Magyar vagyok. Legszebb orsz�g haz�m
Az �t vil�gr�sz nagy ter�let�n.
Egy kis vil�g maga. Nincs annyi sz�m,
Ah�ny a sz�ps�g gazdag kebel�n.
Van rajta b�rc, amely tekintetet v�t
A Kaszpi-tenger habjain is t�l,
�s r�nas�ga, mintha a f�ld v�g�t
Keresn�, olyan messze-messze ny�l.

Magyar vagyok. Term�szetem komoly,
Mint heged�ink els� hangjai;
Ajkamra fel-felr�ppen a mosoly,
De nevet�sem ritk�n hallani.
Ha az �r�m legjobban festi k�pem:
Magas kedvemben s�rva fakadok;
De arcom v�g a b�nat idej�ben,
Mert nem akarom, hogy sajn�ljatok.

Magyar vagyok. B�szk�n tekintek �t
A multnak tenger�n, ahol szemem
Egekbe ny�l� k�szikl�kat l�t,
Nagy tetteidet, bajnok nemzetem.
Eur�pa sz�npad�n mi is j�tszottunk,
S mienk nem volt a legkisebb szerep;
Ugy retteg� a f�ld kir�ntott kardunk,
Mint a vill�mot �jjel a gyerek.

Magyar vagyok. Mi mostan a magyar?
Holt dics�s�g halv�ny kis�rtete;
F�l-f�lt�nik s leb�vik nagy hamar
- Ha vert az �ra - odva m�lyibe.
Hogy hallgatunk! a m�sodik szomsz�dig
Alig hogy k�ldj�k �let�nk nesz�t
S saj�t testv�rink, kik re�nk k�sz�tik
A gy�sz s gyal�zat fekete mez�t.

Magyar vagyok. S arcom sz�gyenben �g,
Sz�gyenlenem kell, hogy magyar vagyok!
Itt min�lunk nem is hajnallik m�g,
Holott m�shol m�r a nap �gy ragyog.
De semmi kincs�rt s h�r�rt a vil�gon
El nem hagyn�m �n sz�l�f�ldemet,
Mert szeretem, h�n szeretem, im�dom
Gyal�zat�ban is nemzetemet!

(Pest, 1847. febru�r)