A Legbátrabb Faluban most alig 250-en laknak, de négy emlékmű is van benne. A helyiek büszkék, hogy több évnyi várakozás után 2008 októberében végre az Országgyűlés megtisztelő, akár címerben is viselhető jelzős szerkezet adományozott a településnek. Korábban elbukott a címadományozás a parlamentben, de most a képviselők támogatták, hogy egy 1920-as mámoros nyáréjszaka emléke hivatalosan is a faluhoz tapadjon.

Kercaszomor egyetlen utcából áll, de az 5 kilométer hosszú. Ráérősen következnek egymás után a házak, sok helyen kerítés sincs. Az őrségi település tulajdonképpen folytatódik Szlovéniában is, csak ott Domonkosfának hívják, ugyanannak az utcának a mentén sorakoznak a házak ott is, csak a két település között van egy kis erdő meg rét.

"Úgy volt, ahogy mondom" - kezdte az emlékezést özvegy Pongrácz Antalné, született Papp Margit. A 90 éves asszonyt unokái és fia kísérték ki motoros székében házuk udvarára. Az erős fényben már alig látó Margit néni olyan pontosan és színesen elevenítette fel a történetet, mintha könyvből olvasná. Többek között az édesapja miatt magyar állampolgárok most Kercaszomor Fő utcájának egyik felének lakói. Pongrácz Antalné az egyetlen a faluban, aki élt már az idegen katonák elkergetésének éjszakáján.

Kercaszomor lakóinak többsége nyugdíjas, néhányan mezőgazdaságból élnek és egy-két család vendéglátással foglalkozik, mondta az Indexnek Kapornaky Sándor polgármester. A faluból a rendszerváltás óta sokan elköltöztek, főleg a fiatalok. Budapesten él annak a nyugdíjas asszonynak a lánya is, aki még emlékezett, hogy a kommunista hatalomátvétel előtt minden február 8-án szavalni mentek a gyerekek a haranglábhoz. Akkor ünnepelték, hogy a több településből összevont falu Szomoróc nevű része visszakerült Magyarországhoz.

Özvegy Pongráczné a történetet édesapja ifjúkorával kezdte: Papp Sándor 1906-ban elhagyta Szomorócot és Amerikában próbált szerencsét. Öt év után hazatért, de csak rövid ideig élvezhette az otthoni nyugalmat, mert a Monarchia besorozta. Bécsben szolgált, majd az első világháborúban a frontra vezényelték, orosz fogságba esett. Mikor hazatért megnősült, és sokat látott, nyelveket tudó gazdaként megtették a református közösség presbiterének is. Ám alig volt hároméves a kislánya, amikor a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság hadserege megszállta a falut. Történt ez 1919 végén, annak ellenére, hogy az antant a délszlávokat egy kicsit hátrébb rendelte a demarkációs vonal meghúzásakor.

Kerca és Szomoróc (ezekből lett a mai Kercaszomor) lakói Trianon előtt rendszeresen választottak férjet vagy feleséget Domonkosfa lakói közül. A házasságok felét a szomszéd település lakóival kötötték, tudtuk meg a polgármestertől. A közös főutcán és rokonságon kívül sok egyéb szál is összekötötte a településeket: a református és a katolikus templom a mostani magyarországi oldalon volt, az evangélikus a mostani szlovénon. (Egészen pontosan 1920-29-ben szerb-horvát-szlovén, aztán jugoszláv, aztán megint magyar, aztán megint jugoszláv, és csak mostanában szlovénnak nevezett oldalon.) A három településnek az iskolája is közös volt. Amikor a környék egy része más országhoz került, a birtokrendszer egy ideig érintetlen maradt, és volt aki Magyarországról járt a Szerb-Horvát-Szlovén Királyságba napközben szántani, vagy éppen épp ellenkező irányba járt át a határon a határba.

Papp Sándort bántotta Szomoróc megszállása, és katonaviselt emberként nem látta megoldhatatlannak a körülbelül 10 fős délszláv határőrség elkergetését. Ehhez megnyerte a falu több tucat férfiját, az összeesküvők jórészt saját és felesége családjából kerültek ki. Beszervezték a magyar határőrparancsnokot, Ránki Józsefet is, akit később megbüntettek, majd még később előléptettek ezért. A terv az volt, hogy Ránki határőrei levegőbe leadott sorozatokkal segítik a vasvillákkal és fejszékkel felszerelkezett felkelőket.

Az 1920-as nagy támadásról a magyar oldalon kicsit több romantikával emlékeztek a helyiek. Egy fiatalasszony arról beszélt, hogy a mai napig önbizalmat ad az elődök bátor kiállása. "Fontos érték ez, ami büszkeséget ad, persze ettől nem váltunk gőgössé sem" - mondta a parlamenti döntés másnapján az Indexnek. A szlovén oldalon a fiatalabbak csak mostanában, a magyar parlamenti döntés kapcsán hallottak először arról, hogy Kercaszomor fele majdnem az ő oldalukhoz tartozott. "Mesélték nekem is, hogy villákkal meg fejszékkel fellázadtak" - foglalta össze helytörténeti ismereteit az Indexnek Végi László, szlovéniai magyar gazdálkodó.

Az összeesküvők 1920. augusztus 1-jére tűzték ki a támadást. Ránki főhadnagy azonban előző este sok bort ivott, és úgy fellelkesült, hogy már július 31-én, éjjel 11 órakor lőni kezdett határőreivel. A civil összeesküvők már aludtak, de a lövésekre felserkenve gyorsan a délszláv határőrőrbódénak mentek. A megriadt határőrök menekülőre fogták, és nagy riadalmukban még a fegyvereiket is eldobálták. Ezek mind a magyar felkelők kezére kerültek.

A határ lassan olvadt semmivé Kercaszomor és Domonkosfa között. A második világháborúig nem őrizték nagyon szigorúan, aztán a háború alatt Magyarországhoz került a Muraköz, de 1945 után egyre szigorúbbá vált a helyzet. Ahogy Tito kegyvesztetté vált Moszkvában, úgy vált egyre lehetetlenebbé a kapcsolattartás a két oldalon élő rokonok között. Egy ideig szögesdrót is volt, helyére később egy sorompó került. A 70-es évektől a jugoszláv oldalról viszonylag szabad volt az átjárás, a helyben élő magyar állampolgárok pedig kishatárátlépő zöld útlevéllel mehettek át évente legfeljebb hétszer. A határ azonban csak 2007. decemberében tűnt el, amikor mindkét ország csatlakozott az EU schengeni egyezményéhez. Azóta úgy lehet végigmenni a két falu között, hogy csak egy emlékoszlop, egy barátságpad meg két határkő jelzi a figyelmes utazónak, hogy külföldre távozik. Nem is győzik magasztalni az Európai Uniót mind a két oldalon.

Papp Sándorék felkelését hamar leverték. Már másnap komolyabb helyőrséget küldtek Szomorócra a délszlávok és elfogták a főkolomposokat. Papp Sándor néhány társával Kercára, vagyis az akkori magyarországi oldalra menekült, ám többségüket féltek befogadni. Papp végül református presbiter létére a kercai katolikus plébánosnál lelt menedékre. "Apámat mindig tisztelték az értelmiségiek" - magyarázta lánya.

Papp Sándor napközben a mezőn, a magyar oldalra is átnyúló birtokán találkozott a családjával, így az akkor még csak 3 éves Margit nénivel is. Később sötétedés után rendszeresen visszamerészkedett a szerb-horvát-szlovén oldalra, hogy otthon tudjon aludni. A szerb határőrök ezt egy ideig elnézték neki, mert az orosz fogságban megtanult oroszul, és így valamennyire szót értett velük, a felkelés előtt ő tudott csak beszélni a határőrökkel. Aztán mégis elfogták és egy hónapra a maribori börtönbe zárták, ahol meg is verték. Ezután Muraszombaton raboskodott, ahol pedig éheztették. Hadbíróság elé került, halálos ítéletet kértek rá, de a bíró - a családi hagyomány szerint megindulva szavain - megkegyelmezett neki.

Papp állítólag így fejezte be a tárgyalást: "Nem haragszom én a szerbekre, a horvátokra vagy a szlovénekre, de ahogy a bíró úr sem tehet arról, hogy minek született, én sem tehetek róla, hogy magyar vagyok." Végül hazaengedték és már otthon érte az 1922-es határmegállapító bizottság felkérése, hogy vegyen részt a végleges határ kijelöléséről döntő testület munkájában. Részben a felkelés hatására Szomoróc a magyar oldalra került, és a határt Kerca és Szomoróc közöttről Szomoróc és Domonkosfa közé helyezték. Történt ez 1922. február 8-án, és ezen napon egészen a 40-es évek végéig mindig nagy ünnepségeket rendezett Szomoróc. Volt hogy hajnali kettőig is szólt a zene.

A magyar oldalon büszkék az emberek az elődökre, akkor is, ha tudják, hogy a domonkosfaiak most jobban élnek. Sőt, már az előző 50 évben is jobban éltek, és szabadon utazhattak nyugatra is. Domonkosfán már euróval fizetnek, az átlagfizetés magasabb, a benzin olcsóbb, és ahogy a helyiek mondták, az ottani gazdák 75 százalékkal magasabb támogatást kapnak az államtól. Domonkosfa valóban igen takaros falu. Sok az új, tágas porta, az udvarokban nagy traktorok állnak, van járda, sűrűbb a közvilágítás és a kis vegyesboltban bankkártyával is lehet fizetni.

Az ott élő magyarok mind azt mondták, hogy nem gondolkoztak soha azon, hogy ki járt jobban: az anyaországban maradt szomoróciak vagy a Szlovéniához került domonkosfaiak. "Ez van, így lett" - mondták többen is. Csupán egy férfi panaszkodott, hogy a magyar oldalon lejugózzák és a szlovénok se tartják igazi honfitársuknak, bár konfliktusa soha nem volt velük. A szlovén oldalon az általános iskolán EU-s, szlovén és magyar zászló is lobog, az oktatás kétnyelvű. "Sok a vegyesházasság, és a vegyes családba született gyerekek inkább szlovénül beszélnek, egyre kevesebb a magyar anyanyelvű" - sajnálkozott egy magyar tanítónő.

Papp Sándor 1971-ig élt Szomorócon, illetve az 1941-es egyesüléstől Kercaszomoron. A kommunizmus alatt családja szerint a falu elfeledkezett hőstettéről. A februári visszacsatolási ünnepségeket betiltották, nyilvánosan beszélni sem illett az akkori zsargonnal nacionalista elhajlásnak csúfolt eseményről. A történet a 90-es években került elő, amikor Papp Sándor dédunokája körmendi középiskolájában elmondta, hogy mit hallott nagyanyjától. Történészek kezdték rekonstruálni az eseményeket, elsősorban Zsiga Tibor járt élen a kutatásban. Bebes István, Körmend polgármestere, fideszes országgyűlési képviselő már 2002-ben benyújtotta a parlamentnek a javaslatot, hogy kapjon kitüntető címet a falu. Ezt akkor elutasították a képviselők, ahogy 2005-ben is, amikor pedig Balassagyarmat megkapta a "Legbátrabb Város" címet. Végül idén harmadik nekifutásra átment a javaslat, és eredeti tiltakozása ellenére még az SZDSZ is megszavazta a "Comunitas Fortissima" címet.

A februári visszacsatolási évfordulót mostanában újra megünneplik. A szomoróci haranglábban is megkongatják ilyenkor a harangot, ahogy ezt kedvünkért megtette Kapornaky Sándor polgármester is, a parlamenti döntés másnapján. Az emlékharangot - amelybe a "Jugoszláv uralom alóli felszabadulás emlékére szerezte SZOMORÓCZ község lakossága 1922. évében." szöveget vésték - szintén Papp Sándor kezdeményezésére öntötték. Az eredeti harangból az első világháborúban ágyút öntöttek, és Papp 1922-ben gyűjtést kezdett egy újért. Amikor kevés volt a pénz, akkor amerikai rokonaihoz fordult, akiknél 1906-11 között élt. Végül az USA-ból egy magyar önkéntes tűzoltóegylet is küldött pénzt, és így került ismét harang a lábba. 2002. augusztus 20-tól egy héten át e harang zúgását közvetítették delente a Kossuth Rádióban.

index.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés