A II. világháború pusztítása után sok a pusztában vagy települések szélén álló kastélyt és kúriát egyszerűen széthordtak, mert nem voltak szem előtt. A kastélyok tulajdonosai ráadásul az esetek túlnyomó részében magyar vagy elmagyarosodott urak voltak, így a rombolás szenvedélyét a földbirtokosok elleni gyűlöleten túl a szerb-magyar nemzetiségi ellentét is tüzelte.

A műemlékek barátjának sietnie kell, ha még látni szeretné az összedőlés határára jutott temesvajkóci Mocsonyi-Bissingen-Nippenburg-kastélyt vagy a Fernbach-család rezidenciáját Babapusztán. Elpusztult a magyar klasszicizmus egyik szép emléke, a beodrai Karátsonyi-kastély, az Ybl Miklós tervezte zsombolya-csitói Csekonics-kastélyt pedig maga a grófi család bontatta le, mert lecsökkentett birtokából képtelen volt fizetni a tetemes építményadót.

A zárgondnokság, a végrehajtó ismerős fogalmak lettek a szalonokban, ahol korábban vadászatokról, lóversenyekről, bálokról, fényes partikról szövődött a társalgás - írja honlapján a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet, amely a kötetet a budapesti Szobek Bt.-vel közösen jelentette meg.

A könyv szerzője elmondta még, hogy kutatómunkája során a Vajdaságban és Magyarországon beszélt az egykori tulajdonosok leszármazottaival, összegyűjtötte a lejegyezhető történeteket, a megsárgult fotókat. A kötet így gazdag képanyagot tartalmaz, és sokat közread a híres délvidéki anekdotakincsből is.

mult-kor.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés