Nem! Nem! Soha! - G-Portál

A második világháború vége felé a jugoszláv partizánok úgy szállták meg ismét a Délvidéket, hogy közben közel 40 ezer ártatlan magyart mészároltak le. Ez volt Tito vérbosszúja. A Múlt-kor ma esti adásában azok az áldozatok és hozzátartozók szólalnak meg, akik csodával határos módon túlélték a poklok poklát, és 60 éven keresztül őrizték azt a szörnyű emléket, ami 1944 telén történt velük. Helyenként megrázó képsorok a Múlt-kor 2. évfolyamának 23. adásában.

A magyar holokauszt. Egyszerűen csak így lehet leírni azokat a szenvedéseket és kínhalálokat amelyeken '44 telén a vajdasági magyarok végigmentek A II. világháború elvesztésével egy időben Délvidéken egy kíméletlen vérontás vette kezdetét. Tito partizánjai ugyanis vérbosszúra esküdtek fel és megkezdték a délvidéki magyarság tömeges kivégzését.

"1944. október közepétől kezdődően másfél hónapon át, tombolt a halál Bácskában, Bánátban, Baranyában és a Szerémségben. A jogtalan cselekedetek valójában jól szervezett hidegvérrel végrehajtott tömeggyilkosságok voltak. Nem spontán népi akció, nem a 42-es hidegnapok miatti bosszú, hanem jó előre kitervelt és módszeres kíméletlenséggel végrehajtott népirtás, az őslakos vajdasági magyarság lefejezése. A megmaradt halállistákon a kivégzettek nemzetiségét is feltüntették. Egész települések magyar lakosságát vitték a kivégzőhelyre. Bűntelen emberek kerültek fel ezekre a szörnyű listákra. Semmi mást nem tudtak fölhozni ellenük, minthogy magyarok voltak." A falvakból összeszedett férfiakat és asszonyokat nem végezték ki azonnal. Haláluk előtt kíméletlenül összeverték, majd középkori kegyetlenséggel megkínozták őket.

Vicsek Rozália túlélő a következőképp emlékezett: "Az anyám kinn feküdt az utcán, össze volt verve, meg volt halva. Addig verték, míg meg nem halt. A kezeit az ajtónyílás közé rakták, a körmei le voltak szakítva, folyt a vér mindenfelé. Mikor hazamentem, azt hittem nem bírom túlélni." (sírás). Légvári Sándor túlélő elmondta, hogy "1944 őszén agyonverték apámat. Úgy verték agyon, hogy bevitték a földvári községháza tűzoltólaktanyára és mikor édesanyámat is bevitték, akkor már ő is össze-vissza volt verve. Beszólt a partizán: akarod látni a férjed? Persze, hogy akarta. Meg volt drótozva hatodmagával, egy parasztkocsin ült és a fejéről a bőr ide gyűrődött a homlokára. Csupa vér volt. Anyukám menj innen!- mondta. Ez volt."

A jugoszláv partizánok válogatás nélkül gyilkolták le a délvidéki magyarokat. A véres bosszú, ami végigsöpört Bácskán, Csurogon, Zsablyán és Mozsoron tetőzött. Csurognak 1910-ben, több mint 10 ezer lakosa volt. A kíméletlen vérontás után azonban már csak 193 magyart mutatott ki a statisztika.

Mészárlással álltak bosszút Tito partizánjai