Stratfor Intézet: A nemzetállami idea újbóli erősödése és a rendszerkriticizmus a jelenlegi EU halálához vezethet

  2015.06.01. 21:46

Tíz éve mondtak nemet az uniós alkotmányra a francia polgárok egy népszavazáson – az évforduló alkalmából a Stratfor arra kereste a választ, hogyan aknázhatja alá a nacionalizmus (tehát a nemzetállami szuverenitás gondolatának újbóli felkarolása) az Európai Uniót. Értékelésük szerint ugyanis az Európa-projekt ma a legsúlyosabb válságát éli, mivel a gazdasági krízis felébresztette a nacionalista (ebben a kontextusban: egészséges nemzetállami) ösztönöket, ami aláaknázza a páneurópaiságot. Az elemzők úgy látják, hogy ezek a "centrifugális erők" mindig is jelen voltak az unióban, azonban míg korábban a tagállamok a további integrációból kívántak kimaradni, most már vissza szeretnék szerezni a korábbi hatásköreiket.

 

A brit példa

 

A Stratfor kutatói szerint a lisszaboni szerződés 2007-es aláírása után Európa egy olyan gazdasági válságba lépett, ami teljes mértékben kisiklatta az integrációt. A válság megnyitotta a lehetőségeket az euroszkeptikus és rendszerkritikus pártok előtt, így 2014 májusában már ezek az erők nyerték meg az uniós választásokat néhány országban (így a francia Nemzeti Front és a brit UKIP; a Syriza pedig 2015 januárjában nyerte meg az előrehozott görög választásokat).

 

Úgy vélik, hogy ezeknek a pártoknak a győzelme felerősítette a belpolitikai életben a nacionalista retorikát, így történt ez Nagy-Britanniában is. A konzervatívok választási programja immáron hivatalosan rögzítette, hogy 2017 végéig népszavazást kell tartani a brit EU-tagságról. Ráadásul ugyanitt előírnák, hogy a külföldi EU-munkavállalók csak négyévi folyamatos nagy britanniai munkaviszony után juthassanak hozzá a brit jóléti juttatásokhoz. Minden ilyen javaslat egy visszalépés az egységtől – írják.

 

Az elemzők szerint ha a britek tárgyalásai egy új uniós szerződéshez fognak vezetni, akkor az unió népszerűtlensége miatt néhány állam elutasíthatja ezt. Ráadásul valószínűtlen, hogy Brüsszel elfogadna egy uniós referendumot egy olyan szerződésről, ami aláásná a hatásköreit és az eddigi eredményeit. De még ha a britekkel folytatott tárgyalásokkal el is lehetne kerülni egy rövidtávú uniós válságot és benn lehetne tartani őket az unióban, ez akkor is precedenst jelenthet a többi tagállam számára, hogy a nagyobb szuverenitás irányába mozduljanak el.

 

Nem csak a britek nemzeti érzései erősödnek

 

Azonban nem csak az Egyesült Királyság jelent kihívást a jelenlegi, a négy alapszabadságra (az áruk, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgására) építő, tehát erősen neoliberális karakterű európai egységre. A schengeni övezetet éppen az egyik alapító tagállam, Franciaország támadja. Ahogy a szabadkereskedelem is tűz alatt van: több tagországban azt mondják, hogy a német kereskedelmi többlet káros a többi gazdaságra.

 

Az intézetnél azt valószínűsítik, hogy mindezek után Brüsszel, Berlin és más uniópárti kormányok megpróbálnak majd létrehozni egy belső klubot, amelyben azok a tagállamok foglalnának helyet, amelyek támogatják az integrációt. Ez pedig kétféle uniós tagsághoz vezethet: az egyik lenne a teljes jogú tagság, a másikra pedig csak a szabadkereskedelem vonatkozna anélkül, hogy részt vennének a közös politika alakításában.

 

Az unió halála?

 

A Stratfor szerint a jelenlegi gazdasági optimizmus csupán az olcsó euró és az alacsony olajáraknak köszönhető. Mindeközben strukturális reformokra lenne szükség, hogy hosszabb távon fellendítsék a gazdaságot. Azonban a tagállamok ezt nem hajlandók meglépni, mert mindez népszerűtlen lenne a választóik körében. (Tipikus neoliberális-monetarista logika, miszerint a gazdasági fejlődés és a konjunktúra kizárólag a lakosság megszorításával és a multinacionális vállalatok felé tett kedvezményekkel érhető el. Fel sem merül egy jóléti fordulat lehetősége, persze ezen egyáltalán nem lepődik megaz ember, ha egy libertariánus szervezet agytrösztjei ülnek össze diskurálni a válságról.)

 

Így meglátásuk szerint a gazdasági fellendülés marad a fő kihívás Európában. De minél tovább vár Brüsszel, annál nehezebb lesz meggyőzni a tagállamokat arról, hogy vegyenek részt az integrációs projektekben. Mindeközben a "nacionalizmus kísértése" (a rendszerkritikus hangok érezhető erősödése) arra fogja ösztökélni a tagállamokat, hogy konfrontálódjanak Brüsszellel és a korábbi hatásköreiket visszaszerezzék Brüsszeltől, ami végső soron az Európai Unió halálát fogja jelenteni – állapítja meg az intézet.

 

MNO nyomán

Súgó Még nincs hozzászólás.