Orosz Zoltán altábornagy, a Honvéd Vezérkar főnökének helyettese beszédet mond (fotó: Galovtsik Gábor)

„Itt nyugszik a Székely Hadosztály parancsnoka, szentkereszthegyi Kratochvil Károly ny. altábornagy. 1869. 12. 13. – 1946. 09. 19.” – olvasható azon a síremléken, amelyet december 13-án, kedden avattak újra Budapesten, az Újköztemetőben. Az egykori katonatisztnek és hitvesének 16-os parcellában található sírkövén nyomot hagytak az elmúlt évtizedek, így felújítása szükségessé vált. A síremlék rekonstrukcióját és a két új márványtábla elhelyezését a HM Katonai Hagyományőrző és Hadisírgondozó Osztály rendelte meg.

A felújított sír újraavatását a nyugállományú tábornok születésének 142. évfordulójára időzítették. Az ünnepségen – amelyen Háromszék képviseletében megjelent Demeter László, Kovászna megye kulturális bizottságának elnöke is – Orosz Zoltán altábornagy emlékezett a Székely Hadosztály parancsnokára.

„Most, amikor megállunk egy kitűnő katona, szentkereszthegyi Kratochvil Károly síremléke előtt, hogy tisztelettel adózzunk emlékének, tudnunk kell: komoly tétje van az emlékezésünknek. Az altábornagy pályafutása a legfontosabb és legalapvetőbb kérdéseket állítja elénk, amelyekkel magyar katona valaha is szembekerült és szembekerülhet. Ő a legjobb válaszokat adta meg, amennyire az erejéből és a tehetségéből telt. Ez pedig a legtöbb, amit katonaember tehet a hazájáért” – mondta ünnepi beszédében Orosz altábornagy.

A Honvéd Vezérkar főnökének helyettese ezután részletesen ismertette Kratochvil altábornagy katonai pályafutását. Beszélt arról, hogy édesapja nyomdokaiba lépve ő maga is katonatiszt lett. Elvégezte a bécsi Hadiiskolát, majd 1909-ben a Habsburg-ház magyarországi ágánál a főhercegek nevelője lett. Itt érte a Nagy Háború kitörésének híre, amely után jelentkezett a frontra. Az összeomlás utáni nagy kavarodásban is összefogta csapatait, díszmenetben vonult be Nagyváradra és felajánlotta szolgálatait az új kormánynak.

Orosz tábornok kiemelte: Kratochvil Károly 1919 novemberének végén kapott kinevezést az Erdélyi Kerületi Parancsnokság élére. A rendkívül kényes helyzetben nagy eréllyel látott neki a rend helyreállításához, a hadsereg normális életének megszervezéséhez, az etnikai konfliktusok békés úton történő elsimításához. Megtalálta azokat az embereket, akik öt év háborúban eltöltött esztendő után hajlandóak voltak fegyverrel a kézben szolgálni. Majd amikor a fegyvereké lett a szó, ezekkel az emberekkel megszervezte és harcba vitte a Székely Hadosztályt. Vezetésével elállták az Alföldre vezető szorosokat, hogy mindaddig védekezzenek, amíg a magyar állam kellő energiát fordíthat a hadsereg megszervezésére és felszabadíthatja szülőföldünket.

Nem győzött, de megtett mindent, amit tehetett. Nyolc hónapnyi börtönre ítélték. Miután visszatért Magyarországra, egy rövid ideig a debreceni vegyes dandár parancsnoka lett, ezt követően pedig a Hadimúzeum megszervezésében szerzett elévülhetetlen érdemeket. Nyugállományba helyezése után is hű maradt mindahhoz, amit végzett. Egyesületbe gyűjtötte embereit, segítette őket az életben. Elfeledve, komoly nélkülözés közepette halt meg 1946-ban – hangsúlyozta az altábornagy.

„Amikor megállunk, és erre a síremlékre tekintünk, eszünkbe fog jutni: vannak olyan emberek a múltunkban, akiknek a példájából érdemes tanulnunk! Akik nem néztek félre, akik nem jelentettek beteget, nem kerestek kifogásokat, nem sértődtek meg, hanem a legnehezebb körülmények között is megtették, amit kellett” – fogalmazott beszéde végén Orosz Zoltán altábornagy.

A vezérkarfőnök-helyettes beszéde után Berta Tibor ezredes, a HM Katolikus Tábori Püspökség általános helynöke áldotta meg a felújított síremléket. Az ünnepség koszorúzással folytatódott – a Honvédelmi Minisztérium és a Honvéd Vezérkar nevében Orosz Zoltán altábornagy helyezte el a kegyelet koszorúját a sírnál –, majd a Magyar Takarodó hangjaival ért véget.

történelemportál.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés