A Székely Hadosztály története

Elfeledett arcok és történetek tárulnak elénk e könyv lapjain. Krónikásai egy olyan kornak, amelynek változásai máig ható traumát okoztak a nemzet életében. A szereplők és az események mégis olyan egyetemes értékeket hordoznak, amelyek átívelnek téren és időn: az élni akarás, a küzdeni tudás és a lehetetlen legyőzésébe vetett hit kincsét. Példát adtak hazaszeretetből és elszántságból, erkölcsi táptalajt nyújtottak mindazoknak, akik nem nyugodtak bele a megváltoztathatatlanba.

A szakszerűen feldolgozott levéltári és könyvészeti anyag, a kutató történész szívét is megdobogtató tekintélyes jegyzetapparátus mellett ezekre a kiveszőfélben lévő értékekre hívom fel az Olvasó figyelmét elsősorban, s ezek okán ajánlom a két szakember tárgyilagos művét. A könyv immár éppúgy megkerülhetetlen azok számára, akik 1918/19 vérzivataros hónapjait alaposabban is meg akarják ismerni, mint azoknak, akik a magyar katonai helytállás egy kevéssé ismert fejezetéről szeretnének bővebbet megtudni.

Illésfalvi Péter

Szárazajta

A sepsiszentgyörgyi Háromszék Lap- és Könyvkiadó gondozásában 1995-ben megjelent, Szárazajta című könyvem bővített, kissé átdolgozott és válogatott forrásközléssel ellátott második kiadását tartja kezében az Olvasó.

Ez a munka annyiban bővült az 1995-ben megjelenthez képest, hogy az azóta eltelt évek során olyan levéltári forrásokat is sikerült feltárni, amelyek akkori kutatásaim idején, vagyis az 1990-es évek derekán (számomra) nem voltak elérhetők. Mindenekelőtt az 1999-ben megalapított, de munkáját csak 2000 márciusában megkezdő Consiliul Naţional pentru Studierea Arhivelor Securităţii (a Securitate Irattárát Vizsgáló Országos Tanács, közismertebb nevén CNSAS) levéltárában sikerült átvizsgálnom a szárazajtai vérengzés nyomán és okán a helybéli magyarok és románok között lezajlott per iratanyagát. Ugyanakkor szintén a CNSAS levéltárában sikerült áttanulmányoznom a Maniu önkéntes ezred keretében 1944 őszelőjén Bukarestben, valamint Erdélyben létrehozott önkéntes osztagok iratanyagának egy részét. A CNSAS mellett a korábbi vezetés által éveken át tanúsított elutasító magatartásához képest a kutatómunka iránt sokkal nyitottabb új, fiatal intézményvezetésnek is köszönhetően az állami levéltárak Kovászna megyei igazgatósága (újabban szolgálata) kezelésében levő, könyvem témájához kapcsolódó iratok egy részét is sikerült áttekinteni. Ennek is köszönhetően az egykori Háromszék Megyei Csendőrlégió, valamint a Miklósvári járás népőrségének iratanyagában talált források újabb adalékokkal szolgáltak. Továbbá a kolozsvári Központi Egyetemi Könyvtár sajtógyűjteményéből olyan korabeli lapokat tanulmányozhattam át, amelyek az előbb említett forrásokkal egyetemben tovább árnyalják a szárazajtai történésekről alkotott képet. Mindezek a források a Szárazajtán lezajlott 1940. szeptemberi magyar–román torzsalkodások, az 1944. szeptember eleji német–román katonai összecsapás, valamint a Maniu-gárda szeptember 26-i vérengzésének egyes részleteit taglalják.

Benkő Levente, történelemportál.hu

Szólj hozzá te is!

Név:
E-mail cím:
	Amennyiben megadod az email-címedet, az elérhető lesz az oldalon a hozzászólásodnál.
Hozzászólás:
Azért, hogy ellenőrízhessük a hozzászólások valódiságát, kérjük írd be az alábbi képen látható szót. Ha nem tudod elolvasni, a frissítés ikonra kattintva kérhetsz másik képet. Írd be a fenti szót:

Súgó Még nincs hozzászólás.