Minket, amerikai magyarokat, akik őszintén értékeljük és aktívan támogatjuk a kétoldalú kapcsolatokat egykori szülőföldünk, Magyarország, és (fogadott) hazánk, az Egyesült Államok között, mély aggodalommal tölt el a magyar kormánnyal szembeni kíméletlen kritikának az a hangneme, mely az amerikai és európai tömegtájékoztatásból árad.

Amikor 2011 januárjában az ország átvette a soros EU-elnökséget, az Európai Parlament zöldpárti és szocialista tagjai támadást indítottak Orbán miniszterelnök ellen, amiért bírálóit egy állítólagosan antidemokratikus médiatörvény segítségével elhallgattatja. Azóta Magyarország új alkotmányát éri rendszeres kritika, és az Európai Bizottság szankciók bevezetésével fenyegette meg Magyarországot, amennyiben az nem változtat bizonyos, a magyar parlament által elfogadott sarkalatos törvényeken. Mindezek során a konzervatív Orbán-kormányt, mely kétharmados parlamenti többséget élvez, hamisan antidemokratikusnak, diktatórikusnak és megbízhatatlannak festik le. Miközben Magyarország készenléti hitel felvételéről tárgyal az Európai Unióval és a Nemzetközi Valutaalappal, e vádak súlyosbítják a már amúgy is súlyos gazdasági válságot az országban.

Noha az eltúlzott és gyakran megalapozatlan bírálatok szolgálhatják ugyan a széttördelt magyar szocialista-liberális ellenzék érdekeit, az Európai Unió és az Egyesült Államok érdekeit sokkal inkább az szolgálná, ha engednék, hogy az egyes hatalmi ágak közötti egyensúlyt biztosító eszközrendszer érvényesüljön a magyar politikában. A demokratikusan megválasztott intézmények - többek között, de nem kizárólag a parlament - képesek ezt a feladatot megvalósítani, ha számukra az ehhez a munkához szükséges idő biztosított. Az Orbán-kormány többször kijelentette, hogy szükség esetén kész változtatni a törvényeken, mindaddig, amíg a módosítások megfelelnek a magyar jogrendszer követelményeinek. A sokat becsmérelt médiatörvényt például módosították, de még mielőtt a változások életbe léphettek volna, a szabad magyar sajtóban széles körben lehetett hallani és olvasni a kormánnyal szembeni metsző kritikákat. Ahogyan a kormánnyal szembeni széleskörű bírálatok mutatják, az ellenzéknek minden lehetősége megvan a kormány elleni tiltakozásra és demonstrálásra. Ez az, amit egy szabad és valóban nyitott társadalomban elvárunk.

Magyarország jelenlegi szocialista-liberális ellenzéke a magyar közvélemény előtt minden hitelét elveszítette, mivel az ország jelen nehézségeit nagy részben a 2002 és 2010 közötti katasztrofális politikájuk okozta. Az ellenzéki csoportok nyilvánvalóan úgy vélik, érdekükben áll az Orbán-kormány jó hírét lerombolni. Számos magyar honfitársuk számára azonban érthetetlen az, ahogyan figyelmen kívül hagyják a hazájukra potenciálisan végzetes gazdasági következményeket. Az Orbán által vezetett Fidesz pártot a mélyen elégedetlen magyar szavazók elsöprő többségű választása segítette hatalomra. E választók élénken emlékeznek arra, hogy az a szocialista-liberális ellenzék, amely ma a demokráciát félti, nem érzett aggodalmat a demokrácia és az emberi jogok megsértése miatt a 2006. október 23-i nemzeti ünnepen, amikor - az ő „felügyeletük" alatt - a rendőrség civileket és ártatlan jelenlévőket támadott meg, tartóztatott le, és vádolt meg hamisan Budapesten. A rendőrök közül sokan maszkot viseltek, jelvényüket pedig letakarták, hogy személyazonosságuk rejtve maradjon. A magyarok közül sokan emlékeznek arra is, hogy a szocialista-liberális koalíció kormánya nem tudta megvédeni Északkelet-Magyarország ártatlan polgárait, amikor lehetővé tette, hogy a „Magyar Gárda", egy szélsőjobboldali félkatonai szervezet, nyíltan megfélemlítse a roma közösség tagjait. A Fidesz-kormány volt az, amelyik lépéseket tett a Magyar Gárda megfékezésére.

Az az ember, akinek karakterét és szándékait oly éles hangon támadják, a 48 éves Orbán Viktor. Sokak számára ő olyan vezető, aki dinamikus látásmóddal és erős meggyőződéssel viszi véghez, amibe belefog, míg mások politikai fenegyereknek vagy autokratának látják. Pedig pontosan azt tette, amire - amennyiben nagy felhatalmazást kap - ígéretet vállalt: véghez viszi a régóta esedékes rendszerváltozást, amely 1989-ben, a magyarországi kommunizmus bukásával ugyan elkezdődött, de sosem zárult le. Az ország alapos átalakítását ígérte, többek között új alkotmányt, és agresszív gazdasági programot, amely határozott változásokat hoz az állami juttatások terén, a munkahelyteremtésben, az adósságcsökkentésben, valamint az adó- és oktatási reformban. Ígéretet tett arra, hogy visszaállítja és megerősíti a magyar identitás szempontjából fontos értékeket, pl. Magyarország kulturális hagyományait, valamint elkötelezettségét az iránt, hogy segítse és újra összekösse Magyarországot a Kárpát-medence és a diaszpórák magyarjaival. Arra kérte a szavazókat, segítsenek megtalálni a módját annak, hogy a magyar érdekeket megfelelően szolgálhassák és megvédhessék az Európai Unión és a transzatlanti szövetségen belül.

Miért kéne hát Magyarországnak most esélyt adni? Mert nem szabad elfelejteni, hogy az új magyar alaptörvény (alkotmány) csak most, ez év január 1-jén lépett életbe. A politikai realitás az, hogy Magyarországon a jobb- és a baloldal között ideológiai szakadék tátong, és Orbán miniszterelnök kormányának reformjait gyors ütemben, és néhány sajnálatos tévedéssel együtt vitte keresztül. Hogy az előző kormány alatt megtapasztalt stagnálást elkerülje, a Fidesz - hatalomra jutásával - földindulásszerű változásokat ígért. Bár úgy hisszük, jó szándék vezeti őket, eljárásmódjuk és megvalósítási stratégiájuk olykor nem megfelelő, és ez frusztráló sok olyan ember számára, akik támogatják a széleskörű reform iránti törekvéseiket. Az új törvények puszta száma is - az elmúlt két év alatt 350 törvényt fogadott el a parlament - túl gyors iramúnak tűnhet, és ezért javasoljuk mi azt, hogy biztosítsanak az Alkotmánybíróság számára elegendő időt ahhoz, hogy állásfoglalásukat megtegyék, eltöröljenek vagy módosítsanak egyes sarkalatos törvényeket: ez még folyamatban lévő munka.

Magyarország kicsi, de büszke európai nemzet, mely nagy becsben tartja a szabadság iránti régóta fennálló elkötelezettségét. Míg az építő jellegű bírálatok hasznosak és megfelelő ösztönzést adhatnak, a túlzó, kíméletlen és gyakran politikai indíttatású nyomásgyakorlás ezzel ellentétes hatással jár. Legtöbbször az effajta támadások Magyarország szélsőjobboldali, radikális pártját, a Jobbikot bátorítják fel: ők a magyarországi radikális elemeket képviselik, támogatva az intoleranciát, a gyűlöletet és az antiszemitizmust.

Most, hogy ezek a strukturális és alkotmányos reformok életbe léptek, Magyarországnak adni kell egy esélyt a kormányzásra. Az éber kritikának valóban van helye, sőt szükség van rá, mint ahogy a további szükséges változások és korrekciók követelésére is. De az EU és mások által játszott politikai hatalmi játszmák nem segítenek - hanem elfogadhatatlanok, és ami még ennél is fontosabb, veszélyesek. Magyarország legszigorúbb bírálóinak bizonyára nem az a célja, hogy megerősítse a szélsőjobboldalt, de az általuk követett taktika nagyon is ilyen hatással jár.

Arra szeretnénk ösztönözni Magyarország igaz barátait, hogy tompítsák a terméketlen retorikát, és ne feledjék, Magyarország baráti nemzet és szövetséges. Magyarország már bebizonyította történelmi elkötelezettségét az európai demokratikus értékek mellett, és esélyt kell kapnia, hogy megkezdhesse gazdasága rendbetételét, valamint, hogy továbbra is a transzatlanti szövetség és az Európai Unió hasznos tagjaként működhessen, ahogyan azt a múltban is oly gyakran tette.