Remnyik Sndor: Nem nyugszunk bele!
Tli szl a tar gallyakat fjja
Mint az Isten gre tartott ujja
Mint megcsfolt, kikacagott lom
llunk egyedl a nagy vilgon.
Elvettk s most vle nagyra vannak
Trtt vres kardjt a magyarnak.
De mg minden np a srjt ssa
Van szava, hogy vilgg kiltsa
Csak mi, csak mi ne verjk kebelnk
Csak mi, csak mi ne emeljk fel fejnk.
Tiporhatjk szz tiszta igazunk
Csak mi, csak mi ne hagyjuk el magunk.
De hirdessk gzsba kttt kzzel
Sebes ajkkal, lzad vrrel
Idzve menny, pokol hatalmait
Hogy bke nincs, hogy bke nincsen itt.
Keznk br nem pihen a kardvason
A szveinkben nem lesz nyugalom.
Jhetnek jv szzadok s megint
Csak felszakadnak rgi sebeink.
E sebek s e fjdalom rk.
Ettl vonaglik minden magyar rg
Ettl vrez ki majd nyomunkba hg
Ettl nem gygyulnak az unokk.
Ttra erdk ettl zgnak-bgnak
Ettl reszket lelke minden zugnak
Puha szvek kv ettl vllnak
Kemny kvek l szvknt fjnak.
Amg lnk ettl fjunk, gnk
Srban ettl nem lesz pihensnk
Ettl szorul a keznk klbe
Ettl sr a gyermek anyalben.
Fenymadr behavazott fkon
Szraz haraszt tli pusztasgon
A folyk, a fk, a fvek szelleme
Minden svt, mi nem nyugszunk bele.
Most Lomnic ormn rakjunk nagy tzet
Versailles-ig lobogjon az zenet
Hogy megroppant br karunk ereje
Nem nyugszunk bele, nem nyugszunk bele!
|