„Bár a multinacionális vállalatok vezetői igyekeznek nem beszélni róla, a globális piacokon megtermelt profit kiábrándítóan alacsony, és ez a nemzetközi piacokon előre nem látható kockázatokat rejt” – olvassuk Jeffrey Rothfeder gazdasági szakíró cikkét a globális kapitalizmus visszaszorulásáról a Washington Postban.

A globális kapitalizmus tankönyvi logikája szerint a termelésbe és a kereskedelembe bevont fejlődő országok népességének vásárlóereje fokozatosan emelkedik, aminek következtében nő a kereslet és további termelőkapacitásokra lesz szükség. A fejlődő országokban nő a jólét és közben a befektetők is jól járnak, hiszen profitra tehetnek szert.

Rothfeder statisztikákat idéz, amelyekből az derül ki, hogy korántsem ilyen rózsás a kép. Igaz, az elmúlt évtizedekben jelentős mértékű volt a termelés kiszervezése. A nyugati cégeknek a fejlődő országokban realizált profitja azonban elmarad a várakozástól, hiába a milliárdos befektetések – idéz Rothfeder informatikai, élelmiszeripari és autópiaci statisztikákat. A globális kapitalizmus logikájába ugyanis beleszól a nemzetállam. Ahogyan a kereslet erősödni kezd, a fejlődő országok kormányai protekcionista intézkedésekkel igyekeznek helyzetbe hozni a hazai tulajdonban lévő vállalatokat és munkahelyet teremteni. Becslések szerint a kínai állami beruházások a GDP növekedésnek körülbelül felét adják.

A kínai kormány például a külföldi tulajdonú autóipari termelés felfutásával és a hazai kereslet növekedésével párhuzamosan saját autógyárakat hoz létre. Az új, egészében vagy részben állami tulajdonban lévő márkák a hazai pálya előnyét élvezik: nemzeti, kínai autóként reklámozzák őket. De ha kell, az állam piackorlátozással is segíti a hazai termelést. Előszeretettel ró ki büntetéseket a külföldi vállalatokra, és a konkurencia kiszorítása reményében akár veszteséges termelést is vállal. Van miből, hiszen a kínai kapitalista kommunista állam a nemzeti össztermék jóval nagyobb része fölött rendelkezik, mint egy nyugati demokratikus kormány. Sőt, az autoritárius fejlődő rezsimek akár a kiberkémkedés eszköztárát is felhasználják a külföldi cégek visszaszorítása érdekében.

A gazdasági válság óta egyre gyakoribb protekcionista intézkedések miatt jelentősen csökkent a globális kereskedelem volumene. A válság miatt ráadásul csökkent a kereslet, ami tovább nehezíti a multinacionális cégek helyzetét. Nem meglepő, hogy a korábbi 4 százalékról a felére esett vissza a direkt befektetések aránya a globális GDP-hez képest. Mindennek fényében csöppet sem meglepő, hogy az elmúlt években megindult a fordított kiszervezés, vagyis a termelőkapacitások visszatelepítése a fejlett országokba.

„A multinacionális cégek idegesek, és minden okuk meg is van rá” – idézi Rothfeder Mark Leonardot, a European Council on Foreign Relations alapítóját. Korábban főleg a bányászatban és az energiahordozó-termelésben jelent meg a nemzetállami érdekérvényesítés, ma azonban minden jelentős iparág stratégiainak minősül. 

metazin.hu

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.