Június 2-án Kanyó Ervin vajdasági grafikusművész kiállításával vette kezdetét a Csemadok által szervezett nemzeti összetartozás napja. A Csemadok pozsonyi székházának Rákosi Ernőről elnevezett termében Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke köszöntötte a közönséget. A kiállítást Lacza Tihamér tudománytörténész nyitotta meg.

Június 3-án a program Éberhardon az Apponyi-kastély parkjánál folyatódott, ahol az érdeklődők megtekintették a parkot és a kastély felújításra váró kápolnáját. A parkot a község lakói nemrégiben rendbe tették, és ígéretet kaptak a megyei önkormányzattól, hogy hamarosan felújítják a kastélyt, amelyben középiskola működött.

A kastély megtekintése után az Apponyi-kápolnában tartottak ökumenikus istentiszteletet, amelyen Zsidó János katolikus plébános és Erdélyi Pál református lelkész hirdettek igét. Zsidó János prédikációjában kijelentette: június 4-e legyen a nemzeti összetartozás napján túl a nemzeti megbékélés napja is. A magyarság minden nemzetre tisztelettel tekint, de a saját nemzetünket saját magunknak kell megóvnunk – véli Zsidó János. Ha mi kitartunk az értékeink mellett és kérjük az Urat, biztosan megsegít minket. Az Úrnak ugyanis célja volt azzal, hogy magyarnak teremtett bennünket. Erdélyi Pál szerint szeretnénk erőt meríteni ahhoz, hogy a nemzeti tragédiát fel tudjuk dolgozni. Mindannyiunkban felmerül a kérdés: ezt a keserű poharat miért éppen nekünk kellett kiinnunk. Hatalmas csodában lenne részünk, ha ezt a nemzetet Isten újra egyesítené – mondta Erdélyi Pál. A templomban – Zsidó János kérésére – kéz a kézben mondtak imát a jelenlévők a magyarságért.

Az Istentisztelet után megkoszorúzták Apponyi Albert sírját, amely a kápolnában található. Kevesen tudják, hogy a politikus utolsó kívánságára nem Budapesten nyugszik, holttestét hazahozták Éberhardra.

Emlékezni kell

Délután a Csemadok Udvardi Alapszervezete Férfi Dalárdájának előadásával kezdődött az emlékülés. Az udvardiak katonadalokat adtak elő. A Dalárda tíz éve alakult, saját kedvtelésükre kezdtek énekelni, három éve pedig fellépéseket is vállalnak. Vezetőjük Kusy Károly.

Az emlékülést Godó Éva polgármester nyitotta meg. Köszöntőjében kiemelte: ilyenkor emlékeznek meg Éberhard nagyjairól is. Köszönet illeti azokat, akik megőrizték nyelvüket, kultúrájukat, hiszen ennek köszönhetően lehetünk ma itt, és emlékezhetünk meg – emelte ki a polgármester. Godó Éva arról is szólt, hogy hetven éve a kitelepítések sújtották a magyar lakosságot, amely érintette az éberdardi magyarságot is. Az eseményről a községben is megemlékeznek majd. „Nekünk, róluk is szól az összetartozás napja” – jelentette ki a polgármester.

Bárdos Gyula, a Csemadok elnöke köszöntőjében kiemelte, harmadik alkalommal szervezi meg a szövetség a nemzeti összetartozás napját. Visszautalt az istentiszteleten elhangzottakra, miszerint a magyarság nem tudja kiheverni ezt a tragédiát, és emlékezni kell rá. De nem azért szervezi meg a Csemadok a rendezvényt, hogy csak a sérelmekről szóljunk, hanem azért is, mert 2010-ben a Magyar Országgyűlés a nemzeti összetartozás napjává nyilvánította június 4-ét, ez pedig jó alkalom, hogy arról is szóljunk, mit jelent magyarnak lenni. A Csemadok elnöke kiemelte: az igazi Trianon az, hogy sokan feladták magyarságukat, gyermeküket nem anyanyelvű iskolába járatják. Fontos, hogy éljük meg magyarságunkat, álljunk ki azért, ami jár nekünk – fogalmazott Bárdos Gyula.

Egység a sokszínűségben

Kalmár Ferenc szomszédságpolitikáért felelős miniszteri biztos a nemzetpolitika fontosságáról szólt, kiemelte, hogy Trianonról is beszélni kell, ha nemzetpolitikáról van szó. Ahogy nem tudjuk megemészteni Mohácsot, úgy Trianont sem tudjuk – fogalmazott Kalmár, de nem is várhatja el senki, hogy a nemzeti traumákat elfelejtsük. A politikus volt a kidolgozója a Nemzeti kisebbségek helyzete és jogai Európában című jelentésnek, amely később Kalmár-jelentésként vált ismertté.

A Trianonban megkötött békeszerződés más volt, mint az előzőek, hiszen az addigi háborúk után a vesztes felet is meghívták a tárgyalásokra. Az első világháború után a magyar felet nem hallgatták meg. Magyarországot és a magyarságot nemcsak legyőzöttként kezelték, hanem meg is alázták, és ez történik a mai napig. Erre Kalmár egy példát is mondott: Marosvásárhelyen most szedik le a kétnyelvű utcanévtáblákat. Még a huszonegyedik században is küzdenünk kell emberi méltóságunkért. Az identitásunkért is meg kell küzdenünk – emelte ki a kormánybiztos.

A nemzetpolitikának ma három kiemelt célja van: állítsuk meg az asszimilációt, legyen meg a gazdasági megélhetés, őrizzük és tartsuk meg a kultúránkat. Kalmár szerint, ha van kollektív bűnösség, akkor kell, hogy legyen kollektív jog is. Az unió egyik jelszava Egység a sokszínűségben, ez elsősorban az Európai Unióra vonatkozik, ugyanakkor Kalmár úgy véli, hogy a tagállamoknak is ennek alapján kellene működniük, hiszen minden államban él nemzeti közösség, amely számbelileg kisebbségnek minősül. Európában 46-49 milliónyi ember él kisebbségben, ez a lakosok 10 százaléka.

A csüggedőket elnyeli a történelem

Köő Artúr történész, a várpalotai Trianon Múzeum munkatársa előadása elején kiemelte, az első világháború után Magyarország kis állammá vált, a béke több szempontból gúzsba kötötte a magyarokat. Azonkívül, hogy elveszítette területe kétharmadát, hatalmas jóvátételre kötelezték, és hadseregének nagyságát is korlátozták. Az ország tulajdonképpen elveszítette szuverenitását. Köő Artúr is úgy véli, ez egy olyan erőszakos diktátum volt, amelynek következménye a második világháború. A múzeum egyik jelszava: A csüggedőket elnyeli a történelem.

A történész, a 23 óra 59 perc programvezetője elmondta: a múzeumban nemcsak a trianoni eseményeket mutatják be, hanem a revíziós törekvéseket is. Erre azért is szükség van, mert a revíziós törekvések az első pillanattól kezdve éltek a magyarságban. A múzeum keresi a szemtanúkat és gyűjti azokat a dokumentumokat, képeket, relikviákat, amelyek a bécsi döntéshez köthetőek. Mostanra több mint száz szemtanú jelentkezett, több ezer képet gyűjtöttek össze, de kaptak dokumentumokat, leszerelő igazolásokat is. A múzeumnak még egy szlogenje van – emelte ki Köő Artúr, a Szeressük vissza Magyarországot, amellyel egy pozitív jövőképet szeretnének sugallni.

A kitelepítések Trianon következményei

Popély Árpád történész a második világháború utáni megtorlásokról szólt. Az Éberhardhoz közeli, két mátyusföldi településről kezdték meg a kitelepítést, Nagymácsédról és Nagyfödésemről. A kitelepítés előtörténete még az 1920-as évekhez kötődik. A csehszlovákok már a békekötés után megfogalmazták a nemzetállam gondolatát. Csehszlovákia úgy alakult meg, hogy több mint hárommillió német, egymillió magyar és félmillió ruszin nemzetiségű került az államba, miközben csupán kétmillióan vallották magukat szlováknak. A két világháború között betelepítésekkel akarták megbontani a magyarságot, hiszen színtiszta magyar területek kerültek Csehszlovákiához.

A második világháború után a németeket és a magyarokat is ki akarták telepíteni az országból, így szerettek volna nemzetállamot létrehozni. A lakosságcsere-egyezmény, a kitelepítés és a csehországi deportálások a nemzetállam kialakulását szolgálták volna. A hatóságok 1945-ben azzal a propagandával álltak elő, hogy Magyarországon ugyanannyi szlovák él, mint amennyi magyar Csehszlovákiában, ezért a lakosságot egy az egyben ki lehet cserélni.

A csehszlovák hatóságok, hogy rákényszerítsék Magyarországot a lakosságcserére, a magyar férfiakat kényszermunkára vitték Csehországba. 1945-ben még csak a munkaképes férfiakat vitték el, később már egész családokat. Ezzel kényszerítették a magyar felet a lakosságcsere-egyezmény aláírására, majd megkezdésére. Magyarországon csak kilencvenötezer szlovák jelentkezett áttelepülésre, míg a szlovák hatóságok több mint százezer magyart jelöltek ki és további hetvenezer személyt, akiket háborús bűnösnek bélyegezve űztek volna el az országból. Az Országos Levéltárban megtalálhatóak a névjegyzékek, és ma már elérhető a Fórum Kisebbségkutató Intézet honlapján is. Számokra lebontva, Éberhard lakosságának 43 százalékát ki akarták telepíteni a hatóságok.

A deportálásoknak és kitelepítéseknek 1948-ban vetettek véget, ősszel ugyanis visszaadták a magyarok állampolgárságát. Addig 71 ezer szlovák érkezett Szlovákiába és 89-90 ezer magyart telepítettek ki, több tízezer magyar menekült át Magyarországra.
A nemzeti összetartozás napja a vadászháznál folytatódott, ahol Anka László történész mondott beszédet. Éberhard Apponyi Albert birtoka volt, élt is a faluban, a szomszédos Fél templomának pedig ő volt a kegyura – hangzott el a köszöntőben. Anka László kiemelte: Apponyi Albert két dologról közismert, a Lex-Apponyiról, amely három törvényt tartalmaz. A szlovákok szerint ez a magyar asszimilációs törekvések törvénye, mások szerint túl enyhe volt.

A másik dolog, amiről közismertté vált, hogy a háborút lezáró magyar békedelegációt ő vezette, igaz eredményeket nem ért el, de beszéde közismert volt az egész világon. Apponyi európéer, humanista, pacifista ember volt, a világháború alatt a Vöröskereszt munkatársa, sokat tett a hadifoglyokért és a sebesültekért. Az első világháború lezárása után, a Népszövetség svájci fórumán az Interparlamentáris Unióban olyan kisebbségi jogokat követelt a határon túlra szorult magyarok számára, amelyeket az EU, amely a kisebbségek barátjaként hirdeti magát, ma sem biztosít. „Önök egy ilyen Apponyi Albertre lehetnek büszkék, aki eszméivel a XXI. században is megállná a helyét, kérem, hogy becsüljék meg őt, legyenek rá büszkék, ápolják emlékét” – mondta Anka László.

A vadászháznál fellépett a Jókai Fúvószenekar, a Béke-Sárosfai Cimbora Férfi Népdalkör, a Békei Búzavirág Női Népdalkör és a Szőttes Kamara Néptáncegyüttes, ez utóbbi az Úton című műsort adta elő.

felvidék.ma