Assita Kanko 1980-ban született Burkina Fasóban, 2001-ben telepedett le Hollandiában, majd Belgiumban, 2008-ban lett belga állampolgár. Miután gyermekként női körülmetélésre lett kényszerítve, felnőttként csatlakozott a nemzetközi hírű Ayaan Hirsi Ali, szomáliai származású brit aktivista mozgalmához, akik a harmadik világbeli nők jogainak érvényesítéséért harcolnak (Ayaan Hirsi Alival készült interjúnkat itt olvashatják). Assita Kanko liberális színekben kezdett Belgiumban politizálni, de mivel a multikulturalizmus kritikusa és a bevándorlók erősebb integrációjának támogatója lett, végül a flamand jobboldali Új Flamand Szövetséghez (N-VA) csatlakozott.

A politikus most a Euronews oldalán fejtette ki nézeteit az elmúlt hetekben szerte a nyugati világban elharapózó, jelentős részben a feketék és más színes bőrűek által folytatott tüntetések, illetve zavargások kapcsán.

Cikkének elején Assita Kanko emlékeztet arra: ő Burkina Fasóban született, nagyszülei és szülei sokat meséltek neki a gyarmatosítás korszakáról. Az amerikai George Floyd halála sokakat nehéz kérdések feltevésére késztetett, olyan témák kerültek elő, amik a hatvanas évek polgárjogi mozgalmai óta nem voltak napirenden. Kanko szerint a vitákra és párbeszédre szükség van, és a tüntetők nagy része békésen viselkedett. 

– folytatja az afrikai-belga politikusnő. Szerinte ahogy a gyászolásból tüntetések lettek, a tüntetések pedig dühösek lettek, „valakik eldöntötték, hogy fejeknek kell hullaniuk, kőből faragott fejeknek”.

Assita Kanko szerint problémás a történelem újragondolása: „képregénybeli hősöket és gonoszokat” csinálnak történelmi személyiségekből, Churchillt egy kategóriába helyezik a rabszolga-kereskedőkkel és II. Lipót belga királyt Pol Pottal. „Nem Churchill okozta az emberi történelem legnagyobb népirtását, nem ő üldözte és gyilkolta a feketéket a náci Németországban. Nem, Churchill ennek befejezését segítette.”

Az Új Flamand Szövetség politikusa felidézi: „Akik nem emlékeznek a múltra, arra ítéltetnek, hogy megismételjék azt”, de nem csak emlékezni kell a történelemre, hanem látni is kell azt.

Assita Kanko megérti, hogy sokan dühösek II. Lipótra és emlékműveire, megérti, hogy nem kell őt ünnepelni. „De veszélyes tisztára mosni a történelmünket, hogy annak tűnjünk, akik lenni akartunk, ahelyett, hogy a valós múltunkra reflektálnánk.”

Szerinte egy demokratikus társadalomban ezeket a döntéseket viták után, kollektívan kell meghozni. Hiba a történelmünk elpusztítása a kontextualizálás helyett.

Arról is ír: „A történelem bonyolult. Hozzáállásunk változik és fejlődik az idők során. A jelenkor, a progresszió és a politikai korrektség prizmáján keresztül számos történelmi figuránkat – sőt, hőseinket – hibásnak találhatjuk. De akkor abbahagyjuk Voltaire, Shakespeare, Dickens vagy Melati van Java olvasását? Minden egyes nappal, amikor a múlt erényein vitatkozunk a múlt jelenre gyakorolt hatásai helyett, elvesztegetjük a lehetőséget a továbblépésre.”

Assita Kanko szerint a népirtás, a háború és a rabszolgaság a világtörténelem sötét árnyékát jelentik.

„Fekete nőként engem soha nem olyan fogalmak határoztak meg, mint a diverzitás, az inklúzió és a kvóták. Én nem alkalmatlan kormányzati politikák, nem a történelmi ignorancia vagy az online gyűlölet terméke vagyok. Én a saját magam kemény munkájának és ambíciójának, valamint a szüleim hitének a terméke vagyok, miszerint a határunk a csillagos ég. Ha másokra várunk ahhoz, hogy megváltozzon a saját életünk, akkor arra vagyunk ítélve, hogy elveszítsük az erőnket és ne legyünk képesek megvalósítani az álmainkat” – írja Assita Kanko.

Szerinte gyermekeinknek azt kell tanítani, hogy a törekvés és a türelmesség az, amit a változás érdekében képviselni kell; és George Floyd halála kapcsán is a legtöbb, amit tehetünk, az az, ha mindannyian a jobbik énünket éljük meg.

mandiner