-rzsek Erdly kapujban-
A gyermek az si hzba
reg szli kedves kribe
hol a difa lombja bkol,
hol a mogyors mkusa libeg,
hol szzvirgok koszoruja int:
siet, jn, vgyik,
az si lelkek des otthonba.
h rgi szzadok!
vezredek!
Atilla drg lovai!
hnok sisterg nyilai!
Csaba csillagtipr,
ragyog, lobog tndrhada!
Itt villog a leng strak
s boztos paripk tze:
a hegyek kvein, a brcek erdein,
s gnek a fnyjelek
a bnatos Ma kdein t...
Kdk, kdk,
titokzatos mlysgek
fekdtek a hegyek, vlgyek,
a kopr sz kapujn,
mikor a gyermek szeme
mohn keresi
a tvoli hatrokat.
Kdk, kdk
s az szi nap
mint ezst tkrn
nfnyt veri.
De szavak, szavak,
des z szk csendlnek az ajkakon,
vdman, mint gyermekjtkszerek,
gmblyn, mint aranykavicsok,
gurul kacagssal,
mint tndrek szent susurlsa.
S a vndor, aki evez a bnat tengern,
a vndor, aki szll a garaboncs kpenyn,
szvn tst,
lelkn rmet,
letn boldog fordulst rez:
bst kdk mlyn des fnyt tall.
Hogy a kd mlyn ember s ember
egyms kezt,
egyms szvt keresi,
mint eltvelyedett gyerekek
az let vad vsrjban
s h, csoda:
egymst nem rtk,
egytt mennek tovbb,
bokrok s boztok,
farkasok s kgyk
szigor telben...
egymst meglelik...
Hegyek!
kdkbe borult gi tavak,
szigetek a dobog fld
s a lobog g ln:
mily hitattal cskolom
rgtk.
h, sznjn meg a magba maradt
rva lelkek flelme s bnata,
s csattanjon ki az Akarater,
s ezernyi ezer letcsirt
istpoljon fel a Tavasz napjaira!
Mert nem a srs s nem a knnytrls,
hanem a term let
az ember.
Kdk, kdk! nyeljtek el a
megalz kolduskods
vigadoz knnyelmsg
rothadsos lidrceit.
Btorsg, btorsg, btorsg jvel!
Jjjn az rts, jjjn a Jsg,
jjjn a Szerelem:
a Jv uttrje.
A szent ut,
amelyen vgan dbrg
az let szekere:
eltte a Munka,
fltte az lds
s vdman dalol a bakon a vg legny
ismers dalokat
szegny...
Legyen ldott
a kd
s legyen boldog s ragyog
tavaszod:
Erdly!...
1927. janur 16.