Az uniós vezetők, miután humanitárius katasztrófába vezették Görögországot, megtagadtak minden segítséget az új görög kormánytól. A ΣΥΡΙΖΑ - minden főáramú hazudozással ellentétben - olyan programmal nyert, amelyben elkötelezte magát az uniós integráció, sőt az eurózóna mellett. Csak nem kér a tökéletesen illegitim Trojka diktátumaiból, mert a görög népnek egyszerűen nincsen hova hátrálnia. Akarják Európát, sőt, akarják az eurót, de nem akarják a további megszorításokat és az ország kifosztását (eurokrata nyelven: a "strukturális reformokat").

Teljesen világos,nem arról van szó, hogy "szegény németek" szeretnék visszakapni a pénzüket a "mihaszna görögöktől". Ha ugyanis bebuktatják a Tsipras-kormányt, de legalább a programját - és az események ebbe az irányba mutatnak - tök biztosan keresztet vethetnek kintlévőségeikre. Akkor mégis miért állítják falhoz a Syrizát, miért kockáztatják a harminc napon belül bekövetkező görög fizetésképtelenséget?

Azért, mert az új görög kormány legkisebb sikere is élő cáfolatát adná annak, hogy a megszorítások, a neoliberális, technokrata politikák valamiféle természeti törvények. Ha Tsiprasék eredményeket mutatnak fel, még a végén bebizonyosodna: igenis, lehet más a politika az európai végeken, mint a senki által fel nem hatalmazott EKB és az európai bürokrácia diktátumai. A szabadpiaci fundamentalisták jobban tartanak egy másik - egy szolidáris, ökoszociális - Európa lehetőségétől, mint a görög kintlevőség leírásától.

A történet nem a görögökről szól csupán - Európa perifériájáról. Ezért lenne kulcskérdés a periféria, a Kelet- és Dél Európa közötti szolidaritás. 

Schiffer András - facebook

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés