Elkezdődik a monetáris terrorizmus lebontása?
2015.04.29. 09:34
Különösen érdemes lenne olykor belemélyedni a román lapokba. Ezerszer színesebbek, érdekesebbek, információban gazdagabbak és bátrabbak, mint a hazai sajtó, többek között azért, mert ilyesmiket is meg merészelnek írni: „Islanda pregateste un ac pentru cojocul bancilor comerciale”. Ez egy főcím a Cotidianulból, és magyarul ennyit tesz: „Izland készül móresre tanítani a kereskedelmi bankokat”.
A cikkből – amely az izlandi sajtóra hivatkozik és abból idéz – pedig megtudhatjuk a következőket: az izlandi parlament törvénytervezetet készített elő, amely alapjaiban törheti meg a nemzetközi uzsoravilág monetáris terrorizmusát. Ugyanis a tervezet szerint az izlandi kereskedelmi bankok kizárólag a jegybank segítségével nyújthatnának a jövőben hitelt, a jegybank pedig visszakapná az ország monetáris bázisának növelésére, továbbá a pénzkibocsátásra vonatkozó tényleges monopóliumát.
Ez nem más, mint a liberális alapvetések egyik legfontosabbikának, a szent tehénnek a lemészárlása. Ez a nemzeti bank visszaadása a nemzetnek. És nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy Izland az egyetlen ország, ahol a 2008-as pénzügyi válság után – amelynek folyományaként vérlázító banki visszaélések kerültek felszínre szerte a világon – hivatalban lévő bankvezérek kerültek börtönbe, sőt, még a hivatalban lévő miniszterelnököt is lecsukták. És Izland az egyetlen állam a világon, amely nem vállal garanciát kereskedelmi bankjai veszteségeiért, vagyis nem társadalmasítja a magánhiányokat. Mert amúgy tudjuk, hogy őfelségei, a kereskedelmi bankok, amelyek a szent liberalizmus nevében állandóan az állam feleslegességéről, kicsinységének és eszköztelenségének fölöttébb szükséges voltáról szoktak volt öblögetni, a 2008-as válság után, amelyet ők okoztak, egymás sarkára hágva rohantak saját államukhoz, és tartották a markukat, hogy „üstöllést tessék bennünket konszolidálni, különben nagy baj lesz!”
Mert ez a liberalizmus lényege: a haszon magánügy, a kárért viszont, amelyet a tőke okozott, közösen viseli a felelősséget a társadalom.
Ezért a mentalitásért előbb-utóbb valakik nagyon föl lesznek pofozna. És ezért érdemes nagyon figyelni az izlandi törvénytervezet útját. Mert ha átmegy a parlamenten, és valóban törvény lesz belőle, az olyan lesz, mint a harci kürt riadója. Az európai államok monetáris rabláncából kieshet végre az első szem.
Valószínű amúgy, hogy a hazai sajtó tehetséges, okos, európai és liberális fele éppen ezért nem ad hírt az ilyesféle dolgokról. Miképpen az Euronews Noam Chomsky interjúját is agyonhallgatta, holott ez volt az utóbbi idők egyetlen érdekes és fontos interjúja a világban, amely nélkülözte a szokásos polkorrekt bullshitet.
Többek között így. Noam Chomsky: (...)A Sziríza Görögországban egy populista hullámot meglovagolva lépett hatalomra, hogy elérje, az országot ne Brüsszelből irányítsák, és különösen ne a német bankok diktáljanak nekik, mert tönkretették az országot. Mert ez volt az a hibás politika, amelynek köszönhetően a görög adósság nőtt az előállított javak arányában. A fiatalok fele munkanélküli, és az ország negyven százaléka a szegénységi küszöb alatt él. Görögországot egyszerűen tönkreteszik.
Isabelle Kumar: Akkor az a megoldás, hogy leírják az adósságát?
N. C.: Igen, ahogyan az Németországgal is történt 1953-ban, amikor Európa leírta a német adósság nagy részét, és ennek köszönhetően Németország a háború után újra tudta építeni magát.
I. K.: De akkor mi a helyzet a többi európai országgal?
N. C.: Ugyanez.
I. K.: Tehát Portugáliának és Spanyolországnak is le kéne írni az adósságát?
N. C.: Ki halmozta fel az adósságot, és kinek tartoznak? Részben diktátorok hozták létre az adósságot.
Görögországban egy Amerika által támogatott fasiszta diktatúra halmozta fel az adósság nagy részét. Az adósság brutálisabb volt, mint maga a diktatúra. A nemzetközi jogban ezt gyűlöletes adósságnak nevezik, amelyet nem szükséges visszafizetni. Ez egy olyan elv, amit még az Egyesült Államok vezetett át a nemzetközi jogba, amikor még az érdekei úgy kívánták. Az adósság nagy részét olyan német és francia bankok felé is törlesztik, amelyek óriási kockázatos kölcsönöket adtak nem túl magas kamatra, és aztán rájöttek, hogy az ország ezt már nem tudja visszafizetni.
Erről van szó. Valami tényleg elkezdődik. Vagy már el is kezdődött. Lehet, hogy pont a kicsike, távoli Izlandon. Szurkoljunk nekik!
Bayer Zsolt, Magyar Hírlap
|