�nos katon�san hapt�kba v�gta mag�t, hangosan, sz�gyenkez�s n�lk�l f�jta a rigmust.

A parasztok mosolyogtak.

-No ez j� adja - sz�lt egyik asszony - vers�kbe besz�l.

-M�g mongyon J�nos b�csi, m�g - unszolt�k.

J�nos f�lh�zta szem�ld�k�t:

"Piros r�zsa, bazsa r�zsa/ Juj de ronda, juj de cefet ez az eg�sz vil�g!"

R�h�g�s harsant f�l.

-Ez m�n nem gy�n ki - okoskodott egy paraszt, mikor kiss� elcsendesedtek.

-Nem a - mondta J�nos �s �sszer�ncolta sz�k homlok�t.

Olyan gy�trelmesen szomor� volt arca, mintha f�jna a feje.

De azt�n nekidur�lta mag�t: 

"Sz�na-, szalma koszor�, / Bolond az, ki szomor�..."

Ennek volt legnagyobb sikere. Tapsolt�k �s ut�na ord�tott�k: 

"Sz�na-, szalma koszor�, / Bolond az, ki szomor�..."

-Igass�ga van - b�lintottak -, minek is b�nk�dni amiatt.

-Csakhogy elfelejt�tte - tette hozz� a kaszn�r.

J�nos csakugyan megengesztel�d�tt, csillapult indulatja. M�r olykor sz�ba elegyedett m�sokkal is. Elmes�lte, mit m�velt az olasz fronton, bet�rt a kocsm�ba, a parasztok szerett�k �t, mert sz�val tartotta a t�rsas�got �s mindig tudott valami sz�vder�t�t, mulats�gost, k�ptelent mondani, hol verset, hol tal�l�s mes�t. Azt�n, mikor fel�nt�ttek a garatra, �s szem�k babon�san par�zslott a p�linka m�rg�t�l, megk�rt�k, hogy �nekeljen. Pog�ny rossz hangja volt. S�p�t� �s �rctelen, mint a repedtfaz�k�. Hall�sa meg semmi. De �gy tudott figur�zni, hogy k�sz mulats�g volt hallgatni. F�lrecsapta kalapj�t, arc�t cs�fs�gb�l fesz�tette, szem�vel orra hegy�re bandzs�tott. �gy gajdolta: 

"Sz�raz t�nak nedves partj�n / D�gl�tt b�ka kuruttyol. / M�ghallja egy s�ket emb�r / Ki a v�zben lubickol / Ej-haj denev�r. / H�rmat rikkant az eg�r."

A parasztok sz�j�ba k�v�r  hahot�k puffadoztak, mint �ri�s gomb�cok. D�l�ng�ltek a nevet�st�l.

-M�g ecc�r - ord�tott�k.

J�nos rekedten kiab�lt: 

-Sz�raz a torkom.

-H�t kend m�g - �s a gazdag paraszt odab�k�tt a p�link�s�veg fel� - fizet�m - mondta �n�rzetesen.

J�nos felhajtotta a p�link�s�veget, egy kortyra.

-Ne te ne! - rik�csolt J�nos - ez volt a szavaj�r�sa, hogy vad�tsa mag�t - ne te ne! - �s botj�val v�gigv�gott a kocsmaasztalon. Az �vegek cs�r�mp�ltek, lehulltak a f�ldre.

F�lm�szott az asztalra �s �gy b�gte torkaszakadt�b�l.

Ilyen mulats�gok ut�n hajnalt�jt vet�d�tt haza, holtr�szegen.

Egy �jszaka az asszony hi�ba v�rta. Megvirradt �s m�g mindig nem j�tt. Csak d�lfel� �ll�tott be. De nem volt r�szeg, csak komor �s fontoskod�.

-H�t kend hun kuncsorog eg�sz �ccaka?

Nem felelt, hanem aggodalmasan k�r�ltekintett. Bez�rta maga m�g�tt a konyhaajt�t.

Csak azt�n mondta az asszonynak, titkol�zva, majdnem s�g� hangon:

-M�gh�ttak.

-Ugyan hov� a csod�ba h�tt�k v�na mag�t? - fanyalgott az asszony. - Tal�n a kocsm�ba, hogy az eg�sz �ccak deverny�zzon?

-Nem -sz�lt J�nos -, nagy rangot kaptam �n, asszony, nagy tisztess�g�t.

�s k�t kez�vel nyomkodni kezdte homlok�t.

-Az �gy es�tt - folytatta -, hogy k�nn �tem a tarl�n. Cs�ndes sz�p este v�t, pip�zgatok, �s n�z�m a csillagokat. �gy hulldog�ltak azok, mint az es�. H�t mit l�tok? Az �g csak kiny�lik, h�romfel�l, olyan vil�goss�g t�mad. mint f�ny�s nappal �s f�nn a felh�kbe muzsik�t hallok, de olyan er�sen, mintha h�sz banda h�zn� ecc�rre. Akk� nevemen sz�l�tanak: "Kasz�s-Kis J�nos", mongya valaki. "Jel�n" - mondom �n, regula szerint. "Te majd a magyarok d�g�t igaz�tod, m�r mint �gi jog�sz" mongya ez a hang. "Ig�nis" - mondtam �n �s akk� lebur�ttam a f�dre.  

Az asszony sz�ja t�tva maradt a csod�lkoz�st�l.

-Miket besz�l?

-Az �m. M�g a szent D�vid is heged�tt a h�dban. Mivel hogy kihird�tt�k, t�rv�nyesen, Kasz�s-Kis J�nos ezent�l maga konfisk�lja a sz�g�ny n�p �rd�k�t.

Az asszony letette a k�st, mellyel krumplit h�mozott, beengedte a konyh�ba a gyerekeket. V�llat vont �s r�gi, kelletlen hangj�n sz�lt ur�hoz:

-Kend is jobban t�szi, ha m�sra �ll a gondja ... N�zze a gyer�k�ket. Az a kisfi� is milyen mazna. Ink�bb ker�sne r� - �s k�nnyet itatott fel k�t�nye sz�l�vel.

J�nos n�zte a kisfi�t: 

"Kisfi�, nagyfi�, / Bolod az, ki szomor�."

-Szavalni, m�g cifr�zni a sz�t, azt �rti - pirongatta az asszony. De az is bolond �m, aki ilyen marhas�gokat besz�l.

Az asszony szav�nak lett n�mi foganatja. J�nos �jra szorgalmasan j�rt napsz�mba az uras�g�hoz, az uradalomba, hol eb�det, vacsor�t is kapott. �sz fel� elszakadt r�gi katonanadr�gja. Ekkor a kaszn�rt�l szerzett viseltes fekete nadr�got, mely magyaros is volt, meg uras is �s kab�tot, mely t�rd�t verte. Roppantul ki�lt�zk�d�tt. Paraszt test�n olyan fur�n �llott ez a maskara, hogy akik megl�tt�k, el�sz�r elnevett�k magukat. Ahhoz a mad�rijeszt�h�z hasonl�tott tudniillik, mely a cseresznyef�kt�l riogatja a torkos madarakat.

J�nos nem sokat t�r�d�tt ezzel. Mindig �js�got silabiz�lt. Nehezen ment az olvas�s, de ebbe is belej�tt. Otthon munk�hoz l�tott. Katonal�d�j�ra pap�rokat teregetett, �csplajb�sz�t, mely �vek �ta hevert az asztalfi�ban, meghegyezte konyhak�ssel �s �kom-b�kom bet�kkel le�rta azt, ami fej�ben motoszk�lt. T�bbnyire versek voltak ezek, meg rajzok. Nagy papirosra k�l�n lerajzolta az �gi jelen�st, a Napot, a Holdat, - ezeket s�rga ceruz�val kisz�nezte -, azt�n piros s�vot ping�lt, mely a cseheket �s a szerbeket jelk�pezte, az eg�sz f�l� pedig hatalmas piros-feh�r-z�ld �szl�t remekelt.

Z�l derek�n cihel�dni kezdtek a falub�l a rom�nok. Hogy kivonultak, a megsz�ll�s ut�n, megold�dott a nyelve:

-H�r most mi l�sz? - k�rdezgett�k t�le, mert tudt�k, hogy b�t�s ember �s �gy sz�nokol, mint egy k�pvisel�.

Kasz�s-Kis J�nos Atill�r�l, Szent Istv�nr�l, M�ty�s kir�lyr�l besz�lt, de Wilsonr�l �s Clemenceaur�l is tudott m�r mindent.

-Csak az l�sz majd - folytatta-, hogy �sszegy�n mind�n magyar. De mind�n magyar, aki csak �l a f�d h�tn. Oszt m�galak�tj�k k�z�s hat�roz�ssal a n�pek lig�j�t, vagyis hogy a f�-f� t�rv�nyt. N�pszavaz�s l�sz. Demokr�cia, az is l�sz. Akk� kider�l a magyarok igass�ga, m�r hogy nem �k v�tak a hib�sak �s elk�vetkezik az igazi h�bor�, ami m�g nem v�t. Mind�nkinek r�sze l�sz benne. M�g a kismagyar gyerek�k is ott �gyenek majd, de csak h�t�. Azok sz�dik f�l a goly�t, amit kil� az ellens�g, m�g a kapszlit, ami a f�dre potyog, mer akk� semminek se szabad k�rbaveszni.

-Hunn�t tudja ezt, J�nos b�csi?

-M�gjelent�tt�k nek�m, m�r mint �gi jog�sznak, hivatalosan.

B�lintottak az emberek.

Felhozt�k, hogy m�r igazs�got k�rhet, az�rt, ami�rt arcul �t�tte az a rom�n katona. De � �gy tett, mintha nem hallotta volna. Vagy tal�n m�r nem is �rtette. Olyan messze volt. T�l az �perenci�kon, a semmin�l, mely megvigasztalta.

Febru�rban a feles�ge s�rva j�rt a k�zs�gh�z�n. Azon panaszkodott, hogy az ura elt�nt katonal�d�j�val, meg f�lretett p�r koron�j�val egy�tt. A faluban azt besz�lt�k, hogy megh�borodott az elm�je. M�r holt h�r�t is k�lt�tt�k.   

�gy esett, hogy egy reggelen - se s�, se besz�d - gyalogszerrel az �llom�sra ment. P�rge kalapja mell� �rval�nyhaj-bokr�t�t t�z�tt, kez�ben r�vidsz�r� fokost szorongatott. Harmadoszt�ly� kocsiba sz�llt �s sz�noklatokkal, tr�f�s versezetekkel Budapestig mulattatta �tit�rsait, kik �krendeztek a nevet�st�l.

Budapesten egy h�t m�lva a p�lyaudvarok t�j�n t�nt f�l. Itt �rulgatta verseit, z�ld, piros szalmapapiroson, az �gi Jelen�s �s a Haz�m c�m�t, de nem igen volt keletj�k. Csak menek�ltek v�s�roltak, akik - szeg�nyek -, mindent megvettek, amit�l j� h�rt rem�ltek.

J�nos arca most is piros-pozsg�s volt, szeme zavartalanul k�k, szava ejt�se paraszti �s �zes, p�ldak�pe a fajt�j�nak, mely annyira b�lcs �s j�zan. hogy szenved�s�ben is �ri m�rt�ket tart, �r�let�ben is �gyel m�lt�s�g�ra.

Kab�tj�ra, baloldalt - a sz�ve f�l� - nemzetisz�n szalagot varrt keresztalakban. Ha k�rdezt�k, mi�rt, ezt feleltte:

-Mivelhogy Krisztus urunkat is k�r�sztre fesz�t�tt�k.

D�lel�tt�nk�nt nyak�ba vette a v�rost. V�ll�r�l foltos, �t�tt-kopott paraszttarisznya l�gott, melybe kenyeret tett, papirokat �s a Rajzot, melyen oda van �rva a Nap, a Hold �s az �szl�. Ezt akarta bejelenteni minden�tt, miniszt�riumokban, hivatalokban, lapok szerkeszt�s�geiben, "miszerint hivatalosan is v�gy�k tudom�sul �s t�tess�k hat�rozatba mind�n magyarnak �rtatlans�ga".

-Begyakoroltatv�n az igass�gt�v�sbe, mint hitel�s, �gi jog�sz hirdet�m �s perhoreszk�lom a n�pek t�rv�nyeit -mondotta.

De amint kiteregette �r�sait �s tov�bb besz�lt, kedves alf�ldi szavain �t�tk�z�tt valami idegen �s lid�rces l�ng, melyt�l a hallgat�k megd�bbentek. P�r koron�t vetettek neki. K�s�bb azt se adtak. Szolg�k, ajt��ll�k karj�n�l fogva vezett�k ki ezt a magyar parasztot �s sark�ra csapt�k az ajt�t. 

Akkor bolyongani kezdett a v�rosban. Mint a bitang kuvasz, a parasztkutya, mely k�cosan-borzasan, a megvesz�shez k�zel fut-fut haz�tlan �s nem tal�lja hely�t sehil, csatangolt az idegen v�rosok aszfaltj�n. Kalapj�t elhagyta valahol. Hajadonf�tt j�rk�lt �s utcapadokon h�lt. Egy �jszakai hajsz�n elfogta a rend�rs�g s mert nem tudta mag�t igazolni, k�t napig fogvatartotta. Haza akart�k toloncolni. J�nos, mint menek�lt, vagonban kapott sz�ll�st. Itt irk�lt mindenf�le szomor� �s vid�m versezeteket, melyeket utc�n j�rt�ban hangosan mondogatott.  

Ruh�ja h�napok mult�n cafatokban l�gott test�r�l, hajt�k�j�t belepte a piszok. Egyszer egy kispesti kocsm�ban megvert�k �s kir�gt�k az ajt�n. Orr�n sok�ig l�tszott k�t v�res cs�k. Az emberek meg�lltak a f�zfapo�ta el�tt, aki valamit hasonl�tott Hazafi Veray J�noshoz �s n�zt�k.

K�r�tte pedig folyt az �let. Sz�nokoltak, loptak, raboltak, irigykedtek �s r�galmaztak, �zleteket k�t�ttek, a valuta�z�rek feles�gei d�szel�ad�ra hajtattak az Operah�zba, a p�ffedt igazgat�k sz�jukban f�st�lg� szivarral v�gtattak g�pkocsijukon, a vend�gl�kben cig�nyoztak, a k�v�h�zban tort�t ettek, a b�rban a v�ros ringy�-sz�n�szn�i angol �s francia tisztekkel pezsg�ztek, az prfeumban csikland�s kupl�kat daloltal �s fox-trottot lejtettek, a klubban sz�zezerkoron�s bankokat h�ztak ki egy t�tre, a t�zsd�n hausse �s baisse volt,  a m�rka �rfolyama emelkedett �s esett �s csaltak liszttel, zs�rral �s cukorral, selyemmel, gy�m�nttal �s szesszel, szerelemmel, m�v�szettel �s politikai jelszavakkal,  kab�ttal �s gub�val, magyars�ggal �s nemzetk�zis�ggel egyar�nt.   

J�nos minderr�l semmit sem tudott.

Amint est�nk�nt z�g� parasztfej�t egy g�zl�mp�shoz nyomta �s n�zte a rem�nytelen kavarg�st, � volt ebben a h�tlen orsz�gban a h�s�g, � volt ebben a rothadt v�rosban a megal�zott szenved�s, a pokolba hullajtott �rtatlans�g, a jog�szfajta szent pr�k�tora, a leggyilkosabb vil�gt�rt�nelmi p�r �gi fisk�lisa, a v�rtan�, k�rr�s �s apostol, a dalolni �s sz�lni nem tud� igric, aki csikorg�-�zetlen rigmusokban jajgatja ki barb�r f�jdalm�t, a sz�zadokig parlagon hagyott paraszts�g mag�raocs�d�sa, az elt�kozolt napkeleti gazdags�g, egy �vezredre ny�l� sajg� visszaeml�kez�s, Kom�rom, Kassa, Pozsony, Eperjes, Losonc, Szabadka, Temesv�r, Arad, Nagyv�rad, Kolozsv�r, Marosv�s�rhely keserve, egy n�p ki nem szakadhat� hal�lord�t�sa.

� volt a magyar k�lt�.