1915 augusztusát írjuk. A császári-királyi hadsereg 144 közlegénye néhány tiszt kíséretében a hevenyészett orvosi vizsgálatok után Krajna osztrák tartomány (ma Szlovénia) Prvacina nevű helysége felé vette az irányt. „Lassan ballagtunk, sok tervet forraltunk együtt. Szerettük volna módfelett hazafelé irányítani utunkat” – írja egy B. Sárközy Gergely nevű magyar katona visszaemlékezéseiben. „Már Vippachon is sokat terveltünk efelől, mivel hallottuk, hogy egyik is, másik is meglógott és hazafelé vette útját. De azért mi csak nem mertük megkísérteni a dolgot, pedig nagyon vigasztalan kilátásaink voltak a jövőre.”

Vippach és Haidensaft községek között félúton egy néhány házból álló faluban megálltak pihenni, s italt mérni. A viskók között állt egy nagyon szép, háromtornyú templom, elől egy nagy, hátul két kisebb toronnyal. A templom előtt vasrostélyos kerítéssel körülvéve állt egy szép nagy szobor. A szobor talapzatán egy magyar huszár hatalmas szobra állt.

„Már az elmúlt héten, mikor itt eljöttünk láttam a szobrot, de a kocsi sebesen haladt, és nem tudtam a felírást elolvasni, csupán annyit láttam nagy betűkkel kiírva: „Rostás Pál”. Vippachon is sokat töprenkedtünk Baloghgal, hogy ki lehetett azon magyar vitéz, kinek itt ez idegen országban van felállítva az emlékszobra?” – olvasható a katona írásában. „Most azonban visszamenetkor, míg egy kis pihenőt adtak, ráértem alaposan szemügyre venni a szobrot, és feljegyeztem zsebkönyvembe a felírás szövegét, mely szóról-szóra így hangzik: »Rostás Pálnak Cs. és Kir. V-ik Huszár Ezred közvitézének, ki MDCCCXIII Octob. III-án e vidéken hátráló ellenség állását IV társaival kutató, hős elszántsággal egyedül reárohant LX gyalog s VII lovastól környezve Leonidásként óranegyedig az ellenfél bámulatára vívott, míg XXX golyótól érve a Hon s Fejedelemért vitézül éltét áldozá. Bajnok társoknak hála jelül a hasoncímű ezred«.

„Tehát még a nagy napóleoni időkben történt azon vitézi cselekedet, melyet e magyar hősnek ezen életnagyságú szobra hirdet a késői utódoknak” – írta az egy évszázaddal később hadi szolgálatot betöltő magyar katona, akik a rövid pihenés után tovább meneteltek Haidensaft felé.

A hatvan francia gyalogossal és hét lovassal harminc golyótalálat után is küzdő Rostás Pál hihetetlen tettének az akkori Wippach – szlovénül Vipava – lakói szemtanúi voltak. A franciák távoztával a halott vitézt díszes temetésben részesítették, sírja fölé pedig emléket emeltek. Rostás Pál és négy társa hősies tettének emlékezetét a helyi lakosok, az egykori bajtársaik és az 5. Radetzky-huszárezred tagjai úgy őrizték meg, hogy gyűjtésből 1845-ben életnagyságú szobrot állítottak.

A több mint másfélszázados kőszobor azóta súlyosan megrongálódott, egyes részeit a Nova Gorica-i múzeum kőtárában őrzik, más részei pedig elvesztek, ám a megőrzött dokumentációk alapján lehetséges a restaurálás.

Szlovéniából indult a kezdeményezés, hogy az 1845-ben közadakozásból felállított, a szlovén-olasz határhoz közeli Budanje településen levő, azóta jelentősen megrongálódott szobrot a jövő számára megmentsék.

Máthé László, a ljubljanai magyar nagykövetség diplomatája úgy fogalmazott: miután a település megkereste a ljubljanai magyar nagykövetséget, úgy érezték, hogy kötelességük a magyaroknak is részt venniük a helyreállításban. Hangsúlyozta, hogy a példa azért is egyedi, mert manapság nem nagyon fordul elő, hogy Magyarországgal szomszédos állam polgárai kezdeményezik egy magyar emlék helyreállítását. A magyar nagykövetség gyűjtést indított, melyre az első adomány egy szlovén kislány tízeurós felajánlása volt.

A tapasztalat a szobor helyreállításának megkezdése óta az, hogy a szlovén közeg befogadó, büszke a szobor létezésére, és arra, hogy egy magyar huszár emlékét őrizheti. A szobrot a helyiek teljes egészében múltuk szerves részének tekintik, magyar szoborként tartják azt számon. A szlovénok lelkesek, részben önkéntes munkával végzik a szükséges felújításokat. 2011 nyarán elkészült a szobor talapzatának helyreállítása. A visszamaradó feladat az egészalakos szobor helyreállítása.

A ljubljanai magyar nagykövetség célja, hogy a szobor Rostás Pál halálának 199. évfordulójára, 2012 októberére elkészüljön és eredeti formájában, újból álljon egy magyar huszár szobra Budanjéban, Szlovéniában, melyről elmondhatjuk, hogy a szlovén szomszédaink kezdeményezése nélkül a szobor létezéséről mi, magyarok nem is tudnánk.

Az adakozásról további információkat itt találhat.

Forrás: nagyhaboru.blog.hu

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó 1 hozzászólás

1

2012.02.19. 14:32 Splény Mária Tisztelt szerkesztő . Számomra érdekes  az elfeledett húszár cikk. Nem régen tudtam én is meg ,hogy a nyíregyházi temetőben van eltemetve a dédapám Splény Viktor , a településen még gondozzák az emlék művet,és a húszár hagyományokat. Az Isteni kisértés Esztergomba vezényelt  nyáron és ott találkoztam egy emberrel aki szintén őrzi a hagyományt ,és ami érdekes az Édesapja a Dédapám alakulatánál szolgált. Sok érdekes dolgot mesélt-  Tisztelettel . Mária