A Felvidék.ma arra volt kíváncsi, vajon mennyire ismert ez a régi néphagyomány, ezért két hölgyet (akik egyúttal ismert közéleti szereplők) kérdeztünk meg. Arra is kíváncsiak voltunk, miképp vélekednek a nők társadalomban elfoglalt helyzetéről, férfiak és nők szerepéről.

Hecht Anna, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Vass Lajos Kórusának vezetőségi tagja: Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepének vallásos jelentősége van, ezt az ünnepet köti össze a régi magyar néphagyomány a nők tiszteletével, bár a manapság nőknek a nagy része nem szereti, ha vallásos alapon köszöntik. A keresztény ember tudja, hogy ez a fogantatás napja, kilenc hónapra rá pedig a jászolban megszületik a kisded. Én Somorján lakom, s így bennem nagy Mária-tisztelet van, hiszen Somorja Máriának a városa. Néha megbotránkozom azon, hogy egy olyan mondvacsinált határ, ami Szlovákia és Magyarország között húzódik, még az egyházi ünnepekben is milyen éles határokat tud megszabni. Szlovákiában Szűz Máriának szeptember 15-e, a Hétfajdalmú Szűznek a napja a legnagyobb ünnepe, Magyarországon pedig augusztus 15-e, azaz Nagyboldogasszony napja. Ezek az egyházi, vallásos ünnepek arra szolgálnak, hogy a közösséget összehozzák. Azért is szeretek templomba járni, mert érzem, hogy ugyanabba a lelkiállapotba kerülnek emberek a szentmisén, együtt mondják el azokat az imádságokat, melyek őket is egy jobb én kifejlesztése felé viszik. Gyümölcsoltó Boldogasszony számomra tehát elsősorban ezt a vallási eredetű szokást jelenti. Azt gondolom, hogy a nem vallási alapon szerveződő, úgymond demokratikus államoknak sem szabadna figyelmen kívül hagyniuk azt a tényt, hogy a generációknak a továbbélése a hagyományos családmodell alapján képzelhető el, ezért azt tisztelni, ápolni és éltetni kell.

Polgár Hajnalka, a Somorja Hangja polgári társulás tagja: Nekem ez a nap azért is különleges, mert ezen a napon születtem. Az egyházi ünnep szerint Gyümölcsoltó Boldogasszony a fogantatás, és a nővé válás ünnepe is. Ez utóbbi egy nagyon aktuális kérdés. Ma a világban egyfajta értékvesztés zajlik e körül. Úgy gondolom, hogy az úgynevezett régi világban egy nő, ha akart, ki tudott teljesedni. Ez természetesen mindig annak is a függvénye, hogy ki az a társ, aki mellette van. Ezért is gondolom úgy, hogy azok a törekvések, melyek napjainkban ezen a területen zajlanak, csak látszólag a nők érdekében történik, és valójában a legnagyobb nőellenesség, ami csak elkövethető. Problémának látom, hogy társadalmunkban a férfiakat nem tanítják meg felelősséget vállalni, számos teher a nők vállát nyomja, miközben a felelősség, mint például az utódnemzés esetében, mindkét félt érintené. Ugyanilyen problémás ügy a családon belüli erőszak kérdése, hiszen ez sem minden esetben nők ellen elkövetett erőszakot jelent. Nagyon gyakran férfiak az áldozatai ennek. A média nagyon gyakran nem teszi meg ezt a különbségtételt, s ezzel mintha szándékosan állítaná szembe a nőket és a férfiakat. Nem tudatosítjuk, hogy az erőszak nemcsak egy fizikai megnyilvánulás. Egy férfit például verbálisan, szociálisan is sakkba lehet tartani, tönkre lehet tenni. Foglalkoznunk kell ezekkel a témákkal, de nem egyoldalúan, mert az csak ellentétet szül.

lm, Felvidék.ma

Súgó Még nincs hozzászólás.

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.