Fukuyama szerint az Orbán-kormány "nacionalista politikát folytat" és Orbán "totalitárius vezető", akinek a nemzetközi környezet miatt mindez csak rövid távon jelenthet sikert, mert végül győzedelmeskedik a liberalizmus. A korábban a neokonzervatív felfogáshoz közel álló amerikai filozógus az Orbán-kormánnyal egy sorban emlegette Oroszországot és Kínát is.

Fukuyama szerint sok totalitárius vezető – ő ezen körbe sorolja Orbánt és Putyint is – a nacionalizmust használják arra, hogy népszerűséget szerezzenek. Szerinte azonban ezek a manőverezések csak rövid ideig hozhatnak sikereket, hosszú távon elkerülhetetlen a baj, hiszen az ilyen országok konfliktusba fognak kerülni más országokkal.  

A filozófus szerint Magyarország hosszú távú gazdasági teljesítménye azon fog múlni, hogy mennyire integrálódik Európa többi részével. Hozzátette, Magyarország Európa közepén egyszerűen nem teheti meg, hogy Észak-Koreához hasonlóan elszigetelje magát.

Fukuyama szerint egy liberális demokráciának három komponense van

• a modern állam, amely szolgáltatásokat tud nyújtani az állampolgárainak;
• a jogállamiság, amely korlátozza a hatalomban levőket, illetve
•  a demokratikus számonkérhetőség

A filozófus szerint ezek a sikeres állam kritériumai. A három komponensnek egyensúlyban kell lennie, ha valamelyik irányba elbillen, az vagy diktatúrát, vagy anarchiát eredményez. Azzal kapcsolatban, hogy miért fontos a jogállam védelmezése Fukuyama elmondta: a jogállam a demokratikus szabályok készlete, és ha a társadalom leghatalmasabbjai folyamatosan változtatni tudják a szabályokat, akkor nem lehet jogállamiságról beszélni.

Fukuyama a Szovjetunió és a bipoláris világrend összeomlását követően vált híressé A történelem vége és az utolsó ember című művével (1992), amely egy korábban (1989) publikált esszé kibővítését jelentette. Ebben a szerző a kommunista rezsimek összeomlásából azt a következtetést vonta le, hogy "a liberalizmus globális győzelmet aratott, nincs többé alternatíva, az emberiség egyetlen nagy liberális demokráciában fog egyesülni." A szerző szerint a hidegháború időszaka, a berlini fal lebontása után a világban a liberális demokrácia uralmának kora következik, a politikai és gazdasági liberalizmus elkerülhetetlen győzelmével.

Két évtized múltán, miután a szabad piacgazdaság dogmájával összeházasított liberális demokrácia mégsem aratott globális és totális győzelmet, Fukuyama az Alexander Dugin orosz filozófussal folytatott vitájában elismerte, hogy helyzetértékelése elhamarkodottnak és pontatlannak bizonyult. Fukuyama az utóbbi években szakított korábbi irányultságával, későbbi munkáiban már a lokalizációt népszerűsítette, és kifejtette, hogy a globalizáció újabb hullámát a liberalizmus helyi szintű stabilizálásával kell előkészíteni, sőt, újabb írásaiban már elismeri, hogy a kizárólagosan a strukturális megszorító intézkedésekre épített költségvetési-és gazdaságpolitika végső soron az állampolgárok mind nagyobb részénél vezetett a liberális demokrácia értékeinek elimininálódásához.

Fukuyama kissé atavisztikus felfogása szerint valamennyi civilizáció a nyugati értékrendet és politikai rendszert fogja lemásolni, mert ez valamiféle történelmi szükségszerűség. Az amerikai ideológus legnagyobb tévedése abban állott, hogy feltételezte: a nem-nyugati társadalmak a demokrácia és modernizáció átvételével ténylegesen hasonulni fognak a nyugati társadalomhoz. A később lefolytatott kutatások azonban egyértelműen megállapították, hogy a nem-nyugati társadalmak adaptálják ugyan a nyugati technológiákat és a nyugati politikai rendszer látszatát, mindez azonban csak külső kényszer hatására és felszínesen nbsp;történik, a liberalizmus pedig nem feltétlenül tud gyökeret ereszteni a nem-nyugati társadalmakban. (Erre jó példa az arab tavasz is, hiszen az autoriter rezsimekkel való szakítás sok esetben pusztán a polgárháborús és anarchikus gócpontok kialakulásához járult hozzá a térségben.) Más civilizációk - ekként a kínai, indiai, eurázsiai - nem hasonulnak a nyugati értékrendhez; a nyugati ideológia csak a felső társadalmi rétegben, az elit köreiben tud meggyökeresedni, a társadalom abszolút többsége azonban a nyugati technológia és politikai rendszer átvétele esetén is a korábbi tradicionális társadalom helyi hagyományai mentén mozog, és az évezredek alatt kiforrott attitűdöket őrzi meg.

Mivel a nem-nyugati társadalmak esetében valójában csak az elit képes hasonulni a nyugati típusú rendszerhez, hosszú távon ez nem a liberalizmus globális győzelmét jelenti - épp ellenkezőleg: a nem-nyugati társadalmak a nyugati technológiát felhasználva saját erejüket egy szintre fejlesztik a Nyugatéval, míg végül a nyugati civilizációt felülmúló demográfiai potenciáljuknak köszönhetően előáll egy olyan helyzet, amelyben a nyugati elit esetleg már nem tudja többé az akaratát kényszeríteni a nem-nyugati társadalmakra kényszeríteni. Mindez nem egy globális méretű liberális társadalmi rendhez, hanem egy a civilizációk erőegyensúlyán alapuló multipoláris világrend kialakulásához vezet, amelyben a Nyugat csak egy lesz a sok központ közül.

hídfő-atv nyomán

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés