Leszögezte: nem bocsánatkérés vagy megbékélés céljából érkezett a közgyűlésre, hanem normális szomszédsági ünnepi látogatásra. „Természetesen a múltat nem szabad elfelejteni. Elsősorban a második világháború előtti, alatti és utáni erőszak és brutalitás időszakát. Ennek soha nem szabad megismétlődnie. Már soha nem szabad elűzni szülőföldjükről az embereket csak azért, mert bizonyos nemzetiséghez, valláshoz vagy fajhoz tartoznak” – jelentette ki Pavel Bělobrádek, amiért nyílt színű elismerő tapsot kapott a mintegy közgyűlés 2000 résztvevőjétől.

Bělobrádek, aki eddig a legmagasabb rangú cseh politikus, aki részt vett a kitelepített szudétanémetek szervezetének közgyűlésén, a kongresszus résztvevőit „kedves honfitársaimnak” szólította. „Igen honfitársaim, mert a honfitársak szó nemcsak az etnikai eredetre utal, hanem olyan emberek közösségére is, akik osztoznak egy ország, annak kultúrája, történelme és hagyományai szeretetében” – fejtette ki a kormányfőhelyettes. Mindez közös a cseheknél és a szudétanémeteknél, bár eltérő nyelvet beszélnek.

A kereszténydemokrata pártelnök kijelentette: szeretné, ha a jövőben a cseh politikusok övéhez hasonló németországi látogatásai nem keltenének semmiféle figyelmet Csehországban, mert normálisnak tekintenék őket. Pavel Bělobrádek részvételét a szudétanémetek hagyományos pünkösdi találkozóján élesen bírálták a cseh kommunisták, több antifasiszta szervezet és a jobboldali Polgári Demokratikus Párt egy része is.

A cseh politikus „bátor és fontos lépésnek” minősítette a szudétanémetek szervezetének döntését, hogy a jövőben a második világháború után kitelepítettek már nem fognak kárpótlást követelni egykoron elkobzott vagyonukért a cseh államtól. Szerinte éppen az ilyen lépések tették lehetővé, hogy a kölcsönös cseh-német kapcsolatok ma igen magas színvonalon vannak, bár még nem érik el a német-francia kiegyezés szintjét.

A közös jövőt a cseh miniszterelnökhelyettes Európában, az Európai Unióban látja, amely szerinte esély a békés és biztonságos együttélésre, nem pedig az egymás mellett élésre. „Sem az Osztrák-Magyar Monarchiában élő csehek, sem a Csehszlovákiában élő németek soha nem tették teljesen magukévá az adott államok berendezkedését. Ez tény. Ugyanakkor ezt nem most kell minősíteni” – mutatott rá Bělobrádek. A cseheknek és a németeknek – akik az Európai Unión belül lehetőséget kaptak arra, hogy nemzeti önazonosságuk megtartása mellett európaiak legyenek – nem szabadna csak önmagukra összpontosítaniuk de fel kellene tenniük azt a kérdést is, mit adhatnak a kontinensnek. „Például megmutathatnák, hogy a gyűlöletet szeretettel le lehet győzni, és hogy az együttműködés a jövőt érintő legjobb megelőzés.

Szudétanémetnek a két világháború közötti Csehszlovákia nyugati, valamint észak- és délnyugati vidékein élő német nemzeti kisebbség tagjait nevezik. A nagyjából 3 milliós népcsoportot a második világháborút követő hónapokban – mintegy visszavágásként a hábortús eseményekért – súlyos atrocitások érték. Az etnikai tisztogatásoknak a cseh-német történészbizottság becslése szerint mintegy 15-30 ezer halálos áldozata volt. Az úgynevezett vad üldözések időszakát a potsdami nagyhatalmi konferencia (1945 nyara) által is jóváhagyott szervezett kitelepítés követte. Csehszlovákia náci Németország általi megszállása idején, tehát a második világháború évei alatt, mintegy 320-350 ezer csehszlovák állampolgár, többségében zsidók halt meg

A cseh kormányfőhelyettes egyik múltheti lapinterjújában (Novinky.cz) elutasította azt a véleményt, hogy részvételével a SdL közgyűlésén „politikai öngyilkosságot” követne el. Meggyőződése, hogy miután a kitelepített szudétanémetek lemondtak vagyoni követeléseikről a cseh állam irányában, Prága részéről is lépni kell. Ugyanakkor a hírhedt Beneš-dekrétumok megszüntetésére nem lát okot. „Úgy gondolom, hogy ez ma már nem téma. Nincs ok megszüntetésükre“ – szögezte le a konkrét kérdésre válaszolva.

felvidék.ma

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.