Rendszerkritikus fordulat a legnagyobb brit ellenzéki pártnál?

  2015.07.28. 15:54

A várt görögtűz egyelőre elmaradt: nem sok jelét érezni még annak, hogy teljesülnének azok a várakozások, amelyek szerint a görögországi rendszerkritikus fordulat inspirál majd más országokat - Portugáliát, Spanyolországot és Olaszországot - is, ám úgy tűnik, Nagy-Britanniában felbillenhet egy dominó, nevezetesen a nagy múltú Munkáspárt - véli háttérelemzésében a Wall Street Journal (WSJ). Egy múlt heti próbaszavazás ugyanis szerint Jeremy Corbynnak, a párt bal szárnyához tartozó politikusnak van a legnagyobb esélye az elnöki poszt megszerzésére.

 

Miközben Spanyolországban a görög kormánypárt, a rendszerkritikus-szociáldemokrata Sziriza testvérpártja, a Podemos népszerűségi indexe a január 28 százalékról 15 százalékra csökkent, miután az athéni kormány előzetes megállapodás megkötésére kényszerült a drasztikus megszorításokat nyakukba öntő hitelezőkkel, és a szintén megszorításellenes ír Sinn Fein népszerűsége is zsugorodik, a brit Munkáspártnál fordított folyamat indult. Úgy tűnik, hogy a görögök kapitulációra kényszerülése a megszorításokat erőltető uniós hitelezők előtt egyfajta inspirációt adhatott a dacos ellenállásra.

 

Egy próbaszavazás váratlan, sőt megdöbbentő eredménye szerint Jeremy Corbyn, a párt eddig ismeretlen, harmadik vonalbeli politikusa, parlamenti képviselője megnyerheti az elnöki posztért folyó versenyt. Corbyn meglehetősen határozott megszorításellenes politikát képvisel, ami hirtelen elnyerte a Munkáspárt elkötelezett baloldali tagjainak tetszését. 

 

A szakértők a 2015. évi parlamenti választásokat követően azt hitték, hogy a párt a centrum felé fordul, visszatérve a neoliberális elvekkel kokettáló korábbi vezető, Tony Blair politikájához. Az ingadozás jól mutatja, hogy az európai balközép pártok nem találják a választ a XXI. század elejének kihívásaira - véli a WSJ, ám nem mindenki ért egyet ezzel.

 

A Nobel-díjas Joseph Stiglitz amerikai közgazdász professzor például vitatja a WSJ értékelését - derül ki a baloldali Guardian beszámolójából. Nem a politikai érzék hiányával magyarázza, hogy miért is lehet népszerű a megszorításokra alapuló gazdaságpolitikát elítélő Corbyn a munkáspártiak szemében, annak ellenére, hogy ez nem ígér választási sikert. Szerinte az olyan balközép kormányok, mint amilyet Tony Blair is vezetett, hiteltelenné tették a társadalmi közép erősítéséről szóló ideológiát. Miközben ugyanis erről beszéltek, a kevesek gazdagodását szolgálták.

 

Egy amerikai felmérés szerint a jómódúakat segítő jövedelemadó-csökkentések miatt az 1890-as évek elejétől kezdve a gazdasági növekedés eredményeit a nyugati társadalmak lakosságának felső 10 százaléka tette zsebre. A maradék 90 százalék helyzete három évtizede stagnál. A válság után a balközép pártok csak enyhébb megszorításokat kínáltak jobboldali ellenfeleik gazdaságpolitikájához képest, ám ez nem igazán hiteles, mert a megszorításokat nem érezhetik finomnak azok, akiket sújtanak.

 

Ez áll a hátterében annak, hogy Corbyn lekörözheti a mérsékeltebb - értsd: a neoliberalizmus értékei iránt elkötelezett - elnökjelölteket. Minden bizonnyal a fiatalok közül kerül ki a legtöbb támogatója, mivel ez a társadalmi csoport érzi magát elveszett nemzedéknek, amelyről lemondtak a politika főáramába tartozó pártok. Stiglitz ebben látja egyébként a Görögország és a hitelezők között létrejött, szerinte végrehajthatatlan megállapodás legfőbb hibáját is: a megszorítások folytatásával figyelmen kívül hagyják a nyugdíjasok és az 50 százalékos munkanélküliséggel küszködő fiatalok érdekeit.

 

napi.hu nyomán

Súgó Még nincs hozzászólás.