Kilencvenhat évi elszakítottság után is: összetartozunk!
2016.06.04. 00:43
Kilencvenhat esztendővel ezelőtt e napon verték bele az utolsó szöget az ezeréves Magyar Királyság koporsójába: a magyar állam képviselői a Versailles melletti Nagy-Trianon palotában ekkor írták alá Benešék nagy álmát, a soknemzetiségű Magyarországot szétzúzó trianoni diktátumot. 2010 óta – több évtizednyi kényszerű és magunkra kényszerített hallgatás után – ismét együtt emlékezik a magyarság nemzeti tragédiánkra, mindezt azonban már az összetartozás jegyében.
Tanúságtétel a nemzeti összetartozásról
A magyar Országgyűlés 2010-ben a 2010:XLV. számú törvénnyel a Nemzeti Összetartozás Napjává nyilvánította június negyedikét, a trianoni békediktátum aláírásának napját. A jogalkotó ezzel a szimbolikus lépéssel azok emléke előtt kíván tisztelettel adózni, akik a magyar nemzet külső hatalmak által előidézett igazságtalan és méltánytalan szétszaggattatása után áldozatvállalásukkal és teljesítményükkel lehetővé tették, hogy e tragédiát követően a magyarság mind szellemi, mind gazdasági értelemben képes volt újra megerősödni, és képes volt túlélni az ezt követő újabb történelmi tragédiákat is.
Egyúttal arra inti a nemzet ma élő tagjait és a jövendő nemzedékeket, hogy
a trianoni békediktátum okozta nemzeti tragédiára mindörökké emlékezve,
más nemzetek tagjaiban okkal sérelmeket keltő hibáinkat is számon tartva, ezekből okulva, az elmúlt kilencven esztendő küzdelmeiben az összefogás példáiból, a nemzeti megújulás eredményeiből erőt merítve, a nemzeti összetartozás erősítésén munkálkodjanak.
Főhajtás a magyarságukért üldözöttek emléke előtt
Az Országgyűlés e törvénnyel fejet hajt mindazon nők és férfiak, illetve az ő emlékük előtt, akik e küzdelemben az elmúlt kilencven év során magyarságukért hátrányt, sérelmet szenvedtek, külön megemlékezve azokról, akik az életüket kényszerültek áldozni nemzeti önazonosságuk vállalásáért. Elismeréssel emlékezik meg mindazokról, akik nem magyar emberként vállaltak szolidaritást a magyarsággal.
Trianon meghaladása
A törvényszöveg kihangsúlyozza, hogy a trianoni diktátum meghaladására eddig alkalmazott megoldási módszerek – az idegen hatalmak segítségével végrehajtott határmódosítások, vagy a nemzetköziség jegyében a nemzeti önazonosság felszámolása – kudarcot vallottak.
A megoldást ezért az egyenrangú országok kölcsönös tiszteleten alapuló együttműködésében látja a nemzetközi jog keretei között. Ennek kiindulópontja az egyének – a nemzeti önazonosság megválasztását is magában foglaló – szabadsága, és a nemzeti közösségek belső önrendelkezéshez való joga lehet.
Egy a nemzet!
A törvény harmadik szakasza kinyilvánítja, hogy
a több állam fennhatósága alá vetett magyarság minden tagja és közössége része az egységes magyar nemzetnek, melynek államhatárok feletti összetartozása valóság,
egyúttal a magyarok személyes és közösségi önazonosságának meghatározó eleme.
Ebből kiindulva az Országgyűlés megerősíti Magyarország elkötelezettségét a magyar nemzet tagjainak és közösségeinek egymással való kapcsolatuk fenntartására és ápolására, és az Európában elfogadott gyakorlatot alapul vevő közösségi autonómia különböző formáira irányuló természetes igényének támogatására.
A jogszabály elfogadása és fogadtatása
A törvényt az Országgyűlés nagy többséggel fogadta el. A szavazáskor csupán a magyar szocialisták (Juhász Ferenc kivételével, aki igennel szavazott) nyomták meg a nem gombot, míg tizenkét LMP-s képviselő tartózkodott (Schiffer András ugyanakkor igennel szavazott). A külhoni reakciók – egyáltalán nem meglepő módon – bírálták a magyar törvényhozást. A beneši hagyományokat híven ápoló Szlovákia hivatalos nyilatkozatban tiltakozott a szerinte revizionista törekvéseket megfogalmazó jogszabály ellen.
felvidék.ma
|