Jzsef Attila: Magyarok
1
Minek magunkat lassan lni?
Nem jobb egyszerre megdglni?
Mint rokkant lbbal tntorogva,
Vizes, vak szemmel csillagokba,
Rossz, messzi csillagokba nzni
S rgi dicssget idzni,
Idzni mind, mi si, don.
Hogy htha mgiscsak megsznna
Az risten valami mdon.
Minek magunkat lassan lni?
Gonoszsg helyett bza nl ki
Az grl fldbe hullt szivnkn;
De igaz, nts, fttys msnak.
Magyar, ksznj az elmulsnak,
Nincs mit kereskedj mr e tjon,
Akad legny, ki idelljon
S sjt vgan fldbeszrja!
Mit nyszrgsz? nem akarsz halni?
Hisz letnk gyiscsak talmi
S nem is nagyon kell mr akarni,
Akardik ez nlkled,
Agyadban br g hodlyba zrt
Riadt baromknt bg a rmlet.
1923. febr. 15.
2
Bezrva okos rltek kz,
Szenvednk, mint az eldugott kenyr.
Rab szveink rk szerelmese,
A nagy vilg minket hiba hv!
nagy vilg, csak rted ltnk eddig,
Szguld, forr mnesek utn
A barna fldek ml dobajt
Szvnk terted dobogta tovbb
s mozdonyaink szll dbrgse
Feld lengeti most is lelkeinket!
S a nyomorultak, k, akik miatt
Temetnek is kicsi lett vilgunk,
Mg k biztatnak, hogy a pusztulst
Hs btorsggal s daccal kell kibirnunk!
Ht lesz-e magyar, ha mi nem lesznk?
be kicsi az piszkos vgyuk!
Alig ltszik, hogy fjdalmunkra csppent.
Sikoltani!
Ha levegtlen vihar a jajunk,
Akkor is csak
Sikoltani!
Hogy minden bzatbla kiperegjen.
jaj, mi igazn tisztk vagyunk,
Neknk nyisson ajtt a remnysg!
1924 vge
|