Kárpát-medence szerte megemlékeztek a szabadságharc vértanúiról

  2015.10.06. 20:47

A magyar-román sorsközösség tudatosítását, a nemzet megmaradását kell segítenie az aradi vértanúk kivégzésére való megemlékezésnek – mondta Semjén Zsolt miniszterelnök-helyettes kedden Aradon, október 6-i ünnepi beszédében.

 

Kiemelte: természetellenesek és kontraproduktívak a politikai villongások, hiába vannak utak a két ország között, ha nincs szellemi nyitottság az autonómia, a nyelvi jogok biztosítása és a szimbólumok tiszteletben tartása iránt.

 

Semjén Zsolt hangsúlyozta: minél több összekötő kapocsra van szükség a 450 kilométeres, magyar-román határszakaszon, ezért szorgalmazta, hogy a tíz, már megépült közúti határátkelőt mihamarabb adja át a román fél a forgalomnak.

 

Kelemen Hunor, a Romániai Magyar Demokrata Szövetség (RMDSZ) szövetségi elnöke ünnepi beszédében kifejtette: a szabadság nem lehet kizárólagosan egy nemzeté. “Nem lehet egy nép szabad, amíg a vele élő más népek vagy etnikumok nem érzik magukat szabadnak” – fogalmazott.

 

MEGEMLÉKEZÉSEK KÁRPÁTALJÁN

 

Kárpátalja magyarsága hagyományosan Nagyszőlősön, báró Perényi Zsigmondnak, Ugocsa vármegye mártírhalált halt főispánjának, felsőházi elnöknek a szobránál tartotta kedden központi megemlékezését az 1848-49-es forradalom és szabadságharc vértanúiról.

 

A rendezvény ünnepi szónoka, Grezsa István, a Miniszterelnökség nemzetpolitikai államtitkársága határon átnyúló beruházások ellenőrzéséért felelős miniszteri biztosa hangsúlyozta: “Arad és 1848-49 szabadságharcának egyik fontos tanulsága, hogy nemzetiségtől, pártállástól, származástól függetlenül összefogott a teljes Kárpát-medence, magyarok és nem magyarok, bárók és polgárok, bácskaiak, beregiek és Ung-vidékiek harcoltak azért, hogy egy független, szuverén Magyarországon élhessenek. A jövőbe vetett hit bátorító érzése morális imperatívuszként járta át a Kárpát-medencét.”

 

A miniszteri biztos a többi között kifejtette: “Koronként más és más helytállást kíván a haza szolgálata: egyszer a vértanúságot, másszor egyáltalán a puszta megmaradás parancsát. Most azért dolgozunk, hogy a Kárpát-medence magyarlakta régiói megmaradjanak annak, amik mindig is voltak.”

 

Magyarország, mint az eddigiekben, a jövőben is minden tőle telhetőt megtesz, hogy ebben a helytállásban támaszt nyújtson a kárpátaljai magyarságnak – ígérte Grezsa Istán, rámutatva: “Célunk, hogy Kárpátalja magyarsága szülőföldjén boldogulhasson, és élhesse át a nemzethez tartozás felemelő érzését.”

 

Brenzovics László, az ukrán parlament képviselője, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke beszédében egyebek mellett kiemelte: “Az aradi tizenhármak áldozata nem volt hiábavaló, mivel a mártírok erőt adnak nekünk mostani küzdelmeinkhez”. Mint fogalmazott, “a kárpátaljai magyarság most ismét komoly kihívások elé néz: mindenekelőtt helyt kell állnia az október 25-i ukrajnai önkormányzati választásokon, hogy biztosítva legyen a jövőben nemzeti közösségként történő megmaradása”.

 

MEGEMLÉKEZÉSEK DÉLVIDÉK-SZERTE

 

Kiss Ernő honvédtábornok sírjánál, a dévidéki Eleméren tartották a délvidéki központi megemlékezést az 1848-49-es magyar forradalom és szabadságharc 166 évvel ezelőtt Aradon kivégzett vértanúinak tiszteletére kedden, emellett számos más településen is tartottak megemlékezéseket.

 

Eleméren szentmisével emlékeztek Kiss Ernőre, a város szülöttére abban a templomban, ahol már csak havonta egyszer tartanak katolikus szentmisét, a 4300 fős településen ugyanis már két százalék alá csökkent a magyar lakosság száma, és kevesebb mint egy tucat hívő van. Hajnal Jenő, a vajdasági Magyar Nemzeti Tanács (MNT) elnöke ünnepi beszédében azt hangsúlyozta: a tizenhárom vértanú halála mára jelképpé vált, annak a küzdelemnek és áldozatvállalásnak a szimbólumává, amelyet a magyar nép évszázadokon át folytatott nemzeti függetlenségének megteremtéséért, társadalmi haladásáért. Emlékeztetett arra is, hogy hat vértanú kötődik valamilyen módon a Délvidékhez.”Nekünk ma azt kell eldöntenünk, hogy a senki földjén, a bizonytalanságban, vagy pedig szülőföldünkön, érzelmileg és szellemileg a magyar nemzethez kapcsolódva akarunk-e élni” – utalt beszédében az MNT elnöke a nagyfokú elvándorlási hullámra, illetve arra, hogy a vajdasági magyar politika a szülőföldön való megmaradást és boldogulást támogatja.

Pásztor István, a Vajdasági Magyar Szövetség elnöke beszédében kitért az emlékhely felújítására is, és bejelentette, hogy az emléktábla mellett hamarosan szobrot is kap a településen Kiss Ernő, illetve azt a fejet, amely a nagybecskereki főtéren álló szobor felrobbantásakor megmaradt, és most múzeumban áll, méltó módon fogják kiállítani. (Nagybecskerek főterén Kiss Ernő szobra helyén ma I. Péter szerb király lovasszobra áll.)

 

Adán vasárnap Damjanich János vezérőrnagy emlékművét koszorúzták meg az emlékezők. Elhangzott, hogy ebben az esztendőben kettős jubileumot ünnepel a település, mivel huszonöt éve ünnepelheti újra a magyar közösség az 1848-1849-es forradalmat és szabadságharcot, a Damjanich-emlékmű alapkövét pedig öt éve helyezték le. Dudás Károly író, a Vajdasági Magyar Művelődési Szövetség elnöke beszédében méltatta az adai magyar közösséget, amelynek harcot kellett vívnia azért, hogy megőrizhesse Damjanich János emlékművét, hiszen azt felállítása után azonnal el akarták távolítani, mert a szerbek a szerb születésű Damjanichot árulónak tartják, amiért a magyar szabadságért harcolt velük szemben.

 

Zomborban, Schweidel József szülővárosában hétfőn a Szent Rókus temetőben emlékeztek a szabadságharc katonáira, majd a Magyar Polgári Kaszinóban koszorúzták meg a honvédtábornok emléktábláját. Az ünnepi beszédekben elhangzott, hogy akkor van értelme a múltidézésnek és a megemlékezéseknek, “ha a megidézett hősök emlékéből, példamutatásából képesek vagyunk erőt meríteni az aktuális nehézségek leküzdéséhez” – számolt be róla a Vajdaság Ma című hírportál. A szabadkai Pannon RTV tudósítása szerint az eseményen Hajnal Jenő, az MNT elnöke összefogásra intett, és kiemelte: “az aradiak is ahányan voltak, annyiféleképpen gondolkodtak, de a tett, az akarat, a nemzetállam, a szabadság kivívása arra biztatta őket, hogy együtt, közösen egy célért kell előre menni”.

 

A Lázár Vilmos emlékére állított domborműnél Nagybecskereken a már hagyományosnak számító Légy híve rendületlenül című hangversennyel emlékeztek az aradi vértanúkra hétfőn. A Vörösmarty Mihály Szózatából vett idézetet címként viselő zenei programot Lázár Vilmos és Kiss Ernő búcsúleveleinek felolvasása színesítette.

 

Közismert, hogy a szabadságharc első győztes csatáját Pákozdnál vívta a magyar sereg, az utolsó győztes csatáról azonban kevesebb szó esik. Erre emlékeznek kedd délután Kishegyesen, ahol 1849. július 14-én a magyar sereg visszaszorította Jellasics horvát bán csapatait, és ezzel kivívta a szabadságharc utolsó győzelmét.

 

A FELVIDÉKEN TÖBB TUCATNYI HELYSZÍNEN TARTOTTAK MEGEMLÉKEZÉST

 

Több tucatnyi felvidéki helyszínen, szinte minden nagyobb magyarok lakta településen megemlékezéseket tartottak a nemzeti gyásznap alkalmából kedden és az aradi tizenhármak kivégzésének évfordulóját megelőző napokban.

 

Az egyebek mellett Pozsonyban, Révkomáromban, Dunaszerdahelyen, Somorján, Párkányban, Rimaszombatban, Rozsnyón, Füleken és más helyszíneken megtartott, koszorúzással egybekötött ünnepi rendezvényeket többségükben a felvidéki magyarság politikai és társadalmi szervezetei, illetve magánszemélyek szervezték.

 

Pozsonyban délután a kecskekapui temetőben, a vértanú halált halt báró Jeszenák János, a felvidéki ellenforradalmi csapatok ellen küzdő egységek kormánybiztosa, illetve Rázga Pál evangélikus lelkész sírjánál idézték fel az aradi vértanúk és a szabadságharc emlékét.

 

A legnagyobb felvidéki magyar közéleti és kulturális szervezet, a Csemadok helyi választmánya, Magyarország pozsonyi nagykövetsége, valamint a Pozsonyi Magyar Intézet, a Via Nova ifjúsági csoport és a Pozsonyi Caszinó polgári társulás által szervezett rendezvényre több mint százan látogattak el, köztük a felvidéki magyar politika és közélet számos szereplője.

 

Báró Jeszenák Jánosnak, az egyik pozsonyi vértanúnak a síremlékénél mondott beszédében Czimbalmosné Molnár Éva, Magyarország pozsonyi nagykövete felidézte a pozsonyi vértanúknak a forradalomban és a szabadságharcban betöltött szerepét, majd szólt az osztrák kormányzat által 1849 őszén elindított véres politikai megtorlás tragédiáiról és a kivégzettek sorsvállalásának máig ható üzenetéről is.

 

“A hősök leckét adtak nekünk emberi helytállásból” – emelte ki a nagykövet, hozzátéve: a reformkor nagyjainak politikájából és áldozatainak vértanúságából tanulva, a közösség vezetőinek szem előtt kell tartaniuk a közös érdekérvényesítés lehetőségét.

 

A Magyar Közösség Pártja (MKP) már vasárnap megtartotta a nemzeti gyásznap alkalmából szervezett központi rendezvényét. A révkomáromi városi művelődési központban tartott megemlékezésen Berényi József, a felvidéki magyar párt elnöke az aradi tizenhármak állhatatosságára és emberi erejére mutatott rá, példának állítva azt a felvidéki magyarok számára. Rámutatott: a vértanúk helytállása, ez a fajta elkötelezettség, amely emberi erő és kitartás tekintetében példamutató, szellemiségében ma is meg kell jelenjen a felvidéki magyarság hétköznapjaiban, ahhoz, hogy ez a közösség sikerrel tudjon megbirkózni az őt folyamatosan érő kihívásokkal.

 

A 13 aradi vértanú közül hárman születtek a Felvidéken. Aulich Lajos, a szabadságharc utolsó hadügyminisztere, német szülők gyermekeként Pozsonyban született, hamvai 1974 óta a vértanúk emlékoszlopa alatti kriptában nyugszanak. Lahner György, aki később a hadügyminisztérium tüzérségi és felfegyverzési osztályát vezette, a Turóc megyei Necpálban (Necpaly) született, földi maradványait szintén az emlékoszlop kriptájában helyezték el. Dessewffy Arisztid, aki a Felső-Magyarországi Hadtest parancsnoka volt, a Kassától nem messze fekvő Ósvacsákányban (Cakanovce) született, földi maradványai 1850 óta a Dessewffyek margonyai birtokán nyugszanak.

 

Magyar Idők

Súgó Még nincs hozzászólás.